Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-10-07 / 19. szám
BALLADÁS. MONDÁS ÜVEGABLAKOK 1913-at írtak akkor. Az utolsó békeév egybeesett a magyarországi szecesszió virágzásának utolsó esztendejével. A „Jugendstil”, az „Art Nouveau”, a „Liberty” - ahány ország, annyi elnevezés és annyi irányzatváltozat - jellegzetes művészi stílusjegyeire mintegy rácáfolt az első világháború könyörtelen valósága. Mit mondhatott a szecessziós grafika hosszan kígyózó füstszalagja azoknak, akik égő falvak füstölgő zsarátnokaiban kotorászva próbálták menteni otthonuk maradványaiból a menthetőt?! És mi volt végeláthatatlanabb: egy szecessziós festmény vagy dombormű virágainak végtelenbe indázó szára vagy a harcterek drótsövényei és lövészárkai V De a világégésig - ha megkésve szökött is szárba, s bontotta is ki rügyeit - virágzott a magyar szecesszió. A festők közül olyan mesterek álltak be az új stílus irányába, mint Csontváry Kosztka Tivadar, Gulácsy Lajos, Rippl-Rónai József. Az irodalomban Ady Endre és Babits Mihály, a zenében Bartók Béla neve fémjelzi nálunk a szinte mozgalommá fejlődő irányzatot. És amikor az az erdélyi palota megnyitja kapuit, akkor már állnak másutt Lechner Ödön és építész társai szenvedélyes vitákat keltő, mázas cseréppel fedett, magyaros-törökös virágokkal ékített homlokzatú, úgynevezett magyar szecessziós stílusban épített remekei: a budapesti Postatakarékpénztár, a Földtani Intézet, a kecskeméti Cifrapalota - csak néhányat említve a sok közül. Talán a legkorábbiak egyike a budapesti Iparművészeti Múzeum épülete, a legfiatalabb pedig maga a jubiláns, a Tirgu Mure§-i Palatul Culturii. De ha ez utóbbi viszonylag kései hajtása is a magyar szecessziós művészetnek, egyben csúcspontja is annak. Most, hogy a szecessziós stílus Európa-szerte a reneszánszát éli, művészek és művészettörténészek újra mérlegelik, mivel és mennyivel gazdagodtunk általa. Két éve, 1986 márciusában nyílt meg Budapesten a „Lélek és forma - Magyar művészet 1896 1914” című kiállítás, amelynek rendezője, Éri Györgyi a szecesszió korszakáról a következőket mondta: „Ekkor valósul meg az addigi legnagyobb méretű kísérlet a hazai kultúra európai szintre emelésére, s ezzel egy időben egy sajátosan magyar, nemzeti művészet megteremtésére.” Nem véletlen, hogy a kiállítás megnyitásakor lapunknak adott nyilatkozatában Éri Györgyi az úgynevezett gödöllői iskolát is megemlítette, amelyet Körösfői-Kriesch Aladár 1902-ben alapított, s a telep legkiemelkedőbb eredményeként jelölte meg a Tirgu Mure§-i Palatul Culturiit, „amely tökéletes népies-szecessziós stílusban épült”. Szabadi Judit „A magyar szecesszió művészete” című művében szintén úgy ír e palotáról, mint amely „a magyar szecesszió egyik legkimagaslabb eredménye, a szecessziós koncepció következtés és sokoldalú érvényesítése”. Németh Lajos „A művészet története Magyarországon” című munkájában egyenesen „a magyar szecesszió összművészeti központjának” nevezi az épületet, külön hangsúlyozva, hogy „különösen Nagy Sándor és Thoroczkai Wigand Ede... üvegablakainak esztétikai értéke igen nagy”. Az ítészek és laikusok által egyaránt nagyra becsült színes üvegablakok a Tirgu Mure§-i Palatul Culturii első emeletén, az úgynevezett tükörteremben csodálhatok meg. Nagy Sándor és Thoroczkai Wigand Ede - mint a Körösfői Kriesch Aladár vezette gödöllői művésztelep többi alkotó tagja is - kutatták-gyűjtötték-elemezték Erdély, különösképpen pedig a székelység falvainak építészetét, népviseletét, művészetét, szokásvilágát, s gyűjtésük eredményét használták fel, építették be a Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte palota üvegablakaiba. Nagy Sándor négy székely népballadát - Júlia szép leány, Kádár Kata, Szép Salamon Sári és Budai Ilona - választott ki, s ezeknek három-három balladai csúcspontját ábrázolta a négy hármas osztatú színes üvegablakkompozícióban. Thoroczkai Wigand Ede nem a balladákhoz, hanem a székely mondavilághoz nyúlt vissza, mint tette ezt később, a „Hajdanába régös-régön” című, 1917-ben megjelent kötetében. Az építész-iparművész-író három-három üvegablaka közrefogja a Nagy Sándor alkotta balladakompozíciókat. Közülük az első a későbbi köteteimet előlegezi, az