Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-09-23 / 18. szám

A gazdaságban egyre magasabbra tornyosuló fenyegő hullámok - divatossá lett kifejezéssel élve - egyre inkább „begyűrűztek” a művelődés sokáig biztonságosnak látszó vizeire is. Az árak, költségek az utóbbi néhány esztendőben meredeken emelkedtek, a művelődési intézmények támogatására szánt költségvetési hányad pedig jelentősen csökkent.

Egy átlagos - tehát négytagú magyar család, ha kedve tartotta, nem túlságosan nagy pénzért - 100-160 forintért - jó helyről végignézhette bármelyik élvonalbeli színház előadását. Ma jószerivel egy jegyet vehetnek annyiért, amennyibe öt-hat éve még a négy került. De nemcsak az árak emelkedése miatt csappant meg a kulturális események látogatottsága. A szabad idő véges, és ha az életszínvonal megőrzése vagy legalábbis süllyedésének mérséklése többletmunkába legyen az túlóra vagy „maszekolás” - kerül, akkor az ehhez szükséges órákat többnyire a tanulásra, művelődésre, pihenésre, sportra, gyermeknevelésre szánt időből kell elrabolni.

Elsősorban az iskolázottságon és a részben ettől függő foglalkozáson múlik, hogy ki milyen módon enged az egyre szorítóbb gazdasági nyomásnak. A szociológiai és időmérleg-vizsgálatok mindenütt azt igazolták, hogy az iskolázottsági szint nemcsak az általános és szakműveltség fokát határozza meg döntően, hanem a jövőt is befolyásolja: minél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik valaki, annál inkább késztetést érez és igyekszik ismereteit, műveltségét tovább gyarapítani.

Ezért tartom minden művelődés alapjának az iskolát és az oktatást, s ezért tölt el aggodalommal, hogy mennyire aktuális itt és most az, amit Philip H. Coombs 1968-ban Párizsban, az UNESCO Neveléstervezési Intézete igazgatójaként papírra vetett: „A legtöbb országban a pedagógus társaival együtt halad a ranglétrán, s csak ritkán emelkedik ki közülük... Ez a mechanikus bérstruktúra nem jutalmazza azt, aki jól tanít, és nem marasztalja el a középszerűséget...” Más helyen: „.. .az oktatás egyre kevésbé tud olyan béreket fizetni, amelyek csábítják a legjobbakat. Ennek következménye a pedagógus társadalmi helyzetének fokozódó romlása, ami tovább nehezíti, hogy éppen azokat az embereket vonzzák a pedagóguspályára, akikre az oktatás minőségének és termelékenységének megjavításához szükség lenne.” - Mennyi a havi fizetése? - kérdeztem Magi Istvánnét, a budapesti Szinyei Merse Pál Általános Iskola és Gimnázium tanárát.- Az adó és egyebek levonása után marad körülbelül havi 9500 forintom - számol az éppen húsz esztendeje tanító pedagógus -, és ebben az összegben minden benne van, az osztályfőnöki pótléktól a túlóráig.

A kezdők ennél jóval kevesebbet kapnak, pedig szeptembertől megemelték a bérüket. Tizenhét esztendőnyi tanulás után havi 5200 forint lesz a fizetésük, amit azonban különböző levonások csökkentének. Igaz, a „jeles diplomához ezen felül még 200 (!), a jó rendűhöz 100 (!) Ft kiegészítés jár. Á fővárosi villamosokon, autóbuszokon ezzel szemben ott a felhívás: buszsofőröket keresnek havi hét-tizenhárom ezer forintos fizetéssel, és sok ezer forintnyi egyéb juttatásokkal. A kötelező iskolai végzettség: nyolc általános.

