Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-09-06 / 16-17. szám

mutatja be. „Visszacsatolás”, életjeladás ez az óhazába, a magyarországi olvasónak - de jóval több is annál. Nem szabad megfeledkezni ugyanis arról, hogy a Magyar Hírek sok esetben a tapasztalatcsere-fórum szerepét játssza, hiszen másképp hogy szerezne tudomást, mondjuk, egy uruguayi magyar egyesület egy ausztráliai magyar klub hasznos, esetleg megszívlelendő kezdeményezéséről.

Nem véletlen, hogy itt nem a nyugati magyarság, hanem a külföldi magyar kitételt használjuk. Ez egyfajta változást jelez. Sokáig hajlamosak voltunk előbb észrevenni akár a luxemburgi magyar életet, mint az erdélyit. Ki tagadja, hogy voltak is, és még mindig vannak is ellentmondások ezen a téren (olykor a Magyar Hírek esetében is)? De emellett azt sem szabad elfeledni, hogy a Magyarok Világszövetségének alapító okirata, vagy ha úgy tetszik, jogosítványa már 50 évvel ezelőtt is a nyugati magyarságra, a szórványra vonatkozott, vagyis azokra, akik, vagy akiknek felmenőik a történelem különböző szakaszaiban vándorbotot fogtak és elhagyták az országot - nem pedig a szomszédos országok magyarjaira, akikkel az országhatár ment el. Hogy a Magyarok Világszövetsége elnevezése mást takar? Igaz.

Mégis, mit tehet a Magyar Hírek? Annyit mindenképpen, hogy a magyar kultúra, a magyar emlékek, a magyar nyelv ápolását, ügyét - legyen az bárhol a világban - „felvállalja”. Van olyan szomszédos ország, amely az ilyen témában utazó újságírónak meglehetősen tág mozgásteret, oknyomozó

elemzési lehetőséget biztosít - másutt viszont igencsak szűkek a kereteink. Változás viszont mindenképpen, hogy a szerkesztőségi utazási tervekben a szomszédos szocialista országok magyar vidékei komoly súllyal szerepelnek.

S ha már változásról és utazásról esik szó, érdemes elmondani, hogy a nyugati utazások során rendszeresen felkeressük a bevándorlás politikai kérdéseivel foglalkozó vagy a multikulturális tevékenységért felelős kormányhivatalokat. Hisszük és valljuk ugyanis, hogy a nyugati magyarság a hivatalos államközi viszonyban, a Magyarország és a befogadó ország közötti kapcsolatokban mind jelentősebb hídszerepet játszik, és ennek a tudatosításához szeretnénk a magunk szerény eszközeivel hozzájárulni.

Ha már változásról szólunk... Megjelent a levelezési rovat, amelyben bőven akad bíráló levél is. Többet közöltünk, természetesen fésületlenül, mire ugyancsak sok csodálkozó levél érkezett. Amin viszont mi csodálkoztunk. A határok nyitottsága ma már nem puszta jelszó (Magyarországról kifelé sem). Mind többen jönnek hozzánk külföldről,

1987-ben 19 millióan, és közöttük a nyugati magyarok száma több mint negyedmillió volt. Nyitott szemű, nyitott fülű emberek. Hallgassunk el hibákat, amiktől az itt élők is szenvednek, ne szóljunk arról, amit mi sem szeretünk? Nincs értelme. így hát - korábban szokatlan módon - a nemszeretem témák is helyet kapnak a lapban. Népességfogyás, öngyilkosság, válás, alkoholizmus...

Nem jó, hogy van - de van, és engedelmet: miért csupán néhány nyugati magyar nyelvű lap „kiváltsága” legyen, hogy megírja erről a véleményét? Ezek a kérdések bennünket is jócskán foglalkoztatnak, és megkockáztatható a kijelentés, a mi cikkeink szerzői, még inkább interjúalanyai a témák avatottabb szakértői.

Engedtessék meg itt egy kis kitérő, egy érdekes megfigyelés: olvasóink többsége (ugyancsak a levelezés mutatja) fenntartással fogadja az ilyen kellemetlen témákat. Akárcsak sok magyar filmet. Személyes beszámolókból tudjuk, hogy sokan egyenesen utálják a mai, az élet visszásságait, fonákságait, olykor sötét oldalait boncolgató hazai alkotásokat. Megy este a tv-ben egy film, s másnap szégyellik magukat a munkahelyen... A távol élők többségének képzeletvilágában dédelgetett álomként gyakran valami nagyon szép kép él, oly sima, karcolásmentes, mint á Duna-víz által évezredeken át lecsiszolt kavics felülete. Nem csalogatásképp: sajnos (és a 93 ezer négyzetkilométeren élők számára igazán sajnos) a mi valóságunk messze nem ilyen, pontosabban szólva: szép is - de nemcsak az.

Változás, illetve részben változás, hogy fokozatosan a külföldi írástudók is bekapcsolódtak a Magyar Hírek munkájába. Részben változás, hiszen korábban is voltak nagy sikerű olvasói pályázatok, így az emlékezetes írja meg. Az olvasó részvételét ösztönözte a fotópályázat, az ugyancsak emlékezetes Mai magyar pillanatok, és ilyen jellegű a most in-