Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-10-07 / 19. szám
I lisszántó közelében, egy hármas barlangba vonult vissza. Itt érte a látomás is, amely elhatározásában végképp megerősítette. Egy éjszaka a barlangja elé állított fakeresztnél imádkozott, amikor úgy látta, hogy az erdő tele van apró lángokkal, amelyek elindulnak felé és a keresztje előtt hatalmas tűzzé egyesülnek. A keresztről pedig hangot hallott, amely arra intette, hogy gyűjtse össze a remetéket egy szeretetközösségbe. Ezt követően eleget téve a hallott kinyilatkoztatásnak, megalapította az első magyar férfiszerzetesrendet, amelynek védőszentjéül Remete Szent Pált választotta. A rend alapításának pontos dátuma nem ismeretes, az azonban bizonyos, hogy Özséb az 1256. évi esztergomi nemzeti zsinaton már mint rendjének provinciálisa írta alá a nevét. Rendkívüli szervezőkészség és aktivitás jellemezte; 1270-ben bekövetkezett haláláig tizenhat kolostort alapított. A rend központja még közel négy évtizedig a pilisszentkereszti kolostor volt, mígnem 1308-ban felépítették a Buda környéki erdőkben a Budaszentlőrincnek nevezett anyaházat. A rend nagyfokú felemelkedése, megerősödése Károly Róbert uralkodása alatt kezdődött, Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás korában érte el tetőpontját, amikor is az ország nyolcvanhárom kolostorában mintegy kétezer pálos szerzetes élt. Valamennyi közül a legnasan elterjedt úgyszólván egész Európában, a német, francia, spanyol, portugál területekről a lengyelországi Krakkóig és az 1382-ben Márianosztráról alapított, máig híres Máriakegyhelyig, Czestochowáig. A tekintetben megoszlanak a vélemények, hogy működésének századai során részt vett-e a rend az állami közéletben és a politika formálásában. Valószínűsíthető az a vélemény, amely szerint Mátyás király is azért kedvelte például a remeteéletet élő, gyakran néma barátokként is emlegetett pálosokat, mert távol tartották magukat a világi politikától. Mások, Fráter György példájával is érvelve, azt állítják, hogy a világot behálózó pálosok élénk diplomáciai, hírszerző és gazdasági tevékenységet folytattak. Sőt a rend tagjai idejekorán felvázolták a magyar király előtt azokat az európai katonai és diplomáciai összefüggéseket, amelyek kiváltották a török 1526. évi nagy támadását, és amelyek végső soron elvezettek a mohácsi katasztrófáig. Tették-e vagy sem, nem tudni, de nyilvánvaló, hogy egy nemzetközileg elterjedt rend nem nélkülözhette az egymás közötti kapcsolatokat, és ahogy ma mondanánk, az információk áramlását. Az azonban, hogy a pálosok, a többi szerzetesrendhez hasonlóan, afféle kémközpontok lettek volna, már nem egyéb, mint politikai mesterkedés. A rend számos kiemelkedő tagja játszott 1. II. János Pál pápa fogadja Árva Vince márianosztrai esperes-plébánost 2. Az Eötvös Loránd utcai régi pálos kolostor, ma a Római Katolikus Hittudományi Akadémia épülete 3. A budaszentlőrinci pálos kolostor romjai 5 gyobb történelmi jelentőséggel az a pilisszentkereszti, időközben teljesen elpusztult kolostor bír, amelyben a hagyomány szerint Özséb megalapította a rendet. A régészet ennek helyét mind ez ideig nem állapította meg egyértelműen, illetve egyes szakemberek a Kesztölc község határában feltárt klastrompusztai kolostorral azonosítják. Különös tiszteletnek örvendett még a márianosztrai kolostor, amely szigorú életű szerzeteseiről volt nevezetes, és amelyről Kapisztrán János azt mondta, hogy „Ha szenteket akartok látni, menjetek Márianosztrára!” Fontos szerepet töltött be a 16. század elején a sajóládi rendház is, amelyben akkor Fráter Martinuzzi György volt a perjel. A rendelkezésre álló írásbeli források és a régészeti feltárások azt igazolják, hogy a kolostorok általában egynapi járóföldre települtek egymástól az ország területén. A magyar alapítású rend befolyása túlterjedt a történelmi Magyarország határain. Elsőként, még Özséb életében, Horvátországban alapítottak több rendházat, így Lepoglava, Remete (ma Zágrábhoz tartozik), Kamensko (ma Karlovác) helységekben. Utóbbiban ma is élnek pálosok. A rend hamaro4. Esztergomi Boldog Özséb - jelenkori ábrázolás 5. Pálos kolostor a Gellért-hegv oldalában - ma az Állami Balettintézet diákotthona FOTÓ: LOSONCZI PÁL