Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-09-06 / 16-17. szám
A SZENT JOBB TÖRTÉNETÉBŐL 1684. augusztus 20-án, Szent István napján kötött szerződéssel I. Lipót császárnak mint magyar királynak oltalmába ajánlotta magát a török zsarnokság ellenében. Erre az időre esett Lipót király kísérlete, hogy a magyar mágnás által említett raguzai Szent Jobbot visszaszerezze. Dús alamizsnát ígért a domonkos atyáknak, ha visszaadják az ereklyét. Ha nem is az ígért alamizsna reményében, de a török elleni protektorátus elnyeréséért ráálltak a király kérésének teljesítésére. Állítólag azonban, mivel nem akarták Lipótot háborús gondjai közt háborgatni - ekkor készült ugyanis Buda visszafoglalására -, a Szent Jobb Bécsbe vitelét elhalasztották. Hosszú hallgatás után a következő híradást a raguzai Szent Jobbról Deseritius József piarista hozta 1760-ban megjelent, Szent István királyról szóló művében. Deseritius megállapítására azonban nem figyeltek fel történészeink. Mária Terézia királynő, aki Szent István király iránti kegyeletét 1764-ben, a róla elnevezett rendjel alapításával is megmutatta, elhatározta, hogy a szent király legbecsesebb ereklyéjét Magyarországnak Visszaszerzi. Az erre irányuló tárgyalások megindításával, 1768 őszén Milánóban székelő képviselőjét, Firmián Károly grófot bízta meg. Gróf Firmián a raguzai származású dominikánust, Remedelli Dénes atyát, a pisai egyetem teológiai profeszszorát szemelte ki a feladat végrehajtására; 1768. november 30-án kelt felkérő levelében mindjárt utasításokat is ad Remedellinek, hogy tegyen kísérletet az ereklye megvásárlására a raguzai dominikánusoktól. Remedelli atya 1769 tavaszán megjelent Raguzában, és rendtársaihoz fordult. Ezek azonban ragaszkodtak a Szent Jobbhoz. Ekkor Remedelli - nyilván Firmiántól kapott felvilágosítás után - felfedte, hogy a kérelmező nem más, mint Mária Terézia királynő. A domonkosok álláspontján ez sem változtatott, arra kérték tehát rendtársukat, hagyjon fel igyekezetével, és a köztársaság kormányához se forduljon. A raguzai kormány osztozott a dominikánusok felfogásában, és arra kérte fel Remedelli atyát, hasson oda, hogy Mária Terézia a Szent Jobb megszerzésére irányuló szándékáról lemondjon. De csalódtak, mert Mária Terézia nem a Szent Jobb visszaszerzését ejtette el, hanem Remedelli atyát. A királynő együttesen fogadta Gazzaniga és Remedelli atyákat, akik előtt a következő nyilatkozatot tette: „Feltétlenül el vagyunk tökélve, hogy Magyarország számára a Szent Jobbot megszerezzük. Evégből más módon kívánunk hatni a dominikánus atyákra, akik vonakodtak kedveskedni nekünk a Szent Jobbal. Ha pedig így sem jutunk célhoz, még hathatósabb eszközökhöz nyúlunk." Még, jelenlétükben kiadott határozatában utasította Gazzanigát, hogy közvetlenül igyekezzék hatni a raguzai priorra, de ha továbbra is ellenáll, forduljon a római generálishoz és az vegye rá a raguzaiakat a szent ereklye átadására. Gazzaniga sietett teljesíteni a királyi parancsot. Amikor azonban az ő levele és a római rendfőnök rendelkezése Raguzába érkezett, a Szent Jobb már nem volt a dominikánusok birtokában. Ezek ugyanis parancsot eszközöltek ki a köztársasági kormánytól, hogy a Szent Jobbot letét gyanánt a raguzai székesegyház kincstárába helyezzék el. Ä városköztársaságot irányító Nagy Tanácsban azt a határozatot hozták, hogy a dominikánusok írják meg Rómába és Bécsbe, hogy a Szent Jobbról, amely a Köztársaság őrizetében van, nem áll hatalmukban rendelkezni. 2 18
