Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-09-06 / 16-17. szám

APÁTSÁG A VASHEGY LÁBÁNÁL H ogy hol az a Vas-hegy? Ne restellje magát az 9I- vasó, ha nem tudja. Én sem sejtettem addig, amíg el nem olvastam Gállos Fe­renc tanulmányát Pécsvárad kö­zépkori történetéről. Ebből érte­sülhettem, hogy a Mecsek legma­gasabb csúcsát, a Zengőt Mons Ferreusnak, azaz Vas-hegynek nevezték. Ez a bizonyos Vas-hegy a Szent Gellért életéről szóló Le­genda maiorban, a Nagy Legen­dában említtetik, s e legenda egy részét a tanulmány szerzője ma­gyarra fordítva idézi is: „Aszták apát övéivel tisztesség­gel befogadtatván, a Vas-hegy tö­vében Szent Benedek atyáról elne­vezett monostort épített, hol is a monostori gyülekezet a regula sze­rinti fegyelemben mai napig virá­gozván, ideig való bőségének táp­lálékában bővelkedvén semmi egyébben nem szűkölködik, csak hogy a maga és egyebek lábait az Evangéliomnak szerinte megmoso­gassa. ” De ennek már kis híján ezer esztendeje. Hol van az a monos­tori gyülekezet s hol maga a ko­lostor?! Történészek serege fag­gatta a fóliánsokat és az oklevele­ket, régészek csapata vallatta a pécsváradi földet, amíg előkerül­tek és beszélni kezdtek az írott és a kőből faragott, agyagból égetett emlékek, s kiderült, hogy ez a napjainkban szinte jelentéktelen falu a honfoglalás után az ország egyik gazdasági, igazgatási és szellemi központja lehetett. Gállos Ferenc idéz egy monda­tot a Pray-kódexből (ebben ma­radt fönn a Halotti Beszéd és Kö­nyörgés, legrégibb összefüggő nyelvemlékünk is), amely többek között egy régebbi forrású ese­ményjegyzéket is tartalmaz. Eb­ben az eseményjegyzékben az 1038-aí évről a következők szere­pelnek „Felavattatott Szent Bene­dek m( nostora, meghalt István ki­rály, és Péter királlyá választa­tott. ” Azt hiszem, jól következtet a tanulmány szerzője, amikor úgy véli, hogy „a térítőközpont (...) je­lentős szerepet játszott az állama­lapítás korában, különben nem emlegetnék 1038-ban a király ha­lálával együtt a kolostor felszente­lésének mozzanatát”. Hogy meglátogatta-e első kirá­lyunk az általa alapított térítőmo­nostort és templomát, erre nincs adat. Lehetséges, hogy igen. Gál­los - neves történészünkre, Györffy Györgyre hivatkozva - megjegyzi, hogy az Árpád-kori királyi monostorok jó része ere­detileg királyi udvarhely - curtis - volt, s a monostoralapítás vol­taképpen nem építkezést, hanem az addigi „udvarháznak, kápolná­inak és a hozzá tartozó gazdasági szervezetnek egyházi célra való fel­szentelését jelentette. Ilyen volt az elsők közül Pécsvárad, Zalavár s talán maga Pannonhalma és Ba­­konybél is." Hogy járt-e Szent István Pécs­­váradon vagy sem - ez csupán ta­lálgatás. Ami bizonyos: két olyan személyiség is megfordult a pécs­váradi apátságban, aki Szent Ist­vánhoz igen közel állott. Az egyik, az a bizonyos Ascherik - más néven Asztrik - apát hozta el II. Szilveszter pápától István szá­mára a Szent Koronát. A máso­dik: Szent Gellért, aki a Legenda maior szerint - ugyancsak Gállos Ferenc fordításában - „találkoz­ván Pécs püspökével és a pécsvára­di apáttal, azok rábeszélték, hogy maradjon hazánkban. Pécsi időzé­se után a pécsváradi apát magá­hoz vette Gellértet, és Pécsváradon tartotta őt Péter-Pál napjától Szent Benedek ünnepéig, július 10-24

Next

/
Thumbnails
Contents