Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-09-06 / 16-17. szám
bér 12-én közölt, „a Magyarország határain kívül tartózkodó honfitársakhoz” címzett nyílt levél aláírói között. Részlet a levélből: „Honfitársaink! Most már nem lehet okotok a kételkedésre, a habozásra. A magyar nép, a magyar állam, a haza vár benneteket. Megbocsát, támogat, becsületes munkát kér és biztosít nekünk és nektek, valamennyi külföldre szakadt, megtévedt, de becsületes magyarnak.” Biztos jövő? A felhők gyülekeznek, és ennek halvány nyomait a figyelmes olvasó az 1955. január 1. után immár Magyar Hírek címet viselő lapban is itt-ott meglelheti. Az 1956. október 14-iki szám vezető anyagának címe: „Temetésen”. A koholt perekben elítélt és kivégzett Rajknak, Szőnyinek, Pálffynak és Szálainak adják meg a tisztességet - azok is, akik az ítéletet hozták... Idézet a cikkből: „Nem a gyász napja ez, hanem a lelkitusáé, a szégyenkezésé, az elhatározásé.” De elhatározásra már nincs idő - és a Magyar Hírek történetében rövid szünet következik. Ezt követően 1957 elején már nagyobb olvasótábort vesz célba a Magyar Hírek, az addiginál nagyobb, a hazai napilapokéhoz hasonló formában, 12 oldalon, kéthetente. A cikkekből egyértelműen lehet következtetni: a cél annak bemutatása, hogy az ország talpra áll. Ismétlődő ígéretek, hogy a visszatérőknek nem lesz bántódásuk... 1958 végén államelnöki köszöntőt közöl a lap: „Őrizzék a kapcsolatokat, amelyek szépülő, gazdagodó Magyarországunkhoz fűzik mindnyájukat, s törekedjenek arra, hogy minél többen és mielőbb visszatérjenek közénk a Duna-Tisza tájára, ahol a mi épülő szocialista hazánk minden visszatérő fiának munkát és nyugodt, boldog életet ígér.” Egy esztendő múltán azonban már árnyaltabb a fogalmazás. Szakasits Árpád, a Világszövetség elnöke így írt: „Azt kell elérnünk, hogy az innen eltávozottak, és az elhagyott haza között a szolidaritásnak, a honszeretetnek minél sűrűbb, és minél erősebb szálai szövődjenek.” Mint Szakasits rámutatott, az országot elhagyók jelentékeny részét a félelem vagy a kalandvágy űzte a határokon kívülre. A Magyar Hírek oldalain ezután egyre nagyobb teret kap Magyarország szélesedő nemzetközi kapcsolatainak bemutatása - ezt segíti az 1959-ben meginduló Képes melléklet is. Még a hatvanas évek elején is piedesztálon áll a hazatérő: külön rovat mutatja be a látogatókat. E széles nyilvánosságnak jó oka van: mint a riportokban is olvasható, Nyugaton ez idő tájt rengeteg az ijesztgetés. „Bajod lesz”, „meglásd, letartóztatnak” - riogatják a hazalátogatót. Alighanem ebben az időszakban „ragad rá” a lapra a mindmáig kísértő hazacsalogató jelző. A cikkek ugyanakkor egyre színvonalasabbak: életközeli riportokat is közöl a Magyar Hírek, sokrétűek, színesek a kulturális írások. Az újabb állomás 1979. január 1.: a 32. évfolyam 1. száma a mai formátumban, színes oldalakkal jelenik meg. Változik a formátum, változik a tartalom is. A beköszöntő publicisztika sehol sem „csábít”, „csalogat”, egyszerűen azt kívánja, hogy a nyugati magyarok legyenek jó polgárai a befogadó országoknak. A Magyar Hírek ezt követő számai széles képet igyekeznek adni a magyarországi eseményekről - és hamarosan megjelennek a külföldi beszámolók is: a nyugati magyarokkal a maguk választotta új hazában lezajlott találkozások dokumentumai. S innen már akár egyenes ív vezet a mához. Mi az, amit napjaink szerkesztősége továbbra is feladatnak tart, megőrizendőnek ítél a hagyományokból ? A cél lényegét tekintve változatlan. Ápolni, erősíteni kívánjuk a szálakat a nyugati magyarság és az óhaza között. Ennyi. És ez nem kevés. Cikkeink három csoportba sorolhatók. Egyfelől folyamatos tájékoztatást nyújtanak a magyarországi helyzetről, eseményekről. A Magyar Hírek az MVSZ lapja, és megtisztelő feladata, hogy a magyar-magyar kapcsolat erősítését a Világszövetség különböző akcióinak népszerűsítésével is szolgálja. A cikkek másik csoportját így jellemezhetjük: háttértájékoztatást adnak. Éz meglehetősen széles kategória, ide tartoznak a tájakat bemutató írások - a levelezésből is tudjuk, mily nagy rájuk az igény -, a történelmi múltat elemző cikkek, vagy az egy-egy alkotó közösség (legyen az egyetem, múzeum, színház, ritkábban gyár) életébe, munkájába betekintést nyújtó riportok. Az írások harmadik csoportja a külföldi magyarság életét %
