Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-10-07 / 19. szám
A kapcsolat jubileuma Vargó Elemér, a William Penn Association országos titkára Ez a találkozó egyik állomása a Magyarok Világszövetsége és a William Penn között ötven évvel ezelőtt kezdődött kapcsolatnak. Igaz, az eltelt fél évszázad alatt akadtak időszakok, amikor nem volt zavartalan az összeköttetésünk, akadt időszak, amikor teljesen meg is szakadt. De mégis, amikor a külső körülmények engedték, folytatódott. S mi a hetvenes években, amikor újra együttműködhetett egyesületünk és a Magyarok Világszövetsége, ezt nem új kapcsolatnak tekintettük, hanem folytatásnak. Ez a mai nap számunkra tehát nemcsak a MVSZ alapításának ötvenéves jubileuma, hanem a kapcsolatunk fél évszázados ünnepe is. Ami személy szerint engem illet - mint harmadik generációs magyart -, roppant nagy érdeklődéssel hallgattam a felszólalásokat. Sokat tanultam belőlük. Benyomásaimat összefoglalva: remélem, nem kell ismét ötven évet vámom hasonló programú összejövetelek megrendezésére, az ezeken való részvételre. Biztató, hogy az elmúlt években kiteljesedett a kapcsolat a külföldön élő magyarság és a magyar nép között. Ezt meg kell tartani. Ebben egyformán óriási szerepe van a külföldi egyesületeknek, így a William Penn-nek is, valamint a Magyarok Világszövetségének. A jövőnek kell élnünk, a jövőért kell dolgoznunk a mában. Öröm volt... Sidó Zoltán, a Csemadok elnök«- Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy eljöhettem az MVSZ születésnapjára. Bizonyos vagyok abban, hogy a mintegy 90 ezer tagot számláló kulturális tömegszervezetünk központi bizottságának elnöksége nagy figyelemmel fogja meghallgatni élménybeszámolómat. A Magyarok Világszövetségéről eddig csalt annyit tudtam, amennyit az újságokban olvastam róla. Öröm volt meghallgatni e mostani tanácskozáson, hogy miképpen gyarapodik a magyar kulturális élet azokban az országokban, amelyekkel az MVSZ kapcsolatot tart fenn. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete - a Nemzeti Front XI. Országos Kongresszusa határozata alapján - most azon fáradozik, hogy a közművelődésre nagyobb súlyt helyezzen. Eddigi tevékenységünk során főképpen az öntevékeny művészeti mozgalom ért el kimagasló eredményeket: énekkaraink, tánccsoportjaink nemzetközi Gondolatok a könyvtárban fesztiválokon is sikerrel szerepeltek. Szeretném, ha tagságunk a bennünket érintő társadalmi kérdésekről tevékenységünket megújító, vérbő vitákat folytatna a közeljövőben. Határtalan munka Lőrincze Lajos, az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének Munkaközösség elnöke Csaknem két évtizede kapcsolódtam be a Magyarok Világszövetségének tevékenységébe, ám azt el kell mondanom, hogy ez kezdetben szinte tudtomon kívül történt. Egy alkalommal Kodály Zoltán - akivel együtt dolgoztunk különböző nyelvi bizottságokban - szólt nekem, hogy gondolkozzam el azon, hogyan lehetne támogatni itthonról a külföldön lévő magyar iskolákat a magyar nyelv oktatásában. Átadta egy kaliforniai magyar egyházi iskola levelét is, amelyben ilyen kérésről, gondokról volt szó. Csak jóval később tudtam meg, hogy a kérdést a Magyarok Világszövetségében - amelynek egyébként Kodály Zoltán elnökségi tagja volt - többszőr tárgyalták, éppen Kodály javaslatára. Aztán 1968- ban Beöthy Ottó, az MVSZ akkori főtitkára megkeresett a Nyelvtudományi Intézetben: nem volna-e kedvem a világszövetség munkájában részt venni? Igent mondtam, hiszen ez a tevékenység egybeesett érdeklődésemmel. Pályámat a Magyarságtudományi Intézetben kezdtem, a nyelvi ismeretterjesztés kedves munkám, s ez most határtalanná válhat. Hamarosan beválasztottak engem is az MVSZ elnökségébe. Az első tanácskozás anyanyelvi ügyben - külföldiek és hazaiak részvételével - 1970-ben volt, ehhez már én is tudtam valamelyes tapasztalattal kozzájárulni. Az év tavaszán ugyanis többhetes körúton voltam Amerikában, s meglátogattam sok egyesületet, intézményt, tájékozódtam arról, kik vállalnák - és milyen feltételekkel - az együttműködést. Utazásom nem hazai kezdeményezésre történt, de kaptam világszövetségi támogatást is, mert Bognár József, aki már akkor elnöke volt a világszövetségnek, a Kulturális Kapcsolatok Intézetében elintézte, hogy szinte „szabadjegyem” legyen az USA és Kanada minden járatára. Az akkor szerzett