Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-10-07 / 19. szám

SZIKLAY (C. KLAY) ANDOR

Washingtoni ősmagyar

Igen, van egy itt a fővárosban 1897 óta, de nem könnyű megtalálni és azok közül, akiket érdekelhetne, talán senki sem tud a létezéséről. Igaz: csak a feje van meg, de annak története annál érdekesebb.

A „Library of Congress” hatalmas főépületének külső faldíszei közt látható. 33 „Ethnological Head” (néprajzi fejtípus) - igy listázták ezeket egy hivatalos katalógusban. Annak idején Otis T. Mason, a „National Museum” kurátora javasolta, hogy „ezen az épületen, amely a világ egész népének szellemi kincstára, örökítsék meg a világ népeinek különféle típusait”. Szakmunkákból, fényképekből, rajzokból állított össze adatokat, amelyeket azután két amerikai szobrász, Willam Boyd és Henry Ellicott követni igyekezett másfél láb magas fejek kifaragásánál.

„A magyar típus az ottani népi viseletnek megfelelő asztrakán, vagy báránybőr sapkát viseli”, szól a leírás. Nem tudhatom, honnan vették ezt... De tudtam, hogy van a sorozatban magyar fej és le is fényképeztem. Azt azonban csak most tudtam meg, mégpedig Sólyom Richárdtól, hogy kinek az arcvonásait vették alapul a fejhez.

A modell az ő nagyapja volt.

így jutottam el „Louis Charles Sólyom de Szent-Antalfa” nevéhez és történetéhez.

Lehetne mondani, hogy a 16 éves Sólyom Lajos úgy hagyta el szülőfaluját, Zbarajt (a Monarchia lengyel határkörzetében), mint akit puskából lőttek ki. Az történt ugyanis, hogy nagyapja birtokán nyúlra vadászott, egy földműves valamiképpen megsértette, a fiú hirtelen haragra gerjedve rálőtt, megsebesítette - és minthogy lázongások miatt akkor statárium volt a körzetben, a legszigorúbb fegyvertilalommal, a következmény már a hasonló életkornak esetében is többévi kényszermunka volt. Mindig számtalan a példa arra, hogy valaki megszökik a hadseregből. Arra már kevésbé, hogy a hadseregbe szökjék; Lajos azt tette. Lóháton nyargalt a legközelebbi sorozó és toborzó állomásra; a csa-Sziklay (C. Klay) Andor 1912-ben született, 1930 óta él az Egyesült Államokban; a 2. világháborúban az észak-afrikai és európai frontokon, 1946-tól a Külügyminisztériumban szolgált; Eisenhower elnök a diplomáciai karba nevezte ki, ahonnan követségi tanácsosi rangban 1972-ben vonult vissza. Diplomáciatörténeti és nemzetközi jogi kötetek szerzője, főiskolák vendégtanára. Itt közölt írását az Amerikai Magyar Népszava és a Szabadság számára készítette.

ládi ménesből való lóval együtt csatlakozott a lovassághoz. Hat évi szolgálat alatt őrmesterségig vitte. Az észak-olaszországi csatározások idején garibaldista szabadcsapatokhoz akart csatlakozni, gyalog ment végig az országon le messze délre, de már későn érkezett. Brindisi kikötőjében egy Egyiptomba készülő teherhajóra szegődött, de azt közvetlenül indulás előtt egy robbanás súlyosan megrongálta, és Sólyom munkaalkalmat talált egy másik hajón, amely Észak-Amerikába indult. Az utazás során összetűzött egy matrózzal s ebből olyan véres verekedés lett többek részvételével, hogy a temperamentumus magyar az út további részét vasra verve, a fedélzet alatt töltötte. Amikor a New York-i kikötőbe érkeztek, a kapitány szabadlábra helyezte; a rakpart közelében Sólyom beugrott a vízbe, kiúszott - és a rakodómunkások, járókelők csoportjai közt eltűnt.