Az efféle bérarányok sok rátermett fiatalt elriasztanak a pedagógusi hivatástól, és még inkább meggondolásra késztetik a szülőket:

vállalják-e gyermekük (gyermekeik) továbbtaníttatásának egyre súlyosbodó terheit még három-öt éven át? Ez magyarázza azt is, hogy a frissen végzett pedagógusok jelentős hányada nem az iskolát választja munkahelyéül. Tavaly 2903 tanító és 3370 általános iskolai tanár szerzett diplomát a Tudományszervezési és Informatikai Intézet statisztikája szerint. Közülük mindössze 1912 helyezkedett el általános iskoláinkban, s így maradhatott a bőséges képzés ellenére 921 intézményben összesen 1651 betöltetlen hely.

És mégis, mindezek ellenére: az utóbbi néhány évben nem csökkent, hanem éppen emelkedett a pedagógusképző intézetekbe felvételre jelentkezők száma. Az idén már nemcsak az egyetemi bölcsészkarokra, hanem a tanár- és tanítóképző főiskolákra is háromszor annyian jelentkeztek, mint amennyit a felvételi keretszám megszabott. Dr. Földesi Bélától, a debreceni Tanítóképző Főiskola békéscsabai kihelyezett tagozatának igazgatójától hallottam:-Tavaly a száz helyre 234-en, idén az ugyancsak száz helyre már 318-an jelentkeztek. A következmény: tavaly 84 ponttal bárki bekerülhetett, az idén a küszöb 90 pont volt. És a fölvetteknek csaknem a fele száz pontot vagy ennél többet szerzett. - De az igazság kedvéért az igazgató azonnal hozzátette:- Ez, persze, nem jelenti azt, hogy a jelentkezők egytől egyig mind pedagógusok szeretnének lenni. Áz érettségi bizonyítványnak ma már nem sok az értéke, alig jelent többet egy báli belépőnél. Ezért aztán sokan csak a társadalmi presztízs okán akarnak viszonylag rövid idő, három év alatt diplomát szerezni. Mások időt szeretnének nyerni, hogy minél később kelljen munkába állniok. Sok lány itt kíván diplomás férjjelöltre lelni. A fiúk egy része meg azért jön, hogy megszabaduljon a sorkatonaságtól.

fgy hát, ha folytonosan gyarapodik is a pedagógusképző intézmények hallgatóinak a száma, az iskolák - ahogyan már jeleztem - állandóan tanító- és tanárhiánnyal küszködnek.

A krónikussá vált pedagógushiányt pedig már hosszú esztendők óta - diplomás vállalkozók híján - azokkal pótolják, akikkel lehet: kisebb részben nyugdíjasokkal többségükben azonban képesítés nélküli nevelőkkel. Az elmúlt tanévben 3714 képesítés nélküli dolgozott általános iskoláinkban (az állomány 4,1%-a!) ezen felül további 3512 szakképzetlent alkalmaztak a tartósan távol lévő pedagógusok helyettesítésére. Igaz, e fiatalok jó része munka közben diplomát szerez, de a levelező képzés korántsem készít föl úgy a szakmára, mint a nappali tagozat. Valóban „ördögi kör”: a gyönge előképzettségű (ezért többségükben a nappali tagozat felvételi követelményeivel megbirkózni nem képes) fiatalok megterhelő napi munkájuk közepette, szinte oktatói segítség nélkül próbálnak felkészülni hivatásukra, holott éppen ők sokkal intenzívebb foglalkozásra szorulnának, mint amilyenben a nappali tagozaton végzett kollégáik részesültek. Mégis, a képesítés nélküli nevelők beáramlása hosszú évek óta tart, és így becslések szerint a falusi és a budapesti peremkerületi, tehát a legkevésbé vonzó iskolákban már 50 százalékra tehető a levelező tagozaton diplomát nyertek aránya.

Pedig oktatók és hallgatók még a nappali képzéssel is okkal-joggal elégedetlenek.- Évek óta szajkózzuk, hogy rossz a jelenlegi felvételi rendszer - mondta dr. Földesi Béla. Az oktatók kiválasztása, előléptetése nem oktatói, hanem egyedül kutatói alkalmasságuktól függ - jelezte egy nem régi szociológiai felvétel, amelyet nyolc pedagógusképzőben végeztek.

Még ennél is nagyobb gond, hogy a gom-14