kapcsolatok hasznosaknak, a barátságok tartósaknak bizonyultak. S mint ezt az anyanyelvi mozgalom elmúlt majdnem két évtizede is bizonyítja, a köréje gyűlt hazai és kinti támogatók önzetlen, lelkes munkájával egyre gazdagabbá, tartalmasabbá vált ez az együttműködés. Az első lépések Varga Sándor, A Szlovéniai Magyarok Nemzetiség Érdekközösségei Koordinációs Bizottságának elnöke Nekünk eddig nem volt hivatalos kapcsolatunk a Magyarok Világszövetségével, de 20 éve együttműködtünk más magyarországi szervezetekkel. Minket ugyan elszakított a határ Magyarországtól, ám szerencsére az alkotmány biztosítja nemzetiségi jogainkat. Jugoszláviában minden tartomány kicsit másként intézi a nemzetiségi ügyeit. Csak Szlovéniában létezik ez a bizonyos nemzetiségi érdekközösség, ami valószínűleg a magyarság nagy számából is adódik. A két járásban hivatalosan 9300 magyart tartanak számon, de szerintünk 10-11 ezren vannak, és 15 ezren beszélik a magyar nyelvet. Amikor a nemzetiségeket érintő téma kerül napirendre, a tartományi gyűléseken minden nemzetiség - így a magyar is - egyenrangú képviselettel rendelkezik. Az MVSZ-től most kaptunk először meghívást. Benyomásaim alapján bízom abban, hogy a jövőben ez újabb segítséget jelent az anyanemzettel való kapcsolatunk ápolásában és erősítésében. Azt várom, hogy felmerülő problémáinkban, mint például a magyarországi kirándulások megszervezése, a szemléltető eszközök (térképek stb.) beszerzésében segítségünkre lesznek. Az első lépéseket feltétlenül pozitívan értékelem. A bizalom megvan Dr. Meleghy Gyula. a Németországi Magyar Egyesületek Munkaközössége elnöke * -- Nagyon szép emlékünnep ez a mai. De nemcsak szép, értékes is. A hozzászólások tették számomra azzá. Egyet emelnék ki közülük, az Ausztriában élő Pallavicini gróf beszédét. Úgy érzem, ez spontán felszólalás volt, nagyon rokonszenves hangnemben. Ő egyrészt a külfölre kerültek általános - mindannyiunk által átélt -, érzelmeit ecsetelte, például hogy hazalátogatáskor a hivatalos szervek magyarként is bánjanak velünk, ne kerüljünk hátrányos helyzetbe, például a tartózkodási idő esetében. S még valami: a kárpátaljai és a felvidéki magyarság képviselőinek felszólalásáért már önmagukban érdemes volt ezt a találkozót megrendezni, erre eljönni. A nyugati magyarság egyre nagyobb része - s mint most kiderült, a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek is - igénylik a kapcsolatokat az óhazával. Én magam is ezért vállaltam az MVSZ elnökségében tagságot. Az, hogy a jövőben az MVSZ milyen szerepet játszik ebben a kapcsolatrendszerben, attól függ, hogyan sikerül bővíteni tevékenységi körét. Én a magam részéről, mint a németországi magyarság érdekképviselője, minden elnökségi ülésen kifejtem a magam véleményét, elmondom a rám bízott üzeneteket. A bizalom megvan. A jövőben a tettek nyomán derül ki, mennyit erősödik a kapcsolat köztünk, a nyugati magyarság és az MVSZ között. Fejlődési lehetőség Pungor Ernő a Magyar Fórum elnöke A Magyarok Világszövetségének alapvető szerepe az, hogy a világ magyarságát kulturálisan összefogja, párbeszédet biztosítson számukra és ezen keresztül nekik és nekünk fejlődési lehetőséget. Magyarország gazdasági és szellemi fejlődéséhez különösen is szükség van a határainkon kívül élő honfitársainkra - erre az erőre a magyar külpolitikának mindig számítania kell. Az évforduló azért érint, mert egy évvel ezelőtt a Magyar Fórum elnökévé választottak, s az a feladatom, hogy a magyarság ügyének előreviteléért munkálkodjanak. Az elmúlt 50 év - részben a világháború, részben a különböző revíziók miatt - sok nehézséggel, félreértéssel, félremagyarázással terhelt; csak az utolsó évtized fejlődését mondhatjuk jó irányúnak. Persze az adott körülmények között nem volt könyű felvenni a kapcsolatot a külföldi magyar szervezetekkel, s az ellenérzést legyőzve kialakítani az együttműködést. Tudjuk, mennyi kárt okozott a megfelelő külföldi propaganda hiánya, amit az MVSZ külföldi tagjain keresztül is pótolhatnánk. A jövőben célszerű lenne, ha a külföldre látogató magyarok nagyobb számban keresnének fel magyar egyesületeket, klubokat, ezzel is segítve a személyes kapcsolatok bővülését, s az információcserét. A jubileumi ülésről tudósítottak: Árokszállási Éva, Balázs Ádám, Balázs István, Pokorny István, Zika Klára. Fotó: Gábor Viktor 6
