Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-09-23 / 18. szám
LOVASKLUB LAJOSMIZSÉN „Kedveli On a betyárromantikát? S tud lovagolni? Ha csak az egyik kérdésre is igennel felelt, akkor Önnek magyarországi látogatása során fel kell keresnie a lajosmizsei Széchenyi István Lovas Klubot!” Ez a csalogató felhívás vonzott engem is Lajosmizsére, a fővárostól alig hatvan kilométerre fekvő községbe, amely a Duna-Tisza közi „magyar puszta” egyik központja. Határában, a tanyavilágban működik a lovasklub. A betonút a klub bejárata előtt ér véget, a fatörzsekből készült kapuban maga a klubelnök, Koncz János fogad fekete, zsinóros atillában, csizmában. Mint később kiderül, ezt ő nem jelmeznek tekinti, hanem - megszállott lóbarát lévén - öltözékével és minden egyéb külsőséggel a hazai lótenyésztés fénykorát kívánja felidézni. Az L-alakú istállóházat náddal fedetté be, az épület által határolt lovaspályán az akadályok között gémeskutat, nádkunyhót is láthatunk. Nemrégiben még egy közeli kastélyt is megvásároltak, lovasszállót alakítanak majd ki belőle. Ehhez azonban külföldi tőkéstársakra lesz szükségük. Az egyesület presszójában ülünk le beszélgetni a lovasklub terveiről. Az egyik ablak a pályára nyílik, ahol éppen néhány külföldi veszi az első lovaglóleckét. A másik ablakból viszont az istálló belseje látható, s így a vendég pihenés, kávézás közben is figyelheti, mi történik az istállóban.- Klubunknak - önfenntartó szervezet lévén - többféle tevékenységet kell összehangolnia - mondja Koncz János. - Bár elsődleges célunk a lótenyésztés és a versenyeztetés, nem tartjuk rangon alulinak a hozzánk látogató hazaiak és külföldiek szórakoztatását sem. Egyformán magas színvonalon igyekszünk vállalt feladatainkat elvégezni. A szakmai színvonalat talán az is jelzi, hogy nálunk dolgozik a lovasberkekben világszerte jól ismert Kappel József, a híres bábolnai ménes egykori vezetője.- Milyen lovak állnak a látogatók rendelkezésére ?- Az állományban vannak arab és angol telivérek, s most már arab-angol félvér csikók is. Reméljük, jó sportlovak lesznek belőlük is. Tartunk természetesen szelídebb, a kezdők tanítására alkalmas fajtákat is.- Önök versenyeket is rendeznek, és nyaranta lovasműsorokkal szórakoztatják az érdeklődőket.- Igen, s ezekben a műsorokban megtalálható az igazi betyárromantika is. Ha pedig egy jó lovagló hazai vagy külföldi vendég vállalkozik rá, akár kiállhat a mi csikósainkkal is versenyre, összemérhetik tudásukat, ki az ügyesebb, a gyorsabb.-PA SZERZŐ FELVÉTELEI KÖNYV A TUDÓS SLÁGERSZERZŐRŐL Valószínűleg nem akadna sehol a világban olyan birkapásztor, kőműves, vízvezeték-szerelő, palacsintasütő, fogorvos vagy szennyvízszippantó, aki este, a kocsmában hallván elhinné, amit Gulay István új könyvében, dr. Kovács István akadémikus atomfizikus regényes életrajzában maga a tudós mond el: a Dalold el ezüstgitár című sláger dallamáért, amit ő szerzett, több honoráriumot kapott, mint a Kossuth-díjért és az Állami Díj I. fokozatáért együttvéve... A maga nemében egyedülálló könyvet a nemrég kiadói jogot kapott ISIS Kulturális Kisszövetkezet Eötvös Kiadója jelentette meg A csikótűzhelytől az atommáglyáig címmel. Egyedülálló a mű azért, mert főhőse ma is Magyarországon élő tudós, de azért is, mert a tudománynépszerűsítést olyannyira óhajtó magyar tudományos közélet mindeddig nélkülözte e műfajt, a karriertörténetet, noha az a világon mindenütt népszerű. Gulay István, az író nem először nyúlt efféle témához. Néhány éve jelent meg Agybank című interjúkötete, amelyben neves, hasznosságukat már bizonyított feltalálók panaszolták, hogy bírósági határozat nélkül a vállalatvezetők nem merik kifizetni túl magasnak vélt találmányi díjukat.- Nem volt könnyű egy magamfajta, merőben „humán” beállítottságú embernek megírni a világhírű molekulaspektroszkópus regényes életrajzát - mondja az író. - Mégis vállalkoztam rá két okból: az egyik, hogy Kovács professzor élútútja érdekes, izgalmas, eseményekben gazdag, így alkalmas arra, hogy olvasmányos könyv kerekedjék róla. A másik: Kovács professzor példáján meg akartam mutatni a felnőtt ifjúságnak, az ifjú értelmiségnek, a közvéleménynek, hogy a dicsőség vágya, a becsvágy - megfelelő életmóddal, életvezetéssel, életformával - a mainál nehezebb időkben is meghozta, tehát ma és minden időben meghozza gyümölcsét az egyénnek és az országnak egyaránt. Magunk pedig azért üdvözöljük e regényes életrajzot, mert soha ilyen szükség nem volt arra, hogy az oktatás, a tudás, a műveltség, a teremtő, felfedező elme általános megbecsülésben részesüljön. Sok szó esik erről napjainkban, számos történet jár szájról szájra arról, hogy a legkiválóbb egyetemi-főiskolai-középiskolai oktatók, intézeti kutatók elhagyják katedrájukat, munkahelyüket, vagy mellékállásokkal vesztegetik el idejüket, alkotóerejüket, mert különben nem tudnák eltartani a családjukat. Ezért olykor élcelődés céltáblái is: mire mentek a tudományukkal? Gulay István Kovács akadémikusról írott könyve ezzel a torz helyzettel száll szembe. KIS DEZSŐ PÉTER 22