szerepet történelmünkben. Özséb harmadik utóda, Lőrinc alapította és szellemi, kulturális központtá fejlesztette a budaszentlőrinci anyaházat. Irodalmi hagyaték maradt az 1476 és 1480 közötti rendfőnök, Szombathelyi Tamás, valamint a magyarul verselő Csanádi Albert és Zalánkeméni János után. Külön kell említenünk Gyöngyösi Gergelyt, aki az egyetlen - azóta megsemmisült írások alapján készült - rendkívüli forrásértékű rendtörténeti összefoglaló szerzője (könyve „Arcok a középkorból” címmel, 1984-ben megjelent a Szépirodalmi Könyvkiadó Magyar ritkaságok sorozatában); vagy Báthory Lászlót, a Hűvösvölgy feletti barlangban élő remetét, aki magyar nyelvre ültette át a Bibliát és a Szentek Életét. Végül Hadnagy Bálintot, aki 1511-ben Velencében és Krakkóban kiadott könyvében elbeszéli a Remete Szent Pál budaszentlőrinci sírjánál történt csodákat. Pálos szerzetes volt a Mohács utáni idők tragikus életű államférfia, az erdélyi fejedelemség megalapítója, a már említett Fráter György is. György barát Corvin János végvári vitézéből lett sajóládi perjel, váci segédpüspök, váradi püspök, esztergomi érsek és bíboros, aki Buda török megszállása után egy ideig rendkívüli leleménnyel egyensúlyozott a Habsburg-császárság és a török biradalom között, mígnem mindkét nagyhatalom bizalmát elvesztve, Castaldo tábornok meggyilkoltatta. A 18-19. század fordulójának nyelvi és irodalmi megújulásában a három pálos költő, Ányos Pál, Verseghy Ferenc és a „Szent Öreg”, Virág Benedek olyan meghatározó egyéniség volt, hogy példájukból, szellemiségükből századunkig táplálkozott az irodalom. A legújabb korból Gyéressy Antalról kell megemlékeznünk, aki az 1930-40-es években rendtörténeti munkásságával és Özséb szentté avatásának kezdeményezésével tette ismertté a nevét. Legutolsó munkája a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában megjelent háromkötetes Documenta Artis Paulinorum volt, amelynek a külföldi kolostorokra vonatkozó negyedik kötete nem került kiadásra. Az értékes kézirat időközben elveszett, vagy ismeretlen helyen kallódik. Boldog Özséb Szent Ágoston szabályai szerint remete, vagyis zárt, a külvilággal alig érintkező rendet alapított, később azonban rendje megnyílt a társadalom irányába, és a kolostorok a lakott településektől megközelíthető távolságban épültek. Márianosztra 1352. évi alapítása fordulópontnak tekinthető a rend fejlődésében; a Mária-tisztelet előtérbe kerülésével nagyobb részt vállaltak a kegyhelyek ápolásában is. Pázmány Péter esztergomi érseksége alatt került sor a rend első nagy reformjára, amely az önálló kolostori szervezetről áttért a központosított irányításra, valamint ettől kezdve, a II. József által történt 1786-os feloszlatásáig, a pálosok tanító tevékenységét is folytathattak. A fehér barátok közösségét a 19. század közepén Scitovszky János prímás helyreállította, és ezt követően közel száz évig működhetett ismét a nagymúltú rend magyarországi tartománya. A rend jelenlegi tevékenysége Lengyelországban a legszámottevőbb, amelyhez sok egyéb mellett az is hozzájárul, hogy az itteni rendtartomány hagyományosan a kegyhelyek ellátására szorítkozik. A már említett jugoszláviai rendház mellett tudunk németországi, svédországi, amerikai és ausztráliai kolostorok működéséről is. A régi összefoglalókon és a barokk kori évkönyvek utalásain kívül a legújabb korban Kisbán Emil írta meg két kötetben, 1938-ban és 1940-ben a pálosok történetét. Munkája napjaink követelményeinek nem minden tekintetben felel meg, mégis szinte egyedülálló kézikönyv a rend történetével foglalkozni kívánók számára. Gyéressy Ágoston említett háromkötetes könyve már nagyrészt latin nyelvű szövege folytán is csak kevesek számára hozzáférhető. Ugyancsak ő készítette 1938-ban a máig egyetlen Boldog Özsébéletrajzot is. A rendalapító már életében nagy tekintélynek örvendett. Noha hivatalos kanonizációs eljárásra akkor nem került sor, halála után a pálos rend körében szinte azonnal boldogként tisztelték. A néhai Lékai László bíboros, esztergomi prímásérsek kezdeményezése alapján történtek az első hivataloslépések a római Szentszéknél, Boldog Özséb szentté avatása, vagyis tiszteletének a világegyházra való kiterjesztése érdekében. PUSZTASZERI LÁSZLÓ 21
