Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-09-23 / 18. szám
Kiszáradt fatörzsek, néhány éve ültetett, senyvedő platáncsemeték kerültek utamba. Néhány évvel ezelőtt majd mindegyik platán ágait levágták, egészen a törzsig. Amelyik fa ezt kibírta, új ágakat kínlódott ki magának, de a látvány... Ennek az élménynek a döbbenetével «ültem be a vitára, ahol vagy hatvanadmagammal hallgattam a bevezető előadásokat. Elsőként a kerületi tanács képviselője ismertette a Sugárút történetét, onnan kezdve, amikor elkészült a múlt század végén a millenniumi földalatti, a főváros, sőt Európa büszkesége, hiszen az első taéreg alatti vasút volt vén kontinensünkön. Ezzel alakult ki a sugárút végleges képe, ekkor ültették a fasorokat is. A háromszakaszos út első részére, a mai Bajcsy-Zsilinszky (a volt Vilmos császár) úttól az egykori Oktogonig - ó, bölcs eleink jövőbelátása - úgynevezett ostorfák kerültek. Erről a fafajtáról mára kiderült, hogy bírja a zord nagyvárosi életkörülményeket, a vízhiányt, a benzingőzt. A sugárút második, az Oktogontól a Köröndig terjedő, és a harmadik, a Hősök teréig tartó szakaszára végig platánokat ültettek, s ezek néhány évtized alatt hatalmasra nőve, sajátos szépséget adtak a Belvárost a fővárosiak kedvenc pihenőhelyével, a Városligettel öszszekötő útnak. A történeti visszatekintés itt csatlakozott a jelenhez. Mert ezek a platánsorok mostanára a végső agónia állapotába kerültek. Halaszthatatlan a döntés, mi történjen a fákkal, hogyan újítsák fel a sétányt. Jövőre ugyanis felújítják a millenniumi földalattit, s ezzel egy időben nem túl magas költséggel meg lehetne oldani a fasor rendbehozását is. Ennek „hogyanját"a következő felszólaló, a Fővárosi Kertészeti Vállalat szakértője részletezte. Három lehetőséget ismertetett. Mint szavaiból kiderült, a javaslatokat készítő vállalat azt a változatot támogatja, amely szerint az összes platánt kivágják, s helyükre ostorfacsemeték kerülnének. A vitában rengetegen szóltak hozzá a tervezethez. Akadt, aki régi élményeit mesélte, amikor még naponta öntözték a platánokat; másvalaki a fasorok pusztulását meggyorsító tényezőnek nevezte a kertészeti vállalat elmúlt évtizedben végzett tevékenységét, és a néhány éve megújításként végzett, törzsig való visszavágást nevezte a végső kegyelemdöfésnek... Az összejövetel tehát sikeresnek bizonyult, mert volt vita, s nem is akármilyen. Néhány nap múlva a tanulságokról kérdeztem Mérges Tivadart, a VI. kerület tanácselnökét.- Milyennek látta a vitát?- Hasznosnak. Akármennyire is eltér a kertészeti vállalat szakemberének a véleménye az itt élő emberekétől. Az ilyen vitát az új szemlélet velejárójának tartjuk, a valóságos közmegegyezés biztosítékának. Nem akarunk a magunk kerületében egy kis bősnagymarosi vízlépcsővitát. Csapjanak össze a nézetek - nemhogy a megvalósítás, de még az elhatározás megszületése előtt. Ez a platánsor közkincs ugyanúgy, mint a Budai Vár, a Lánchíd vagy a Margitsziget. A fák jövőjéről való döntés közügy. Közügyben pedig csak közösen szabad dönteni. Nekem ez a véleményem.-Dicséretre méltó álláspont. A fasor ma szánalmasan néz ki, ez tény. De hogy jutott ilyen állapotba? Hallottam, az ötvenes években született egy olyan elképzelés, hogy a Sztálinról elnevezett sugárútnak impozáns - kétszer négysávos - főúttá kell válnia, s a platánfasor ugyanúgy „útban volt”, mint a Hősök tere emlékművei...