Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-09-06 / 16-17. szám
Magyarország első királynéja „Gizella körülbelül egykorú Istvánnal; nem volt olyan mint Sarolta, de oly nőre Istvánnak nem is volt szüksége. Elég volt neki: jó feleség, kegyes életű asszony, rokonszenvező társa, barátja, de nem ura, vezére legyen élete pályáján. ” - így ír Szent István feleségéről Pauler Gyula, a múlt század jeles történésze. S ha valóban ilyen volt, óriási erőt, segítséget jelenthetett férjének, aki egy egész nép és ország megmaradásáért küzdött. A keresztény állam megteremtésében a két rendkívüli férfi, Géza fejedelem és a munkáját beteljesítő Szent István mellett meghatározó szerepet játszott két nagyszerű asszony, Sarolta és Gizella. A kereszténnyé lett szépséges Sarolta kérésére engedte meg Géza fejedelem, hogy az egész országban hirdethessék az evangéliumot. Istvánnak az ország politikai érdekeire tekintettel választottak feleséget: Gizellával, II. Henrik bajor herceg leányával kötött házassága, a német császári házzal való rokonság, az ország tekintélyének növekedését, biztonságának megerősítését is jelentette. Gizella a bajor herceg udvarából istenfélelmet, emberszeretetet, finom modort hozott magával az akkor még nagyobbrészt pogány, elmaradott Magyarországra. A később kereszténnyé lett magyar nagyurak és asszonyaik szívesen hódoltak az új udvari élet szokásainak. A királyné legnagyobb hatása férjére és az udvarra a vallásos élet terjesztésében mutatkozott. De milyen is lehetett ez az asszony, akiről a krónikaírók ellentmondásos képet rajzoltak, őt vádolva meg olyan intrikákkal, ármánykodásokkal, amelyeket sógornője, István nővére követett el, akit szintén Gizellának (Gesla) hívtak? A történetírók csak később leplezték le ezt a tévedést, de valahogy mégsem sikerült méltó emléket állítani István hitvesének. Pedig Magyarország első koronás királynéja a nemes lelkű asszonyok mintaképe volt, méltó társa államalapító királyunknak, s buzgó apostola a magyarok megtérítésének. Regensburgban született, egyes feltevések szerint 975-ben. A város akkori püspöke, Wolfgang volt lelki és szellemi nevelője, aki az alázatot, szerénységet, kegyességet, irgalmasságot plántálta belé. Hirdette, hogy minden földi nagyság és dicsőség múlandó, a szertelen pompaszeretet, hiúság erkölcsi romláshoz vezet. Egyedül az Istenbe vetett bizalom, emberbaráti szeretet, jótékonyság adhat értelmes életet. Gizella később a szászországi gandersheimi kolostorban nevelkedett, ahol többek között tanítója volt a németek legelső költőnője, Hrosvita nővér is. Kitűnő nevelésben részesült, latinul is megtanult, emellett művészi fokra tökéletesítette a hímzést, varrást. Mint királyné, különösen az egyházi díszöltönyöket készítette szívesen a magyar egyházaknak, de még a külföldieknek is bőkezűen ajándékozott. Külsejéről nem maradtak ránk egykorú adatok. A niederburgi kolostorban lévő olajfestésű, egész alakos képmás a 18. század Szent István és Gizi illa királyné szobra Veszprémben (Bory Jenő a kotása) A passaui Niederburg-kolostor Szent Kereszt templomában van Gizella királyné sírja FOTÓ: MUDRÁK BÉLA. LOSONCZI PÁL Ép liíi It- m *t -elejéről való. A passaui sírban talált csontváz után Ítélve magas növésű, karcsú alkatú lehetett. Amikor elindult az ismeretlen ország felé - a kor szokásának megfelelően - mind az egyházi, mind a világi rendből többen követték. Helyzete nem lehetett könnyű a szokatlan, idegen környezetben, ahol valószínűleg ellenségesen fogadták, nemcsak azért, mert idegen volt, hanem mert az új hit elszánt és céltudatos terjesztőjét is látták benne. De Gizella hitt Istentől kapott feladatában, és vállvetve haladt István oldalán. Látva, hogy férjének milyen sok bajjal és ellenállással kell megküzdenie, mindenből kivette a részét. Mivel egy virágzó és rendezett ország szülöttje volt, sokat tudott tenni a kereszténység és az európai műveltség terjesztéséért. A templomok, zárdák építésénél, felszerelésénél segédkezett, saját kezűleg is varrta az egyházi ruhákat. Különösen szerette a Bakony ölében fekvő Veszprémet, ahol egyházat és apácakolostort alapított. Példája nyomán a későbbi királynők is különösen szerették és támogatták Veszprémet. Nagylelkű adományai között a koronázási palást a legnagyszerűbb. Biztosra vehető, hogy a veszprémvölgyi apácák mellett a királynő is részt vett a hímzésében. Gizellát súlyos csapások érték, hiszen több gyermekét elvesztette, s különösen a már ifjúvá érett Imre herceg halála rázhatta meg mélyen. Fia halála után teljesen visszavonult a nyilvánosságtól, beteges férjét ápolva, vigasztalva töltötte napjait. A vallásos királynét István halála után is a legnagyobb tisztelet övezte az országban. Hartvik őt „jótettekben és eredményekben tündöklő királynénak” jellemzi. Mivel István rábízta őt utódjára, Péterre, Gizella az udvarnál maradt, gazdag tapasztalataival segítve a fiatal királyt. Péter eleinte hallgatott is rá, de aztán más tanácsadók, elsősorban anyja befolyása alá került, s most már útjában állt a „szent özvegy”. Börtönbe záratta, javait lefoglalta. Gizella csendes megadással tűrte mindezt, később visszavonult Veszprémbe. (Ezért is állítják többen, hogy ott temették el.) Erős szívvel viselt el mindent, mert minden bizodalma Istenben volt. Amikor már tarthatatlanná vált a helyzete Magyarországon, visszatért szülőföldjére, és belépett a niederburgi kolostorba, és a kolostor főnöknőjeként halt meg. Itt is temették el. Szent Istvánra emlékezve hajtsuk meg a fejünket az ország első királyné asszonya előtt, akit így örökített ránk Antonio Bonfini: ......szerény, mértékletes vala élete, s az Isten és az emberek iránt olyan kegyelettel viseltetett, hogy a legszentebb tettek véghez vitelében férjével versenyeztek egymás között, s az isteni tiszteletben mindkettő felülmúlni igyekezett egymást, Krisztusban lévén összekötve a házassági szere tetet ápolták. Ámbár mindenki iránt kegyes volt, mindazon által bőkezűségét s jótékonyságát leginkább az elhagyatott egyházak és szerencsétlen sorsú egyházi rendűek iránt mutatta ki. ” ZIKA KLÁRA 27
