Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-10-21 / 20. szám

OTTHONOK ÜRÜGYÉN Történész és újságíró, a Szép Szó alapító-szerkesztője (1935- 1938), József Attila hajdani ba­rátja, „a szocialista irodalom­szemlélet egyik legmarkánsabb képviselője a két világháború kö­zött” (Agárdi Péter). Fejtő Ferenc - Francois Fejtő... Az AFP fran­cia hírügynökség nyugalmazott főszerkesztő-helyettese, az egyik legtekintélyesebb Kelet-Európa­­szakértő, az Emberi Jogok Ligája magyar tagozatának elnöke, az idei év tavaszától a francia Be­csületrend kitüntetettje. A ma­gyar emigráció kiemelkedő kép­viselője, tucatnyi könyv szerzője. Hamarosan életének nyolcvana­dik esztendejébe lép. Főbb művei: Érzelmes utazás (1937), Heine (1947), A népek ta­vasza (1948) - magyarul. Egy for­radalmi Habsburg: II. József (1954), A magyar tragédia (1956), A zsidók és az antiszemitizmus a kommunista országokban (1960), A népi demokráciák története (1969) Kína-Szovjetunió (1972) - franciául. A beszélgetést törzshelyén, a patinás La Flemme kávéházban - a Diadalív árnyékában - kezd­tük, majd otthonában, az Étoile­­tól gyalogsétával is elérhető kert­városban, Neuilly-ben folytattuk. A barátságos, kétszintes ház eme­leti dolgozószobája könyvekkel, festményekkel - többnyire felesé­ge művei - zsúfolt. íróasztalán kéziratok, levelek tornyosulnak. A házigazda tele tenni akarással, energiával, írói tervekkel. *-Arra kérem, hogy - rendhagyó módon - otthonainak, lakásainak felsorolásával tekintsük át pályá­jának főbb állomásait!- Semmi akadálya!-A Magyar Irodalmi Lexikon szerint Zágrábban született, 1906- ban...- Mindkét adat téves! Nagyka­nizsán születtem és 1909-ben! Még a pontos címre is emlék­szem: Csengeri utca 27. Házunk a vasútállomás közelében volt, csak néhány lépést kellett tenni és máris a mezőkön, erdőkön ba­rangolhattunk. Apám liberális szellemű, szabadkőműves könyv­kiadó volt, a Zala című helyi új­ság tulajdonosa. Az érettségimig Nagykanizsán éltem. Egy másik otthonra is emlékeznem kell: Párizsi beszélgetés Fejtő Ferenccel édesanyám valóban Zágrábban született, anyai nagyszüleim, unokatestvéreim is ott nevelked­tek. Innen eredhet a lexikon téve­dése: „Érzelmes utazás” cimű munkámban megemlítem, hogy szellemi szülővárosomnak Zágrá­bot érzem. Zágráb a Monarchia jellegzetes városa volt, szebb mint Kanizsa: gyönyörű paloták­kal, kertekkel. Édesanyám nagy­­kanizsai apámhoz ment férjhez, ám a család többi része Horvát­országban maradt. Horvát isko­lákba jártak, horvátokká váltak. Családom egy része Fiúmén és Trieszten keresztül olaszokkal is házasodott, így azután gyermek­koromban olaszul, horvátul és magyarul egyaránt beszéltek a családomban. A „közös” - közve­títő - nyelv pedig a német volt... Ha mindehhez még hozzáteszem, hogy apai nagyapám Prágában született, akkor úgy vélem, el­mondható, hogy az én famíliám tipikusan az Osztrák-Magyar Monarchia „terméke”...- Térjünk vissza otthonaira!- Két évet töltöttem a pécsi egyetemen - ha jól emlékszem, a Mária utcában laktam -, itt is­merkedtem meg ifjú kollégám­mal, Kolozsvári Grandpierre Emillel, akivel ma is tartom a ba­rátságot. Pécsett szakvizsgáztam, majd fölkerültem Budapestre, ahol a legkülönfélébb szobákat béreltem. Legtovább a Práter ut­cában laktam, ugyanis a közeli Mester utcai gimnáziumban vol­tam gyakorló tanár. Ezután „in­gyenes” lakóhelyek következtek: a Markó utcai, majd a Fő utcai börtön, végül a Gyűjtőfogház...