-Az akkori elképzelésekről én csak a megmaradt hivatalos iratokból tájékozódhatok, hiszen alig néhány éve lettem a kerület tanácselnöke. írásban ennek a tervnek azonban nyomát sem találtam. Ha volt is ilyen elképesztő terv, az csak a „szándék szintjén” létezhetett. Annak viszont találtam nyomát hivatalos iratban, hogy az M3-as autópálya Gyöngyös felől érkező nyomvonalát a tervezők át kívánták vezetni a városon. A városligeti tó hídja már eleve akadálya ennek, a többiről nem is beszélve. Ami ebből megvalósult: az észak-magyarországi forgalmat behozták majdnem a Városligetig, s még ez is nagy hiba szerintem. Ma a tranzitforgalom a világon mindenütt kikerüli a városokat.- Sokan ezzel is összekapcsolják a fák „teljes visszavágását”, mondván, ha nem sikerült egyszerre kivágni a fákat, végrehajtották részletekben.- Ami a hetvenes évek végén lezajlott felújítást, a teljes visszavágást illeti, a helyzet, így utólagosan megítélve, nem ilyen egyszerű. Hiszen már a hatvanas években megállapították a kertészeti vállalat szakemberei, hogy a platánfákat betegségek támadták meg, nem bírják az urbanizációs ártalmakat. Hogy felnagyitották-e a bajt, ennek húsz évvel későbbi megállapítása részemről nagy hiba lenne. A hetvenes évek végén újra felve-FOTÓ: GÁBOR VIKTOR tődött a fasor felújítása, új fák ültetése, de ezt a felelősséget a város akkori vezetősége nem merte vállalni. Végrehajtották viszont a visszavágást, amelyről - kétségtelen - már akkor állították egyes szakemberek, hogy nem oldja meg a gondokat, csak késlelteti.- Valamit tenni kell, az tény. De nem biztos, hogy azt, amit a kertészeti vállalat javasol: minden platánt kivágni, s helyükre ostorfacsemetéket ültetni. Mert az ostorfa igénytelen ugyan, de kevésbé szép, mint a platán. S a csemetékből mikorra fejlődik ki a fasor? Harminc-negyven év múlva?- A hely történelmiségéhez valóban a platán illik jobban. Ha ez a fafajta bírná a „klímát”, nem is lehetne kétséges, más nem kerülhet ide. De tegyük fel, hogy a szakemberek sem merő „gonoszságból” ragaszkodnak az ostorfákhoz. Hiszen ők is Budapesten élnek, ők is szeretnék szépnek látni a várost...- A vitán a lakosság egyöntetűen a platánhoz ragaszkodott.- A szakemberek erre is készítettek tervvázlatot. Bizonyos feltételrendszer mellett - teljes talajcsere, öntözés, nagy földfelületek hagyása a fák körül, az út sózásának megszüntetése - megnő a Fiatal platánok megmaradási esélye, de még ekkor is az elpusztulásé lesz a nagyobb.- Sokféle javaslat hangzott el. Mi történne, ha a nagyobb forgalmú második szakaszt ostorfákkal ültetnék be, a harmadikat viszont platánnal, megmentve a régi nagy fákat. így az jól kötné össze a Kodály-körönd platánjait a Városliget platánjaival.- Minden lehetséges. Egyet kivéve: hogy a fasor „eltűnjön”. A vita azon van, hogyan létesítsünk szép fasort. Mi ebben a vitában a mérleg nyelvének szerepét vállaljuk. Nem mondjuk ki hatalmi szóval, hogy a kertészeti vállalat elképzelését valósítjuk meg, mert ez gazdaságosnak tűnik. Ez nem lehet sem hatalmi, sem gazdaságossági kérdés. Mindenkit meg akarunk hallgatni. Ezért is örülök ennek a cikknek, mert így kérhetem a külföldön élő magyarokat - akár szakemberek, akár nem - tapasztalataikkal segítsenek, hogyan oldják meg más nagyvárosokban a fasorok megtartásának gondjait? Lehet, hogy létezik olyan szép, mutatós „városi” fafajta, amelyik bírja a mi éghajlatunkat is. Lehet, hogy valahol kidolgoztak olyan módszert, amivel életben tarthatjuk a platánokat. A célunk a negyven-ötven évvel ezelőtti, eredeti szépség visszaállítása. Jövőre a Népköztársaság út teljes megújítása során eltüntetjük a jellegtelen sárga műanyag hulladékgyűjtőket és szabvány világítótesteket is. Elképzelésünk szerint legyártatnánk a régi kandelábereket, s ezeket „meg lehetne venni”. A felállításukhoz szükséges összeget felajánlók nevét rávésetnénk az „ő” kandeláberére. A Népköztársaság úti fasor ügyében is szeretnénk a legjobb megoldást megvalósítani. POKORNY ISTVÁN 21