Legközelebb az amerikai polgárháború katonái, sőt hősei közt találkozunk Sólyom Lajossal, aki a 31. sz. New York-i gyalogság „Montezuma Battalion”-jának névlistáján mint „Julius Solyon” (így) található. Itt már főhadnagy lett; kilenc nevezetes ütközetben

vett részt, köztük az antietami és fredericksburgi csatában, és számos kitüntetést kapott. Salem Heights mellett 1863. május 3-án az alabamai 9. regiment fogságába esett, de sikerült megszöknie: a megáradt Rappahannock folyóba vetette magát olyan nagy vihar idején, hogy üldözői megtorpantak. Pár héttel később megjelent New Yorkban: hadtestparancsnoksága leszereltette 1863. június 3-án „egy sebesülés, jól megérdemelt kitüntetések, déli hadifogság és mindvégig becsületes szolgálat” iktatásával. Az Egyesült Államok polgára lett 1865. május 15-én.

Egy New York-i könyvkereskedésben alkalmazták német és olasz nyelvtudása alapján. Megismerkedett egy bejáró fiatal lánnyal; 1866 nyarán feleségül vette Sarah Jane Goodot. Folyton nyelveket tanult és már jó néhány európai nyelven írt-olvasott, amikor a Dime Savings Bank levelező nyelvészt keresett. A levélnek, amelyben jelentkezett, minden sorát más nyelven írta; megkapta az állást. Ápósa, Thomas Garner Good, Washington előkelő Georgetown részében lakott, és egyik szomszédja a Kongresszusi Könyvtár szakértői

közé tartozott. Ebből lett az a kapcsolat, amelyen át Sólyom Lajos odakerült. Alaszka megvásárlásának következtében a kormány orosz nyelvű akták nagy kötegeit utalta át a könyvtárba; Sólyom első feladata ezek tárgyköri rendezése, katalogizálása és később leforditása volt.

A „Library of Congress” igazgatóságához intézett beadványában, amellyel a tisztviselői karba való beosztásra pályázott, nyelvészi képességeit így vázolta:

„Tájékozott vagyok az angol, német, francia, spanyol, lengyel, olasz, cseh, magyar, török, orosz (beleértve a rutént) nyelvterületen, és több szláv dialektushoz is értek. írok és olvasok holland, dán és portugál nyelven is. Eléggé ismerem munka végzésére az arab, perzsa és kínai nyelvet. Több időre van szükségem ahhoz, hogy a török nyelv tatár, perzsa és arab mellékhajtásait is megismerjem. A török irodalmat minden nehézség nélkül tanulmányozom tovább és most a török és a perzsa köznapi nyelv változatai kötnek le, amely téren akkor tehetnék gyors és alapos előrehaladást, ha módomban lenne egy időt a Birodalomban tölteni.” Kapott rá módot évekkel később - és munkásságát török császári kitüntetéssel jutalmazták: a Medjidi Rend aranyérmét kapta, díszes diplomával, több török tudományos mű angolra fordításáért.

Az 1880-as évek közepe táján kerékpáros-klubot, csoportos kirándulásokat szervezett a fővárosban. Fényképész-egyesületet is alapított: saját képei kiállításokon is szerepeltek. Kertészettel is foglalkozott és a gladiolatermesztés egyik szakértőjeként említették több szakkönyvben. Ismert szenvedélye csak egy volt: a sakkozás, amelyről több értekezése jelent meg; egy jótékony célú ünnepséggel kapcsolatban sakkversenyt rendezett, ő maga is játszott, mégpedig szimultán alapon - egyszerre 18 ellenféllel, akik közüí 11-et legyőzött. Súlyos baleset érte (részletek nem ismeretesek) 1913-ban: komplikációk következtében pár hónappal később meghalt.

Ha nem élt volna, Jókainak, vagy Dumas-nak kellett volna kitalálnia ezt a mai divatos szóval éppúgy, mint reálisan is „fantasztikus” magyart - a „washingtoni ősmagyar”-t.