Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-09-06 / 16-17. szám

Ezzel úgy látszott, hogy Mária Terézia kísérlete meghiúsult. Mind Raguza városa, mind a do­monkosok is megnyugodhattak. Az ügyes diplomáciai fogás - a Szent Jobb átadása a városnak -, látszólag teljesen sikerrel járt. Alig telt el azonban két hónap Mária Terézia kérésének megta­gadása után, amikor a Raguzai Köztársaság súlyos válságba sod­ródott. Az 1768. évben kitört po­rosz-török viszály idején hajói Alexandriából Konstantinápoly­­ba gabonát szállítottak a törökök részére. Ennek következtében az oroszok több raguzai hajót lefog­laltak. Raguza ezt sérelmesnek találva, felszólalással élt az orosz kormánynál, mire Orlov gróf orosz tengernagy megjelent flot­tájával az Adriai-tengeren, és 1. Ünnepi gyűlés az Országház téren a Szent István-év megnyitása alkalmával. 1938. május 30-án 2. A Szent Jobb az aranyvonaton 3. Szent Jobb-körmenet Nagyváradon 1942-ben 4. Pater Fabian Flynn amerikai tábori lelkész kísérte haza a Nyugatra hurcolt Szent Jobbot. 1945. augusztus 19-én FOTÓ: NEMZETI TÖRTÉNETI FÉNYKÉPTÁR. BOJÁR SÁNDOR nemcsak a sérelmek orvoslását tagadta meg, hanem azzal fenye­getőzött, hogy ostrom alá veszi a várost. Ebben a konfliktusban Raguza Mária Terézia pártfogá­sáért folyamodott, és a Nagy Ta­nács I77l. január 3l-én tartott ülésén elhatározta, hogy a do­monkosoktól átengedett Szent Jobbot felajánlja a királynőnek. A következő, január 12-én tar­tott ülésen kijelölték a követség tagjait is. Továbbá utasították a kincstárnokot, hogy a domonko­soknak 200 tallért utaljon ki az átengedett ereklyéért. A domon­kosok tehát nagyon rosszul jár­tak. Mária Terézia kegye és a re­mélhető nagy ajándék helyett 200 tallérral kellett beérniük, a Köz­társaság pedig a saját nevében ajánlhatta fel az értékes ereklyét. Ismét Magyarországon 1771. május 29-ére tűzték ki az ereklye átadását. Mária Terézia fia, II. József német-római csá­szár jelenlétében, a schönbrunni kastélyban fogadta Raguza köve­teit. A követség - miután előadta jövetelének célját - átadta a Szent Jobbot, a hitelesítő írások­kal együtt, Mária Teréziának. A Szent Jobb átadásának jogi aktusa ezzel befejeződött. Ezután Mária Terézia fontos intézkedé­seket foganatositott a június 30- ára kitűzött ünnepélyes hivatalos átadási és egyházi ünnepség meg­tartásáig. Mielőtt a Szent Jobb ünnepé­lyes tiszteletéről rendelkezett, és méltó elhelyezéséről gondosko­dott volna, megnyugvást kívánt szerezni az iránt, hogy valóban a Szent Király jobbjának birtokába jutott-e. Erre nézve a rendes hiva­talos eljárást megelőzve, tudós történészekhez: a magyar szár­mazású Kollár Ádám Ferenc ud­vari könyvtároshoz és Pray György jezsuita történészhez for­dult. Ok tudományos alaposság­gal vizsgálták meg, és bizonyítot­ták a hitelességét. Megnyugtató jelentésük alapján Mária Terézia elrendelte, hogy új ereklyetartót készítsenek a Szent Jobbnak. Az ereklyetartó ezüstben gazdag, re­neszánsz stílusú üvegláda, amely felül drágakövekkel ékes diadé­­mot kapott, hasonlót a magyar Szent Koronához. Magát a Szent Jobbot is feldíszíttette. A csukló­nál tölgyfaleveleket utánzó, aranylemezekből készült kézelőt kapott, és igazgyöngyfüzért fűz­tek az ujjak köré. A Szent Jobb ujjai között lévő ősrégi írást pe­dig két ezüstlemez közé helyez­ték. A felső lemezbe belegraví­rozták a pergamenlap felírását, és a két egymásra helyezett ezüst­lapot, köztük az eredeti perga­menszelettel, az ereklye aljára erősítették. A királynő elrendelte, hogy a kilencnapos bécsi ünnep­ség után a Szent Jobbot, miután azt a magyar nemzet iránt érzett szeretetének külső jeleként Ma­gyarországnak ajándékozta, ün­nepélyesen Budára szállítsák, és őrzési helyéül örök időkre szóló­an a királyi palota Szent Zsig­­mondról elnevezett kápolnáját je­lölte ki. A Szent Jobb visszatérése Ma­gyarországra valóságos diadalút volt. 1771. július 15-én reggel 5 órakor indult a menet, a bécsi ud­vari kápolnától, és Pozsony irá­nyában hagyták el a császárvá­rost. Este érkeztek Győrbe, ahol éjszakára Szent László fejereklyé­je mellé helyezték. Másnap reg­gel továbbindultak Pannonhalma felé, itt a főapát nagymisét mon­dott, majd a szerzetesek és a nép tisztelgett a Szent Jobb előtt. A királynőnek küldött jelentés ki­emeli a magyar nép könnyekben kitörő örömét. Otthagyva az ara­tást, tizenhat községből jöttek el Szent Márton hegyére. A test­őrök kivont karddal álltak díszőr­séget, hogy a nagy tolongástól megvédjék az ereklyét. Másnap indultak Budára, ahová július 20- án reggel fél 9 órakor érkeztek meg, és a harangok zúgása köz­ben vitték a Szent Jobbot a Nagy­boldogasszony-templomba, amelynek egyik mellékoltárán helyezték el. A nép és a papság egész éjjel imádkozott és virrasz­tón. Másnap reggel 8 órakor pá­ter Kozma jezsuita atya magyar nyelvű szentbeszéde vezette be a Szent Jobb átviteli ünnepségét a várkápolnába. Bajzáth püspök királyi biztos, július 3l-én jelen­tette a királynőnek, hogy a reábí­zott feladatot végrehajtotta. Epilógus A Szent Jobb viszontagságos története újabb fejezetet kapott a II. világháború utolsó hónapjai­ban. A nyilasok a Szent Koroná­val együtt a Szent Jobbot is ma­gukkal vitték Nyugatra, de azt - minthogy nem volt közjogi jelen­tősége - a salzburgi érseknél he­lyezték el, aki váratlanul nagy örömet okozva hazánknak, 1945. augusztus 19-én egy amerikai tá­bori lelkésszel visszaküldte Buda­pestre. így a szokásos Szent Jobb-körmenetet meg lehetett tartani, de nem a budai Várban, amely akkor még romhalmaz volt, hanem a pesti oldalon, a Szent István-bazilikából kiindul­va. Lékai László bíboros prímás a Szent István-bazilikát jelölte ki a Szent Jobb őrzési helyéül, ahol szakszerű hozzáértéssel alakítot­ták ki a belső kápolnában a Szent Jobb biztonságos helyét. Dr. FÁBIÁN JÁNOS apostoli protonotárius őrkanonok a budavári Mátyás-templom plébánosa 19

Next

/
Thumbnails
Contents