ökörvonta taliga pedig tán a székelység mondabeli őseinek, a hunoknak a vándorlását és letelepedését szimbolizálja. A többi - ugyancsak háromosztatú, de egybefüggő - ablakkép ihletésének kettős forrása van: az egyik az ősi hun mondavilág, a másik a székelység korabeli - századfordulós - építkezése, viseleté, faragó művészete, temetkezési szokásai. Ezért tűnik ismerősnek annyi részlet „A nagyúr kapuján”, a „Sátoros palotán”, „Réka asszon sátoros kertjében”, „Csaba bölcsején” vagy „Réka kopolafáján”. A Tirgu Mure§-i Palatul Culturii tükörtermének színes üvegablakai tehát - témájukat és gyökereiket tekintve is - kétfélék. Nagy Sándor munkái a székely népballadákból, Thoroczkai Wigand Ede alkotásai pedig a székely eredetmondáktól ihletettek. Amiben egyek: mindkét művész az erdélyi székelymagyar népművészet ősi hagyományait használta föl, átfogalmazva őket a szeceszszió, mégpedig a magyar szecesszió formanyelvére. Ez a megállapítás azonban nem teljesen pontos. Ortutay Gyula 1935-ben adja ki a Buday György illusztrációival ékített „Székely népballadák” című kötetét. Ennek előszavában méltatja a balladagyűjtemény elődjének, Kriza János ,.Vadrózsák”-jának és az akkoriban éledő néprajzkutatásnak néhány jellemző vonását. Ortutay leírja, hogy az 1863-ban megjelent munkát nyilvánosan megtámadta a román Grozescu, vádolva a gyűjtőt, hogy a balladák nem eredetiek. Idézi Krizát is, aki - ugyan nem a sajtóban, de - Gyulai Pálhoz írt panaszos levelében „dühös oláh”-nak meg „hitvány Tomá”-nak aposztrofálja támadóját. És most következik a lényeg: hogyan ítéli meg a „Vadrózsa-háborút” Ortutay. Igazat ad Grozescunak! A szájhagyományozó, „orális” irodalmiság egyik lényeges jegye szerinte éppen az, hogy szerzője ismeretlen-személytelen. Ezért az eredetiségnek ezekben az énekekben, balladákban semmiféle jelentősége nincs. A jegyzetekben pedig megállapítja, hogy a Budai Ilona távoli rokonságban áll a román balladákkal; a Kádár Katának is vannak román, bolgár, délszláv variánsai, sőt motívumai már az egyiptomi mesékben is fölfedezhetők. De Ortutay nem becsüli le a sajátos nemzeti jegyeket sem. „Erdély, a székelység, hű őrök voltak - írja az előszóban -: népköltésünk leggazdagabb ajándékait mentették át az egyetemes magyar kultúra számára - egyszerre tanúskodva a tájék benső erőiről s a magyar népi kultúra régebbi gazdagságáról, összefüggéseiről, amelynek nyomait ma már csak elszórtan találhatjuk meg.” Különös módon hasonló a helyzet a szecesszió esetében is. Lyka Károly ezeket írja a „Művészetiben: „Élsősorban megállapíthatjuk, hogy szemtanúi vagyunk egy egyetemes, egész Európára kiterjedő új művészeti törekvésnek, amely az összes kultúrállamokban lényegileg azonos... Másodszor megállapíthatjuk, hogy ez az egyetemes újítási törekvés egyes országokban nemzeti stílusnak ad létet... Harmadszor konstatálhatjuk..., hogy egy egyetemes művészeti törekvés, bárhonnan eredt légyen is, idővel nemzetek, illetve népfajok szerint differenciálódik... Negyedszer megállapíthatjuk, hogy az új törekvések éppen a fent vázolt lényegüknél fogva felette kedveznek a faji, nemzeti stílus alakulásának, sőt szükségszerűen erre vezetnek, ha nagy tehetségű művészek híján vagy külső gátló körülmények folytán el nem szikkadnak.” Lyka Károly e sorokat 1902- ben írta, és 12 esztendővel később, egy évvel Nagy Sándor és Thoroczkai Wigand Ede balladás-mondás üvegablakai behelyezését követően, megjelent az a bizonyos „külső gátló körülmény”, s a magyar szecesszió művészete, bizony, elszikkadt. Szerencse, hogy írott, kőbe vésett, bronzba kalapált, fába faragott, textíliába szőtt, mozaikból kirakott, vászonra festett, falra pingált, agyagból formált, téglából rakott, üvegbe öntött remekeinek többsége ránk hagyományozódott. Megmaradt - Németh Lajos kifejezésével élve - a magyar szecesszió összművészeti központjává lett Palatul Culturii is, Tirgu Mure§ városában (amelyet nemrégiben még Romániában is szabad volt Marosvásárhelynek nevezni, az épület eredeti neve pedig Közművelődési vagy Kultúrpalota volt). Megmaradt-fönnmaradt 75 esztendőn át balladás-mondás üvegablakaival, s kívánjuk, őrizze meg továbbra is teljes épségébenszépségében a sors! GARAMI LÁSZLÓ 10
