Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-09-23 / 18. szám

percét lefoglalja az embernek. A barokk muzsika áll hozzám legközelebb, majd a klasszicizmus és a nagyromantika. Ha valaki komolyan akar egy korszakkal vagy szerzővel foglalkozni, arra rámegy egy emberöltő.- Ön káprázatos eredményeket ért el a vívósportban...- Mind játék volt, és éppen ezt a játékos elemet hiányolom ma a sportban. Nálam az eredménytől nem függött semmi. Talán azért tudtam annyiszor nyerni. Én soha nem akartam a sport területén elhelyezkedni.- Miben kellene a magyar sport terén előrelépni?- Nagyon boldog lennék, ha a szakszövetségek elérhetnék azt az önállóságot, amely szakmailag megengedné, hogy a fiatalsággal az ország jövője érdekében megfelelően foglalkozzanak. Ezen kívül, szeretném ismét látni a fiatal nemzedékben a játéknak azt a szeretetét, amely elveszi a munka izzadságszagát. Különben a sport a felelősségtől való félelem következtében janicsármunkává válik. Ez egyenes következménye az eredményközpontúságnak, amely a mai magyar sportvezetést jellemzi, és a költségvetést a kötelező pontszámokhoz igazítja.

bankszakember- Mikor határozta el, hogy gazdasági pályára lép?- Kezdetben az volt a tervem, hogy ügyvéd legyek. Elvégeztem a jogi egyetemet Budapesten, és ügyvédi irodában gyakoroltam, aztán a szolnoki cukorgyárnak voltam a jogügyi előadója. Amikor azonban 1947-ben kimentem Amerikába, rádöbbentem, hogy nagyon nehéz vagy lehetetlen egy idegen országban ügyvédi pályát kezdeni, mivel a jogrendszerek erősen nemzeti jellegűek. A második pálya ami érdekelt, a közgazdaságtan volt, így rögtön közgazdaságot tanultam, és 1950-ben már egyetemen tanítottam is, majd 1955 és 1980 között a közgazdasági pályát vállalatoknál folytattam. Utoljára egy San Francisco-i bank alelnöke és nemzetközi közgazdásza voltam. Ily módon sokat foglalkoztam a fejlődő és a szocialista országok külföldi kölcsönügyleteivel, és sok országot - beleértve Magyarországot is - többször meglátogattam, hogy bankomat ezek gazdasági helyzetéről tájékoztassam.- Hogy ítéli meg Magyarország jelenlegi gazdasági helyzetét?

PÁRKÁNY

JÁNOS

ügyvéd,

közgazdász,

Az ötvenéves találkozó résztvevői a budavári Mátyás-templom előtt- Magyarország helyzete nem különbözik alapvetően más országokétól. A gazdasági bajok minden országban komolyak és e tekintetben csak fokozati különbségek vannak. Magyarországnak talán a legnagyobb problémája, hogy az egy főre eső termelés nem olyan magas, mint amilyen magas lehetne az emberek tudása, a műszaki színvonal és természeti adottságok alapján. Az egyik oka ennek talán az, hogy az állami termelés számos területén nincs versengés. A versenyt tehát feltétlenül élénkíteni kell, emellett érdemes tovább ösztönözni a külföldi tőke behozatalát, vegyesvállalatok alapítását.

DR. TÓTH JÁNOS

r. kát. kanonok (Magyarország)- Volt szerepe a gimnáziumnak az ön pályaválasztásában?- Nem. Én már előbb papi pályára készültem, tudniillik, kisgyerek koromban bekerültem a Collegium Josephinum nevű internátusba, amely alsófokú kisszemináriumnak minősült. Itt vallásos nevelést kaptam. Úgy vélem, ha az Úristen valakit egy pályára akar irányítani, az nem ad hoc, nem véletlenül történik.- Társadalmi gyakorlatunk, intézményrendszerünk átalakulóban van. Hogy látja erre tekintettel a katolikus egyház helyzetét, szerepét jelenleg Magyarországon ?- Nekünk nem az a fontos elsősorban, hogy milyen a politikai rendszer, hanem hogy az emberekhez el tudjuk-e juttatni az Isten üzenetét, az üdvösség útját. Ez egyik helyen nehezebb, másutt könnyebb. Mennek hittérítők, misszionáriusok különböző országokba, és nem tudják, hogy

