Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-09-06 / 16-17. szám
hogy mindegyiken könyöknél meghajlott, kézfejével lefelé emelkedő, három ujjával áldást adó kéz látszik. Ezek szerint az eredeti Szent Jobb ereklye magában foglalja az egész jobb kart a kézzel együtt. Feliratot az ereklye először nem kapott, hiszen az egész szentjobbi apátság (Bihar megye) központi ereklyéjeként, származása kétségtelen volt, összetéveszteni más hasonló ereklyével nem lehetett. De miután Kálmán király megszüntette az apátságot, a Szent Jobb elkerült eredeti őrzési helyéről. Valószínűleg ekkor kapta azt a kis pergamenlapra írt feliratot, amely megnevezési, de egyúttal hitelesítési célt is szolgált. Felirata: „Dextera beati Stephani Regis et Confessoris gloriosi." (Boldog Szent István királyi és dicsőséges hitvalló jobb keze.) A kis pergamenszeletecske a Szent Jobb hosszú vándorútjain már állandó ismertetője maradt az ereklyének, ám az 1862. évi ereklyetartó-csere alkalmával eltűnt. Közel hetvenhét év lappangás után - kutatásaim során - a budai Várplébánia archívumában sikerült megtalálnom e fontos dokumentumot. A Szent Jobb Dalmáciában A tatár betörés felkészületlenül érte az országot. A király, mielőtt hadba szállt volna Batu kán seregeivel, családjáról és az ország kincseiről sürgősen rendelkezett. IV. Béla a Székesfehérvárra öszszegyűjtött kincseket és Szent István testét Zágrábba viteti. Dandolo András velencei dogé (ti354) krónikájában megemlékezik a királyi ereklyékről, amelyeket IV. Béla tovaküldött Dalmáciába. A királyi ereklyék alatt elsősorban Szent István fehérvári ezüstkoporsóját, de minden bizonnyal a külön kultuszban részesült Szent Jobbot is érthetjük. A kincsek és ereklyék először Klisszába kerültek. Onnan a király tovább vonult Trau várába. Menekülésének következő állomása bizonnyal Raguza lett volna. Ezt a feltevést alátámasztja az a tény, hogy a dalmát tengerpartnak legrendezettebb és katonailag is legerősebb városállama Raguza volt. IV. Béla minden tartózkodási helyét megörökítette valami kisebb vagy nagyobb adománnyal. A legkülönb emlékek Raguzában maradtak, így az itteni domonkos zárdába került Szent István jobb kézfeje és koporsója. Amikor a tatárjárás után fejedelmi háláját rótta le jótevőivel szemben, nem feledkezett meg a raguzaiakról sem. Nem politikai kiváltságokat és gazdasági előnyöket adott, hiszen a város vendégszeretetét nem kellett igénybe vennie, hanem - talán a fráterek egyenes kérésére - az abban a korban mindennél nagyobb értéket jelentő ereklyékből adott az őrző domonkosoknak. Megkapták Szent István koponyájának egy részét, nekik adta a csodálatos történetű jobb kézfejét is, miután csuklóban elválasztották az alsó kartól. Mária Terézia visszaszerzi Raguzából A raguzai Szent Jobbról az első hírt egy magyar mágnás hozta, aki I. Lipót király idejében (1657-1705) Raguzában járt, és ámulattal értesült arról, hogy a Szent Jobb ott van, és nyilvános tiszteletnek örvend. Raguza ebben az időben súlyos viszályba keveredett a török portával. Évi 10 000 arany adóval sikerült csak a városnak mentesítenie magát, de ennek ellenére a nagyvezér továbbra is fenyegette őket. Amikor Bécs 1683. évi sikertelen ostroma után a török hatalma hanyatlani kezdett, Raguza - visszaemlékezve az 1357—1527-ig tartó magyar protektorátus alatti virágkorára - újból a magyar király \ vj\ kegyét és védnökségét kereste. Az 17
