Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-10-07 / 19. szám
Az ünnepi ülés hallgatósága zéseként dr. Randé Jenő emlékplaketteket nyújtott át. A délutáni program - immár a Magyarok Világszövetsége székházában - kiállításmegnyitóval kezdődött. Puskás László, Angliában élő fotóművész tervezte az MVSZ jubileumi plakettjét, s ezúttal az ő - elektromosság, elektronika ihlette - képeiből láthattunk válogatást. Ezután kerekasztal-beszélgetésre került sor. Az eszmecsere vezetője, Szántó Miklós, a Magyar Hírek nyugalmazott főszerkesztője a világszövetség „szabálytalan időközökben való újrakezdéseiről” beszélt. Majd elemezte a külföldi magyarság és az óhaza közötti kapcsolatok „hőfokát” befolyásoló tényezőket. Úgy vélekedett: itt az ideje, hogy az MVSZ valóban világszervezetté váljon, amelyik a nyugati magyarsággal csakúgy kapcsolatot tart, mint a szomszédos országokban élőkkel. A megújulás gal rendelkező világszövetség. Meleghy Gyulához fordulva mondta el véleményét: a II. világháború magyar áldozatait meggyőzték, hogy a hazáért haltak meg. Hogy rossz ügyet szolgáltak, azt nem tudták. Helye van tehát a tisztes megemlékezésnek. Tröszt Sándor, a Horvátországi Magyarok Szövetségének főtitkára arról tájékoztatta az egybegyűlteket, hogy vannak már „kitaposott útjai” az anyaországgal, Magyarországgal tion elnöke, Darázsdi József, az Amszterdami Magyar Klub elnöke, Kulacs László, a Grazi Magyar Klub elnöke, Szeberényi Lajos, a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület elnöke és Rossmy Rudolf, a Bécsi Magyar Munkásegyesület elnöke. Rossmy úr ezúttal jelentette be: egylete 25-25 ezer schilling« adományoz az erdélyi menekültek és a magyarországi SOS Gyermekfalu javára. Az MVSZ jubileumi elnökségi ülésén nagy örömmel, szeretettel fogadták a szomszédos országok magyarságának képviselőit. Bállá László költő, a Kárpáti Igaz Szó nyugalmazott főszerkesztője a Kárpátalján élő magyarság jókívánságait tolmácsolta. „Sokáig árvának éreztük magunkat - mondotta annál nagyobb az örömöm, hogy most itt lehetek, hogy már nyíltan mondhatjuk, hogy Magyarország a mi anyanemzetünk.” Sidó Zoltán, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének elnöke a szlovákiai magyarság üdvözletét hozta el. Ismertette a Csemadok működését, méltatta a magyar nyelvű oktatási intézmények, lapok, színházak szerepét „az édes anyanyelv” ápolásában, megőrzésében, s hivatkozott egy vizsgálat eredményére, miszerint a szlovákiai nemzetiségek közül a magyar asszimilálódott a legkevésbé. Az Ausztriában élő bankár, Pallavicini Károly javasolta, hogy a magyarországi hatóságok tegyenek bizonyos engedményeket - például a kötelező bejelentkezés tekintetében - azoknak, akik hazalátogatókként érkeznek. A jubileumi elnökségi ülés befejeazokról, akik a hétköznapokon végzett szorgos munkájukkal szereznek megbecsülést a magyarságnak világszerte; az elismerés őket ugyanúgy megilleti. A magyar kormánynak az a célja, hogy segítse a kapcsolatok továbbépítését a külföldön élő magyarsággal a kultúra, az oktatás, a tudomány és a gazdaság, tehát a társadalmi élet szinte minden területén. Mindenekelőtt az itthoni változásoknak köszönhető, hogy ehhez javulnak a feltételek. Kölcsönösen oldódnak régi, sokszor érthető, de ma már idejét múlt fenntartások, és erősödik a bizalom, nagyobb a megértés egymás helyzete, szándéka iránt. Ez nem átmeneti állapot, társadalmi fejlődésünk természetes következményének tekintjük. Magyarország történelmi fordulópont előtt áll. A nem túl távoli jövőben eldől, sikerül-e megőrizni a nemzetek sorában kivívott helyünket, felzárkózni a fejlődésben élen járó országokhoz, vagy tovább nő gazdasági, műszakitudományos és szociális elmaradottságunk. Céljaink és feladataink vilégosak. Ezek megvalósításában számítunk a