élve visszatérnek-e még onnan, de mégis mennek, mert ez a küldetésük. Tehát, nem a helyzet milyensége a fontos, hanem az, hogy a politika beleavatkozik-e abba, ami nem rá tartozik. Ez ma már, hála Istennek, nálunk ritkán fordul elő, de voltak korábban kellemetlen, rossz időszakok. Engem is kiebrudaltak Budapestről, mert állítólag nem akartam alkalmazkodni.-A javuló feltételek ellenére, melyek azok a körülmények, amelyek a katolikus egyház működését hátráltatják?- Például, annyira elhataljnasodott az embereken az anyagiasság, hogy túlságosan is ennek vetik alá az egyéni és a közösségi életüket. A lelkiekre nem marad idejük. A másik nagy gondunk pedig az, hogy egy generáció vagy talán több is, kimaradt a vallásos nevelésből. Sokan nég ma is attól félnek, hogy hátrányuk származhat a vallás gyakorlásából. És mivel korábban volt hátrány belőle, nem megy máról holnapra a kellemetlen hatások kiküszöbölése. A gyerekeket a családok sokszor azért nem részesítik vallásos nevelésben, mert azt tartják, hogy ne tanuljanak mást mint az iskolában, ahol hivatalosan ateista nevelés folyik. Ennek következményeit még várhatóan jó ideig érezzük. De mi ez az örökkévalósághoz képest?

DR.

ERNSTER

LARS

(LÁSZLÓ),

biokémikus

(Svédország)- Érettségi után ön külföldre került. Hogyan alakult a pályája a többszörös akadémiai tagságig és a Nobel-díj bizottságig?- Egy évig Párizsban tanultam, és amikor kitört a háború, hazajöttem, de nem vettek fel az egyetemre, ezért egy kórházi laboratóriumban dolgoztam, amíg be nem hívtak munkaszolgálatra. A német megszállás után svéd védelem alá kerültem, a Wallenberg-akció mentette meg az életemet. 1945 áprilisában elhagytam Budapestet, Kolozsvárott iratkoztam be a magyar egyetem orvosi karára. Itt értesített a bukaresti svéd követség, hogy meghosszabbították az útlevelemet, és 1946 áprilisában Svédországba utaztam. A stockholmi egyetem természettudományi karának sejtkutató intézetében kaptam laboránsi állást, mígnem 1948-ban beiratkozhattam az egyetemre. Feleségemet, aki a budapesti Zeneakadémián végzett hegedűművész volt, a svéd állampolgárság megszerzése után felvették a királyi operaház zenekarába, amelynek aztán több mint harminc évig koncertmestere volt. Jómagam, 1953-ban tettem le az alapvizsgát, miután zoológiát, kémiát és genetikát hallgattam az egyetemen. Három év múlva szereztem meg a természettudományok doktora címet, 1967-ben a biokémia professzora lettem, és egyben az egyetem biokémiai intézetének igazgatója. Innen vonultam nyugállományba 1986-ban. 1974 óta tagja vagyok a Svéd Királyi Tudományos Akadémiának, és 1977 óta az Akadémia kémiai Nobeldíj bizottságának, 1981-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választott.-A magyar tudósok közül sokan külföldön szereztek hírnevei. Ön szerint mi ennek az oka ?- A fő ok valószínűleg, hogy Magyarországnak az elmúlt ötven-hatvan évben eléggé hányatott volt a történelme. Anyagi vagy politikai okokból sok embernek nem volt módja tanulni, ezért külföldre kényszerült. Sokan karriert csináltak külföldön, ahol ezt néha úgy emlegetik, mint a „magyar jelenség”-et. A magyarságban nyilvánvalóan van egy nagy túlélési erő, mivel ez az ország az évszázadok folyamán csaknem mindig történelmi „stressznek” volt kitéve. Ezért egy „darwini” túlélési szelekció történt, ami valószínűleg kedvezi azokat a géneket, amelyek a tudományos és művészi tehetséget is megszabják. Ez lehet a magyarázata annak, hogy magyarok mind otthon, mind külföldön különösen jól érvényesültek tudományos és művészeti téren.- Miben látja a magyar tudományos élet jelenlegi gondjait?- A legnagyobb probléma valószínűleg anyagi téren van, különösen a devizakorlátozások következtében jelentkező gondok miatt. Ezt a problémát szerintem legalább részben a tudományos intézmények nemzetközi együttműködésével lehetne megoldani.

13