Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-09-06 / 16-17. szám

cseekvo szemranuia- Folytassuk a beszélgetést életének, pályafutásának azon szálával, amely a Magyarok Világszövetségéhez fűzi.- 1956 után úgy döntöttem, nem vállalok többé kormányzati pozíciót. Álláspontomat illetően erőteljes viták alakultak ki, mert akadtak többen, akik viszont szerették volna.- Konkrétan kik?- A sor egészen Kádár Jánosig nyúlik. Persze az, hogy nem kívántam többé miniszter lenni, nem jelentette azt, hogy nem vettem részt a közéletben. Gazdasági funkciókat elfogadtam. Amellett, hogy elfoglaltam a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen azt a tanszéket, ahol már 1950 óta tanítottam, tagja lettem a Varga István vezetésével

1957-ben alakult gazdasági kormánybizottságnak. Az itt kialakult csoport munkája nyomán valósult meg - igaz, több félbemaradt kísérlet után - az 1968-as gazdasági reform.

S amikor 1959-ben felkínálták a Magyarok Világszövetsége elnöki posztját, úgy gondoltam, ha van valami, amit nyugodtan elfogadhatok, akkor ez az.- Miért ?- Egyrészt azért, mert e területen akadt munka bőven, tehát nem valami „látszat” elnökség volt. Másrészt mert én sohasem értettem egyet azzal az ötvenes évek elején uralkodóvá vált alapelvvel, hogy mindazok, akik ilyen-olyan 'okból más országokba kerültek, ellenségek. Mintegy másfél millióra tehetjük a Nyugatra kerültek számát, az úgynevezett szórványmagyarságét, s további három-négy millióra a szomszédos országokban élő kisebbségekét. Az, hogy egy nép egyharmada külföldön él, nem kivételes helyzet. Az íreknek jóval nagyobb hányada él idegenben, tehát nem példa nélkül álló a mi tragédiánk, a szétszakadtság állapota. De egy ilyen kis nép, mint a mienk, nem engedheti meg, hogy egyharmad részét egyetlen sommás ítélettel „megtagadja”. S egyszerűen nem igaz, hogy ezek az emberek azzal, hogy más országba kerültek, ellenségeivé váltak a magyarságnak. Nem is szólva arról, hogy a

kitelepülök közül sokan csak gazdasági okokból mentek el, s lehetne még sorolni a nem politikai okokat.- És akik politikai okokból mentek el?- A véleményem az volt, s az ma is, hogy a kintiek nagy részével szót lehet és szót is kell értenünk. Még a politikai emigrációnak is igen kis töredéke az, amellyel nem lehet párbeszédet folytatni. Hozzátenném, hogy a kint élők jelentős része gyakran „nagyobb magyar”, mint mi itthon vagyunk. Hányszor előfordult - amikor itthon még nem volt divat a népi bútor és lakásdíszítés -, hogy az Egyesült Államokban vagy Dél-Amerikában járva, meghívott egy-egy magyar az otthonába. S mikor átléptem a küszöböt, mintha egy századeleji parasztszobába léptem volna be: a falon köcsögök, tányérok, az ágyakon népi szőttesek, a sarokban rokka, faragott láda.

Ezeket az embereket tisztelni

AZ ÉLETÚT

Bognár József professzor (akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutató Intézetének vezetője, országgyűlési képviselő, a kormány mellett közelmúltban alakult tanácsadó testület elnöke, a Magyarok Világszövetsége elnöke) hazai közéletünk egyik legérdekesebb egyénisége.

Életpályája kész regény. Ha nem is szegény, de nem is jómódú családból származik, édesapja mozdonyvezető, aki fiát a Premontrei Gimnáziumba járatta. Ez az indítás tette lehetővé a tehetséges fiatalembernek, hogy kibontakoztathassa képességeit. 1935-ben beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karára. Még elsőéves korában felkereste Szabó Dezsőt, a híres írót, aki a háborús összeomlás után egy új magyar nemzeti öntudat és újjászületés eszméit propagálta. A tizenkilenc éves ifjút lenyűgözték Szabó ©ezső elvei, a magyarság fölemelkedésének útjáról, a Duna-konföderációról... („Sokan vetik Szabó Dezső szemére, hogy eltévedt a mítoszok irányába... de az is biztos, hogy nemzeti öntudatot igyekezett adni a magyarságnak. .. ezt senki sem vitathatja el tőle. ")

Bognár József hamarosan Szabó Dezső köréhez tartozik. („Néhányan ma azt hiszik, a személyi titkára voltam. Ez tévedés, a körülötte lévő »tizenkét tanítvány« egyike voltam, a legfiatalabb, ezért neveztek el Benjáminnak, "j

A világháború kitörése sodorja Bajcsy-Zsilinszky Endre közelébe, mert benne látja azt a karizmatikus egyéniséget, aki megmentheti az országot. Bár nem jár Bajcsy törzsasztalához, az gyakran megbízza őt feladatokkal, beszédei kéziratáról kikéri a fiatalember véleményét...

A háború után Bognár József belép a Kisgazdapártba. Alig két év múlva a budapesti központ főtitkára, s mint ilyen, a Nagy Négyes (Tildy Zoltán, Nagy Ferenc, Varga Béla és Kovács Béla) mögötti második, fiatalokból álló vezetői garnitúra egyik hangadója. („Pfeiffer- tőle származik a »szalámitaktika« kifejezés, nem Rákositól - elnevezett minket aprószenteknek. 7

Bognár Józsefet 1949-ben maga Rákosi kéri fel, hogy vállaljon miniszterséget a kormányban. Belkereskedelmi miniszter lesz. („Rákosival furcsa kapcsolatunk alakult ki még 45-ben. Egy alkalommal szemrehányást akart tenni nekünk, kisgazdapárti vezetőknek Erdély ügyében képviselt álláspontunkért. Az összejövetelre én magammal vittem néhány újságot, amelyekben az ő hadifogoly-táborokban elmondott beszédei voltak olvashatók, ezekben »viszszakövetelte« Erdélyt. Amikor szó került a mi álláspontunkról, felolvastam neki a cikkeket, s hozzátettem, ne csodálkozz, ha beszédeid ilyen nagy hatást fejtettek ki. ")

Az 1953-as kormányváltozás az ő posztját érintetlenül hagyja. („Nagy Imrével a kapcsolatunk abból állt, hogy hetente egyszer biztos összetalálkoztunk és ilyenkor elbeszélgettünk.") Változatlanul a kormány tagja maradt Nagy Imre leváltása után is.

Az 1956. október 23-a után alakult Nagy Imre kormányban is helyet kap, de a huszonnyolcadika után létrejövőkben neve már nem olvasható. A parlamentet november 4-én hagyja el, Tildy Zoltán társaságában.

Az 1957-tel kezdődő korszakban többé kormánytisztséget nem vállal, de jelentős szerepet játszik a gazdasági irányításban, a reform megvalósításában. 1959 óta a Magyarok Világszövetsége elnöke, így azon kevés emberek egyike, akik cselekvő tanúi az MVSZ elmúlt harmincévi tevékenységének.

27