külföldön élő magyarság megértésére, segítségére és támogatására is. Külföldi látogatásaim során magam is személyes tapasztalatokat szerezhettem lehetőségeinkről és partnereink szándékairól. A magyar származású személyiségekkel folytatott beszélgetéseken, véleménycseréken sok mindenben egyetértettünk, de voltak köztük olyanok is, akikkel bizonyos kérdésekben nem jutottunk közös nevezőre. Ez azonban természetes, és néni lehet az együttműködés akadálya. A legfontosabbnak e találkozások légkörét tartom, amely kölcsönös tiszteletről és jó szándékú törekvésekről tanúskodott. A Magyar Népköztársaság kormánya nevében még egyszer megerősítem: a határainkon túl élő magyarság sorsa iránti figyelem országunk külpolitikájának állandó és nagy fontosságú öszszetevője. Őszintén kívánom, hogy a Magyarok Világszövetsége, annak lapja, a Magyar Hírek erősítse tovább az anyaországban és a külföldön élő magyarokat összekötő szálakat, oldja a még meglévő előítéleteket. Üdvözlöm a világ bármely részén élő magyar ajkú és érzelmű honfitársainkat, méltó és tartalmas életet, boldogulást kívánva nekik. Üdvözlettel: GRÓSZ KÁROLY Újra együtt Bállá László és Lőrincze Lajos része lehet egy újabb világkongreszszus is - fűzte hozzá. A beszélgetésen Maróti Gyula, MVSZ-elnökségi tag az anyanyelvi mozgalom történetéről szólt, Sinor Dénes, bloomingtoni professzor pedig azt húzta alá az 50 éves jubileum kapcsán, hogy mennyire fontos a hagyományokra való építkezés. Ehhez csatlakozott Meleghy Gyula, a Német Szövetségi Köztársaságban élő elnökségi tag is. Fölvetette: a II. Világháború magyar áldozatainak reprezentatív emlékműve is része kellene hogy legyen múltunk vállalásának, amint a régi magyar címert is „elő kellene venni, akár korona nélkül”. A tisztázandó kérdések között említette Nagy Imre 56-os szerepét, sorsát is. Galambos Ireneusz, burgenlandi katolikus lelkipásztor a papok, egyházi emberek intenzívebb részvételét sürgette a világszövetség, az anyanyelvi mozgalom munkájában. Varga Sándor, a jugoszláviai Szlovénia magyarságát képviselte. Más jellegű megközelítést, kapcsolattartást kíván az anyaország részéről az a magyarság - fejtegette -, amelyik nem kivándorolt, hanem határváltozások folytán lett más ország polgára. Bállá László, Kárpátaljáról, újfent örömmel szólt a kapcsolatépítés megnövekedett lehetőségeiről, hozzátéve, hogy ami az MVSZ-t illeti, a helyes arányt nyilván meg kell találni, amihez hozzásegítene egy tagságvaló kapcsolattartásnak, esetükben például ez a legvirágzóbb a pécsi kulturális intézményekkel, már csak a földrajzi közelség miatt is. Az MVSZ ezen intézményeken keresztül is nyújthatna segítséget nyelvápoló, hagyományőrző munkájukhoz. Dr. Randé Jenő az elhangzottakra válaszolva elmondotta: az MVSZ elnöksége kétszer tárgyalta a II. világháborús emlékmű ügyét, amelynek gondolatát a Hazafias Népfront is magáévá tette. Addig azonban erő, pénz nincs rá, amíg nagy, 1848-as nemzeti emlékművünket fel nem állítjuk. Ugyanis múltunk tiszteletéhez ma még ez is hiányzik. Az MVSZ főtitkára arra is utalt, hogy 1956 hazai megítélésében jelentős változások tapasztalhatók. Ebben a folyamatban az MVSZ is játszhat bizonyos szerepet. Felvetette: az 1990-es történésztalálkozón 1956 lehetne az egyik téma. Randé Jenő arra is emlékeztetett, hogy évek óta komoly viták folynak a szomszédos országok magyarságával való kapcsolattartásról. Ez azonban olyan súlyú feladat, amit egyedül az MVSZ nem vállalhat fel. A ráeső részt azonban feltétlenül vállalnia kell. Hogy ez miből állna, azt tartalmazhatná a valóban szükséges alapszabály. Utalt arra, hogy Bognár József vezetésével az előző elnökségi ülésén bizottság alakult, amelynek feladata lesz az MVSZ eddigi gyakorlatának vizsgálata, s a javaslattétel a megújulás mikéntjére. 5
