Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-09-06 / 16-17. szám

I * Szálloda foglalja el, 27 kétágyas, zuhanyozós szobájával és négy lakosztályával. Az északi, úgyne­vezett palotaszárny földszintjén és az ősi templomban, Szent Ist­ván napján nyílt történeti kiállí­tás. Első királyunkat a kolostor­udvaron, a szentély ablaka alatt Borsos Miklós szobra idézi ide; és a templom melletti épület föld­szintjén is helytörténeti anyagot mutatnak be. Fölöttük, az emele­ten, konferenciatermek egészítik ki a szállodát. Kovács Tibor, a fiatal hotelfőnök szerint e termek kiválóan alkalmasak rendezvé­nyek - például bálok vagy lako­dalmak - befogadására is. Lakodalom? Esküvő nélkül?! De hiszen itt a templom! Kis híján ezeresztendős! Ha újra be­rendeznék, fölszentelnék, bizton tudom, messze földről jönnének ide párok, hogy örökre összekös­sék éltüket. GARAMI LÁSZLÓ 1. Az alsó és a felső udvar, háttérben a szállodaszárny 2. A palotaszárny, a vakolatlan épület földszintjén az István-kori templommal 3. Az ágyútorony kívülről 4. A bencés apátság alapítója, az első magyar király. Szent István bronzszobra - Borsos Miklós alkotása 5. A templombelső a szentély felől, a később beleépült középpillér­rel A SZERZŐ FELVÉTELEI éig, amikor is beszédet mondott a népnek. ” Szent Gellért talán éppen eb­ben a templomban beszélt, amelyről Kozák Károly építész régész állítja: ez az a műemlék, amely korabeli társai közül leg­többet megőrzött eredeti építé­szeti sajátosságaiból. A valamivel korábbiakat vagy átépítették, vagy elpusztultak, mint Bakony­­bél és Zalavár. A régésszel, aki több mint évti­zeden át irányította a pécsváradi feltárási és helyreállítási munká­latokat, a budai vár Bástyasétá­nyán ülünk, de ő mégis olyan biz­tonsággal kalauzol az ásatások színhelyén, mintha valóban ott lennénk: „A XV. századi várkapun belépve a kolostor felső udvarára érkezünk..." És figyelmeztet, hogy az István-kori - ma is telje­sen ép és akár úgy, ahogy van használható - templom középpil­lérét csak később építették be. Állt itt még egy templom, a XIII— XV. században emelték, ennek maradványai zárják a felső ud­vart. A kolostor alsó udvarát a XIV-XV. században alakították ki. Itt is kiástak épületmaradvá­nyokat. Az utolsó néhány évben sikerült például egy palotaszár­nyat feltárni, és előkerült az a lépcső is - Kozák Károly apát­lépcsőnek nevezi -, amely a palo­tából a felső udvar gótikus temp­lomának előcsarnokába vezetett. A történészek, régészek - és ta­lán most már a látogatók is - tud­ják, hogy az elnevezés, amit az épületegyüttesre használnak, „Vak Béla vára”, csak afféle ra­gadványnév. Mert igaz ugyan, hogy 1112-ben ide menekült, és három esztendőn át itt rejtőzkö­dött Álmos herceg fia, akit Kál­mán király megvakíttatott, s akit később II. Béla néven királlyá koronáztak, de amikor a bencé­sek a menekülőt befogadták, ak­kor a kolostor még nem volt erős­ség. Kozák Károly megállapítása szerint a tornyok és várfalak egy része a XIV., XV. századból való, az ágyútorony pedig, amely ha­rang alakú sisakjával messziről - a budapest-pécsi műútról is - fel­hívja magára a figyelmet, még ké­sőbb épült, tetőzetét pedig a ko­rábbi nyomán csak a műemléki restauráció óta hordja. A monostorvár később, a török hódoltság idején, elromosodott. Gállos Ferenc leírja, hogy a ro­mokra Zinzendorf bíboros új épületeket emeltetett, a körfalat is ő húzatta fel. A vár külső for­mája tehát elég későn alakult ki. Az egykori ágyútoronyban ma már nincsenek gyilkolóeszközök. Ezt és az épületegyüttes teljes ke­leti szárnyát az István Király ** É «# < í Jff é' n a di / i \ \ | 3 1 ív \1 \ fi ■ff/* ': t G , fi ■ 1 vrM fii 1 | ' i 25

Next

/
Thumbnails
Contents