Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-09-06 / 16-17. szám
Szerda délután két óra. Lapindítóra gyülekeznek a Magyar Rádió Szülőföldünk szerkesztőségének műsorgazdái. A szóvivő az új főmunkatárs, Fikár László, akit a német nyelvű honismereti adásokból ismertek hallgatói. Röpködnek az ötletek, érvek, ellenérvek, és Cservenka Judit kedves humorral igazgat a főnöki székből. Melyek a legfontosabb események, amelyekről a ma esti krónikában feltétlenül tudósítani kell? Vajon a lapszemle hallgatóit mi érdekelné a legjobban? Mi kerüljön csak az európai adásba és mi a tengerentúlra? Szerda a sporté; legyen-e helyszíni közvetítés, vagy csak összefoglaló az elmúlt hét legfontosabb sporteseményeiről? - Hogy lesz ebből ma este műsor? - gondolom magamban -, de a szerkesztők rövid egyeztetés után már indulnak is. A szerkesztőség vezetőjétől, Cservenka Judittól megtudom, hogy Európának minden este háromszor félórás műsort sugároznak, ebből állandó a krónika és a honismeret, egyébként minden napnak megvan a sajátos jellege. Hétfőn országjárás, kedden természeti körkép, szerdán sport, csütörtökön népszerű tudományos műsor hangzik el. Pénteken a Postabontásban közérdekű kérdésekre válaszolnak, szombaton van a Heti tükör és következik a gazdag vasárnapi program az Öt világrész magyarjaival, a kívánságműsorral, kalendáriummal és különböző szórakoztató magazinokkal. A tengerentúlra is sugározzák a honismereti műsorokat, de itt idegen nyelvű változatok is elhangzanak. A krónika és az esti magazin egyfajta vegyes műsorban ötvöződik, amióta csökkent az adásidő. A szerkesztőségben huszonötén dolgoznak, szerkesztők, riporterek, levelezők, titkárnők, és rajtuk kívül a Kossuth Rádió munkatársai közül is számosán, mint például Rapcsányi László, Szepesi György, Kispista István, Dombóvári Gábor. A Szülőföldünk jó harminc esztendeje szinte nélkülözhetetlen szerepet játszott, mert az üzenetek közvetítésével összekötő kapcsot jelentett az itthoni és a külföldi magyarok között. Akkoriban talán a leghallgatottabb műsor volt.-A régi munkatársak közül - mondja Cservenka Judit - Udvardi Magda, Keszthelyi Magda és Varró Barna vannak még itt, a többiek a hatvanas évek végétől folyamatosan kerültek a szerkesztőségbe.- Es a szerkesztőség vezetője?- Csak két éve vagyok az - neveti el magát. - Ez az első munkahelyem, gyakornokként kezdtem és lépegettem felfelé az újságíró élet grádicsain. Nagy büszkeségem a Honismereti rovat, amelyet én alapítottam azzal a céllal, hogy ismereteket nyújtsunk a magyar múltról és beszámoljunk az aktuális eseményekről. Továbbra is készítek honismereti műsorokat - most éppen a Gárdonyi-évfordulóval foglalkozom. Egyrészt azért, mert a magyar történelem és kultúrhistória szívügyem, másrészt tudom, hogy nem nagyon szeretik az olyan vezetőt, aki nem készít saját műsort.- A Magyarok Világszövetsége elnökségének is tagja. Segíti ez a munkáját?- Nagy megtiszteltetés és öröm a közös ügyet szolgálni. A külföldi magyar szervezetek, egyesületek inkább a Világszövetséggel tartanak kapcsolatot, hozzánk sok magánszemély jut el. A rádiótól közvetlenebb hangot várnak a hallgatók. Arra kíváncsiak, hogy leesett-e már az első hó, megjelent-e a virágárusoknál az első hóvirág, kitették-e a színes ernyőket a Duna-parton? Ugyanakkor a másod-harmadgenerációs hallgatókban - akik már külföldön jártak iskolába - a maaki Szabadkára akart üzenni a családtagjainak, de mindig elsírta magát. Végül próbafelvételt javasoltam, s amikor megnyugodott, gyorsan bekapcsoltam a magnót. Az egyik tanítómesterem az akkori főszerkesztő-helyettes, Fekete Sándor református esperes és remek tollú író volt. Sokat tanultam Tóth Istvántól is, aki sokáig élt Kanadában, és tudta, mi érdekli távol lévő honfitársainkat. A rádiós munkához hozzátartozott, hogy leültünk beszélgetni írókkal, színészekkel, kollégákkal - erre ma már nemigen jut idő.- Nyáron aztán mindent bepótolunk - kapcsolódik a beszélgetésbe Udvardi Magda. - Régi levelezőink, hallgatóink mindig felkeresnek, amikor hazalátogatnak. Nemcsak engem, aki az állandó levelező vagyok, hanem Patonai Adriennt is, aki Postabontás című műsorában válaszol a hallgatók kérdéseire és összeállítja a kívánságlistát.- Honnan érkezik a legtöbb levél?- 1987-ben 4300 levelet kaptunk, a sorrend; Német Szövetségi Köztársaság, Amerika, Izrael. Nincs olyan téma, amiről ne írnának. Van, aki a legújabb gyógykrémből szeretne kapni, más könyvet, műsort kér, vagy egyszerűen csak véleményt mond valamiről. Minden évben írunk ki pályázatot és ez sok új levelezőt jelent. Az európai és tengerentúli műsorfüzetünkben mindig van gyár művelődéstörténet, magyarságismeret erősítheti a kötődés szálait. Szeretnénk elérni, hogy minden hallgatónk találjon műsorainkban olyan programot, amely az érdeklődésének megfelel. Ilyen lehet például a legaktuálisabb műsor, a Krónika. A szerkesztő, Varró Barna és munkatársai arra törekszenek, hogy a hallgatók érdeklődésének megfelelően válogassanak a napi eseményekből.-Tudja, mit szeretnek legjobban a hallgatók? - kérdezi Varró Barna. - Ha elmondjuk, hogy milyen az időjárás, megemlékezünk a névnapokról, és minél több helységnevet megemlítünk. A szülőföldjüktől távol élő hallgatóink a krónikából tudni, érezni akarják, milyen az élet itthon.- Harminc éve riportere, szerkesztője a Szülőföldünknek. Milyen emlékeket őriz a kezdeti időkből?-A legelső riportomat 1959- ben, a Kossuth Rádióban Randé Jenő szerkesztette. Akkor még meg se fordulhatott a fejemben, hogy egyszer majd az MVSZ főtitkára és a Szülőföldünk rovatvezetője találkozik. Bejártam az egész országot, rengeteg embert ismertem meg. Az első hangos levelet a Borsod megyei Perkupár községben készítettem. A mezőgazdasági vásárról is közvetítettem üzeneteket. Még most is emlékszem arra a középkorú férfira, 52
