Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-10-07 / 19. szám
JELKÉP ÉS FÓRUM 50 éves a Magyarok Világszövetsége Stadinger István üdvözli a tanácskozást. (Mellette Randé Jenő) Múlt, jelen és jövő szerves összetartozásáról, nemes eszmék, célok korszakokat átívelő erejéről, ugyanakkor az újat akarás - az értékek őrzését is szolgáló megújulás - igényéről tett tanúbizonyságot az az ünnepi eseménysorozat, amelyen fennállásának 50. évfordulójára emlékezett a Magyarok Világszövetsége. Nemzeti kultúránk egyik fellegvára, a Budavári Palotában működő Országos Széchényi Könyvtár adott otthont a Magyarok Világszövetsége Elnöksége ünnepi ülésének, az az intézmény, amely - immáron több hónapja - egy nagyszerű Szent Istvánkiállítás színhelye is. Bognár József akadémikus, az MVSZ elnöke a résztvevők között üdvözölte a hazai és külföldi elnökségi tagokat, az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége képviselőit, a magyar értelmiségi találkozók védnöksége, a Magyar Fórum vezetőit és segítőit, a legrégebbi nyugati magyar egyesületek küldötteit és - az anyanyelvi konferenciák után ezúttal először MVSZ elnökségi ülésén is - a környező országok magyarságának képviselőit, sajnálattal állapítva meg, hogy a romániai magyarságé nem lehetnek jelen. Stadinger István, az országgyűlés elnöke a magyar parlament nevében köszöntötte a Magyarok Világszövetségét, a jubileumi elnökségi ülésen megjelenteket. Kétes dicsőség - mondotta egyebek között -, hogy alig van nép Európában, amelyből olyan arányban szóródtak szét a nagyvilágban, mint a mi népünkből. S bár ez kétségtelen vérveszteség, az anyanemzet - hasonlóan az írekhez vagy az olaszokhoz - igyekszik „a szükségből erényt kovácsolni”, elérni, hogy távol élő gyermekei legyenek hasznára mind a küldő, mind a befogadó országnak. E kapcsolatok sok évtizedes történetéből kiemelte az 1963-as, az amnesztiarendelet óta eltelt időszakot, mely alatt egyre gyümölcsözőbbé vált a „magyar-magyar” viszony, amit jól tükröz a statisztika is: néhány ezerről napjainkig 250 ezerre emelkedett az évente hazalátogatók száma. Stadinger István hangsúlyozta: 15 millió magyarban gondolkozunk. A parlament elnöke szólt a hazánk előtt álló feladatokról is. „Olyan Magyarországért dolgozunk - mondotta -, amely lépést tart a tudományosműszaki fejlődéssel, amelynek gazdasága alkalmazkodik a gyorsan változó világgazdasághoz, és maximálisan él népe tehetségével, földrajzi adottságaival, természeti kincseivel. Olyan Magyarországot akarunk, ahol mindenki érdeme, munkájának értéke szerint részesül az elismerésből, ahol boldogul a szorgalmas és tehetséges ember. Olyan Magyarországot akarunk, ahol tiszták az emberi viszonyok, ahol az egymás iránti tisztelet szelleme az uralkodó, ahol virágzik a kultúra... A korszerű s a magyarságnak igazi otthont adó Magyarország megteremtésében - hangsúlyozta - számítunk azokra a honfitársainkra is, akik elszakadtak szülőföldjükről, de megtalálták boldogulásukat új hazájukban.” Dr. Randé Jenő, az MVSZ főtitkára felolvasta Grósz Károly miniszterelnöknek a jubiláló szervezethez szóló üzenetét. Ezután Bognár József, az MVSZ elnöke következett a szónokok sorában. Az egész nép ünnepének nevezte a jubileumot, amelyen újra megerősítjük az együvé tartozás hármas kötelékét, amelyet a közös nyelv, a közös kultúra, az etnikai öszszetartozás jelent. Bognár akadémikus történelmi pannójában a megalakulástól a háborús- és a koalíciós időszakon át az ötvenes éveken keresztül egészen a máig vezette-vázolta fel az MVSZ útját, addig az időszakig, amikor „a magyar nép büszke külföldön hírnevet szerzett fiaira, akik nagymértékben befolyásolják a rólunk kialakult képet is”. A hazai feladatokról szólva kijelentette, hogy a reformgondolatok megvalósítása csak a jogállamiság teljes kiépítése, a teljesebb demokrácia körülményei között lehetséges. Bognár József hangot adott az erdélyi magyarság iránt érzett mély aggodalmunknak, hozzátéve, hogy hálásak vagyunk minden olyan mozgalomnak, amely tiltakozik a jogsértések ellen. Juhász Gyula akadémikus - a házigazdaintézmény, a Széchényi Könyvtár és a Magyarságkutató Intézet igazgatója - a történész szemével tekintette át a Magyarok Világszövetsége ötven évét. Elemezte az alakulás évének nemzetközi viszonyait, amikor hinni lehetett a revíziós elképzelések sikerében, ugyanakkor szorongató volt a Harmadik