- Mindez mikor történt?- 1932 júniusától 1933 júniusá­ig­- Miért ítélték el?- Az egyetemen - József Attila és mások hatására - marxista ta­nulókört alapítottam, amely az il­legális ifjúkommunista mozga­lomban is részt vett. Ahhoz ké­pest, amit a későbbi börtönlakók emlékezéseiben olvastam, nekem mint politikai fogolynak, egészen jó dolgom volt. Egyedül voltam egy cellában, szabadon olvashat­tam, még napilapokra is előfizet­hettem és a koszt is megfelelő volt. A börtönből ered marxista műveltségem, itt olvastam végig a Tőkét és itt tanulmányoztam ala­posan a marxizmus-leninizmus klasszikusait. Igazából csak a me­nyasszonyom hiányzott, aki ké­sőbb a feleségem lett és azóta is az. Valószínűleg ezért a hűsége­mért kaptam meg a francia Be­csületrendet ...- Úgy tudom, kiszabadulása után eltávolodott a szektássá váló illegális kommunista párttól.- Valóban. Hamarosan a Szo­ciáldemokrata Párthoz csatlakoz­tam, amelynek Mónus Illés bará­tom volt a főtitkára. Visszatérve lakásaimra: első önálló ottho­nom a Limanova téren volt, mi­után megnősültem, ide költöz­tünk. Főképpen azért, hogy közel lehessünk József Attilához, aki onnan három percre, a Korong utcában lakott. 1935-ben azután, Mónus Illés jóvoltából, a Tisza Kálmán téri - ma Köztársaság tér - új, pompás OTI-házban kap­tunk lakást, ez volt utolsó pesti otthonom. A Szociáldemokrata Párt vezetőségi tagjain kívül szá­mos író- és művészember élt itt, például Komlós Aladár, Goda Gábor, Major Tamás, Faludy György, Szélpál Árpád. 1935 végén alapítottuk József Attilával és Ignotus Pállal a Szép Szót, azonkívül a Népszavának és a Szocializmusnak dolgoztam, s megírtam első könyvemet, az Érzelmes utazást.- Mióta él Párizsban ?- 1938 áprilisa óta, tehát több mint fél évszázada immár. Félig­­meddig kényszerűségből jöttem - menekültem - ide. A makói Gaz­da Körben József Attiláról tartot­< tam előadást, amelyet élénk vita követett. Erről beszámolva azt ír­tam a Népszavában, hogy ha a középosztályban csak a fele len­ne meg annak a politikai éleslá­tásnak és bölcsességnek, amit a makói parasztoknál tapasztal­tam, akkor nem aggódnék Ma­gyarország jövője miatt. Osztály­ellenes izgatás címén ismét eljá­rás indult ellenem és hat hónapi börtönre ítéltek. Ignotus Pál ba­rátom belügyminisztériumi isme­rősei révén megtudtam: a szán­dék az, hogy a büntetésem letöl­tése után - mint „veszélyes ele­met” - internálnak. Ennek válla­lásához semmi kedvem nem volt. A fellebbezés benyújtásakor a törvényszék el szokta venni az il­lető útlevelét, ám az én esetem­ben erről megfeledkeztek. A tár­gyalásról taxival egyenesen a francia követségre siettem, ahol jó ismerőseim segítségével azon­nal megkaptam a vízumot és másnap reggel elhagytam Ma­gyarországot. Még édesapámtól, testvéreimtől sem búcsúztam el, mert nem gondoltam, hogy ilyen hosszú távoliét következhet.- Azóta nem is járt otthon ?- De igen, a háború után két­szer is.- Hogyan teltek a háború alatti esztendők?- Többnyire bujkálással. Ami­kor megérkeztünk, először a Pantheon tőszomszédságában vettünk ki egy kis hotelszobát. E környéken lakott akkoriban Hat-Fejtő Ferenc párizsi dolgozószobájában a szerző felvétele 18

Next

/
Thumbnails
Contents