Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-09-06 / 16-17. szám
I * Szálloda foglalja el, 27 kétágyas, zuhanyozós szobájával és négy lakosztályával. Az északi, úgynevezett palotaszárny földszintjén és az ősi templomban, Szent István napján nyílt történeti kiállítás. Első királyunkat a kolostorudvaron, a szentély ablaka alatt Borsos Miklós szobra idézi ide; és a templom melletti épület földszintjén is helytörténeti anyagot mutatnak be. Fölöttük, az emeleten, konferenciatermek egészítik ki a szállodát. Kovács Tibor, a fiatal hotelfőnök szerint e termek kiválóan alkalmasak rendezvények - például bálok vagy lakodalmak - befogadására is. Lakodalom? Esküvő nélkül?! De hiszen itt a templom! Kis híján ezeresztendős! Ha újra berendeznék, fölszentelnék, bizton tudom, messze földről jönnének ide párok, hogy örökre összekössék éltüket. GARAMI LÁSZLÓ 1. Az alsó és a felső udvar, háttérben a szállodaszárny 2. A palotaszárny, a vakolatlan épület földszintjén az István-kori templommal 3. Az ágyútorony kívülről 4. A bencés apátság alapítója, az első magyar király. Szent István bronzszobra - Borsos Miklós alkotása 5. A templombelső a szentély felől, a később beleépült középpillérrel A SZERZŐ FELVÉTELEI éig, amikor is beszédet mondott a népnek. ” Szent Gellért talán éppen ebben a templomban beszélt, amelyről Kozák Károly építész régész állítja: ez az a műemlék, amely korabeli társai közül legtöbbet megőrzött eredeti építészeti sajátosságaiból. A valamivel korábbiakat vagy átépítették, vagy elpusztultak, mint Bakonybél és Zalavár. A régésszel, aki több mint évtizeden át irányította a pécsváradi feltárási és helyreállítási munkálatokat, a budai vár Bástyasétányán ülünk, de ő mégis olyan biztonsággal kalauzol az ásatások színhelyén, mintha valóban ott lennénk: „A XV. századi várkapun belépve a kolostor felső udvarára érkezünk..." És figyelmeztet, hogy az István-kori - ma is teljesen ép és akár úgy, ahogy van használható - templom középpillérét csak később építették be. Állt itt még egy templom, a XIII— XV. században emelték, ennek maradványai zárják a felső udvart. A kolostor alsó udvarát a XIV-XV. században alakították ki. Itt is kiástak épületmaradványokat. Az utolsó néhány évben sikerült például egy palotaszárnyat feltárni, és előkerült az a lépcső is - Kozák Károly apátlépcsőnek nevezi -, amely a palotából a felső udvar gótikus templomának előcsarnokába vezetett. A történészek, régészek - és talán most már a látogatók is - tudják, hogy az elnevezés, amit az épületegyüttesre használnak, „Vak Béla vára”, csak afféle ragadványnév. Mert igaz ugyan, hogy 1112-ben ide menekült, és három esztendőn át itt rejtőzködött Álmos herceg fia, akit Kálmán király megvakíttatott, s akit később II. Béla néven királlyá koronáztak, de amikor a bencések a menekülőt befogadták, akkor a kolostor még nem volt erősség. Kozák Károly megállapítása szerint a tornyok és várfalak egy része a XIV., XV. századból való, az ágyútorony pedig, amely harang alakú sisakjával messziről - a budapest-pécsi műútról is - felhívja magára a figyelmet, még később épült, tetőzetét pedig a korábbi nyomán csak a műemléki restauráció óta hordja. A monostorvár később, a török hódoltság idején, elromosodott. Gállos Ferenc leírja, hogy a romokra Zinzendorf bíboros új épületeket emeltetett, a körfalat is ő húzatta fel. A vár külső formája tehát elég későn alakult ki. Az egykori ágyútoronyban ma már nincsenek gyilkolóeszközök. Ezt és az épületegyüttes teljes keleti szárnyát az István Király ** É «# < í Jff é' n a di / i \ \ | 3 1 ív \1 \ fi ■ff/* ': t G , fi ■ 1 vrM fii 1 | ' i 25