Birodalom közvetlen szomszéddá válása. Nyilvánvaló, hogy az akkori Magyarország a revízió támogatását is várta a nyugati magyarságtól, s amiatt nem képviseltették magukat a szomszédos országok magyarjai, mert ott Magyarország uralkodni akart. Az 1938- as szempontoknak ezt a részét azonban - hangsúlyozta Juhász profeszszor - ne tekintsük örökségnek, ne tekintsük mentségnek, hogy a világszövetség már akkor sem fordult a szomszédos országok magyarsága felé. Az emigrációs hullámokat, az óhazához fűződő kapcsolatok történetét áttekintve, az előadó felvetette: „itt az ideje, hogy összhangban az 50-es évek magyarországi politikájának erőteljes és jogos bírálatával, ne taTisztelt Elnökség! A Magyarok Világszövetsége a külföldön és az óhazában élő magyarság összefogásának jelképévé és nélkülözhetetlen fórumává vált. A szövetség tiszteletre méltó módon, nemes célok szolgálatában élte át az elmúlt fél évszázad történelmi viharait, folyamatosan átalakult és alkalmazkodott a változó világhoz. Elévülhetetlen érdemeket szerzett az egymást követő nemzedékek magyarságtudatának megőrzésében és ápolásában, kultúránk gyarapításában, a hazában és másutt élő magyarok kapcsolatainak gazdagításában. Mindannyiunk számára hasznos, hogy a szövetség hitelesen, tisztességesen tájékoztat hazánkról, életünkről, egyaránt szól eredményeinkről és gondjainkról is. E jeles évforduló arra is alkalmat kínál, hogy számba vegyük a világban élő magyarok és hazánk szerteágazó, sokrétű kapcsolatait, szóljunk szándékainkról és törekvéseinkről. A Magyar Népköztársaság kormányának álláspontja egyértelmű és határozott: kötelességünknek tartjuk, hogy figyeljünk a magyarok kisebb és gadjuk meg az elismerést a demokratikus emigráció korabeli álláspontjának igazától a Rákosi-rendszer torzulásaival szemben.” A máról szólva újra utalt rá, hogy a Magyarok Világszövetségétől elvárják: építsen ki kapcsolatokat a nemzetiségi sorban élő magyarsággal is. Az első külföldi előadó Éltető Lajos, az MVSZ elnökségi tagja, az amerikai Portland State University professzora volt. Ő egészen a magyarok első világkongresszusáig, 1929-ig nyúlt vissza megemlékezésében. Hangsúlyozta: téves lenne a nyugati magyarok felé fordulást csupán Trianonból - a területcsonkítás elleni szövetségeskeresésből - levezetni. Azt ettől független összmagyar érdekek is mozgatták, olyan általános emberi érzés, mint a testvérszeretet. A Világszövetség gondolata - hangsúlyozta - túlmutat a napi politikán. Munkájának kritikája nem volt mindig alaptalan, ám el kell ismerni, hogy számos ponton konzekvensen az 1938-as alapokat követi: politikamentes tankönyveket adott ki, lapot, évkönyvet jelentet meg, táborozásokat szervez, életre hívta az Anyanyelvi Konferencia és a Magyar Fórum intézményét, továbbra is segíti a hozzá forduló hazalátogatókat. A továbblépéshez - húzta alá Éltető professzor - demokratizálódás, nagyobb autonómia szükséges. Javasolta: az MVSZ dolgozza ki a mai körülményeknek megfelelő alapszabályát és 1995-re hívja össze a Magyarok III. Világkongresszusát. A jubileumi ülésen több, nagy múltú magyar egyesület adta át közössége üdvözletét, jókívánságait az 50 éves Magyarok Világszövetségének: Papp Tibor, a Berlini Magyar Kolónia elnöke, Zádor György, a párizsi Kölcsönösen Segélyező Magyar Egyesület díszelnöke, Dankó István, az amerikai William Penn Associanagyobb közösségeire, bárhová is vetette őket az ólet. Sorsuk iránt nem vagyunk, nem is lehetünk közömbösek. Számon tartunk minden olyan magyart, aki világnézetétől, vallásától, politikai felfogásától függetlenül kész áDolni közös történelmi örökségünket, részt vállal hazánk boldogulásában. Mindez összhangban van azzal, hogy a külföldön élő magyarok döntő többsége becsületes, tiszteletre méltó állampolgára annak az országnak, amelyben otthont teremtett magának. Örömünkre szolgál, hogy a világ megannyi országában élő és alkotó, a saját területükön eredményeket elért tudósok, vállalkozók. alkotó művészek mind többen és határozottabban vállalják hazai gyökereiket, ápolják otthoni tudományos-szakmai és emberi kapcsolataikat. A különböző tudományok itthon és külföldön élő magyar származású művelőinek rendszeres találkozói segítik a világ nagy problémáinak megoldását is. A kiemelkedő személyiségeknek szóló tiszteletadás közepette sem feledkezhetünk meg azonban LEVÉL A MINISZTERELNÖKTŐL 4
