Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-09-06 / 16-17. szám

ra kevésbé lesznek emocionálisak, mint az elmúlt fél évszázadban. Joggal tételezhetjük fel, hogy az újonnan kiérkezettek jórésze nem csatlakozik azokhoz, akik még mindig ellenzik ezeknek a kapcsolatoknak a létezését.

Hogy az egész világra érvényes magyar útlevél milyen változást hoz, hogy például növekszik-e majd a kivándorlás, azt ma még nehéz lenne megmondani. A politikai menekülteknek tekinthetők száma - bármilyen mértékkel mérve is - legfeljebb csak elenyészőnek mondható, gazdasági menekültek több nyugati országban egyre kevésbé számíthatnak megértő fogadtatásra. Akárhogy alakul is a helyzet, annyit talán megkockáztathatunk, hogy a legújabb „nyugati magyarok” nagy része nem szakította meg, nem is kívánja megszakítani családi, rokoni és egyéb kapcsolatait, s bár bizonyára gyors beilleszkedésre törekszenek a befogadó országokban, ez aligha mond ellent - sok esetben persze bizonyos idő eltelte után - az óhazával való kapcsolatok fenntartásának.

11

Hogyan alakuljon az anyanyelvi mozgalom jovoje?

11

De még sok kérdésre kellene válaszolni. Arra például, hogyan alakuljon az anyanyelvi mozgalom jövője. Azé a mozgalomé, mely nagy szerepet játszott nemcsak eredeti, magyarok és magyar-amerikaiak megfogalmazta céljának, az anyanyelv, a magyar kultúra, a magyar hagyományok megőrzésének - kimondva-kimondatlanul az „ötvenhatosok” gyerekei magyarsága megtartásához nyújtandó segítség - megfogalmazásában és megvalósításában, s emellett oly gondolkodásmód kialakításában, mely vitákban, ellenállásokat leküzdve közelebb hozta az óhazához a nyugati magyar írókat, legalábbis sokat közülük. Az anyanyelvi mozgalom megújulásra, feladatainak legalábbis részben való új megfogalmazására készül. Jövőre Kecskeméten lesz lehetőség az eszmecserére. Az anyanyelvi mozgalomból kihajtott Magyar Fórum rendezvényeinek, a szakmai találkozóknak a köre egyre szélesedik. Bizonyos várakozásokkal ellentétben úgy tűnik, nem csökken, legalábbis nem a várt mértékben a magyar egyesületek, klubok szerepe, sőt újak alakul-11

Úgy tűnik, nem csökken a magyar egyesületek, klubok szerepe

11

nak. Csak egy példa. Április végén Angliában a Croydoni Magyar Egyesület megalakulásának 15. évfordulóján - ebből az alkalomból rendezték ott az Angliai Magyar Egyesületek X. Kultúrtalálkozóját - olyan élményben volt részem, mint egy évvel korábban Sárospatakon a nyári kollégium záróünnepségén. Csakhogy míg ott 14-18 éves fiatalok bizonyitották frissen szerzett, vagy éppen frissen gyarapító« nyelvtudásukat, itt hat-nyolc éves gyerekek. Hogy ez a croydoni példa mennyire jellemző, nehéz lenne megmondani. De jó tudni, hogy vannak, s kell hogy legyenek a jövőben is a magyarságot megtartó erők, egyesületek, klubok, egyházközségek, cserkészcsapatok. Ha elfogadjuk azt a véleményt, mely az Életünk, Vas Megye Tanácsának irodalmi, művészeti és kritikai folyóirata 1988. 4. számában jelent meg (Alexa Károly : A kölcsönös megértés jegyében - Beszélgetés Borbándi Gyulával), hogy már néhány évvel ezelőtt „befejezéséhez közeledett a politikai emigrációnak kulturális emigrációvá történő átalakulása”, úgy gondolom, ezt csak úgy értelmezhetjük, hogy az emigráció magyarságmegtartó ereje kell, hogy növekedjék. Mint ahogy ugyanennek a beszélgetésnek azt a megállapítását is elfogadhatjuk, hogy „a politikai emigráció célja: önmaga megszüntetése”, ha vitatkoznék is azzal a politikai emigrációnak tulajdonított feladattal, amit a nyilatkozó magyarázatként fűz idézett tételéhez: „vagyis olyan hazai közviszonyok kialakulásának előmozdítása, hogy feleslegessé váljék...” Folyt ilyesmiről vita ez év tavaszán a Kossuth Klubban a nyugati magyarság ügyéről rendezett beszélgetésen, ahol - mint a Kanadában megjelenő Nyugati Magyarság is idézi - elhangzott olyan vélemény, hogy nem szabad eltúlozni a nyugati magyarság szellemi értékeit és szerepét, „hiszen azt a nyugati magyarok is jól tudják, hogy a magyarság ügye itthon dől el.” (Sok hazai „másként gondolkodó” sem veszi jó néven, ha Nyugaton akarnak helyette „másként gondolkodni”.)

Ilyen és hasonló kérdésekről vitatkozhatunk még évekig, s remélem, beszélgethetnek majd azok, akik megérik, még évtizedekig. Akárhogy van is, kölcsönös szóértésről úgy tűnik már nemcsak idehaza beszélünk. Az erre való törekvés elvi engedmények, pontosabban elvek feladása nélkül lehet az alapja a jövőben a magyar-magyar kapcsolatok szélesítésének s egy idő után szintentartásának. Bár azt tudomásul kell vennünk, hogy a nyugati magyarság száma, ha növekedne is a hivatalos vagy nem hivatalos kivándorlás, tényszerűen csökken. Hiszen a legnagyobb összetartó" erő, az együttlakás, az egynemzetiségű település már csaknem mindenhol megszűnt. A legendás Buckeye Road Clevelandben, pusztulásra ítélt magyar üzletével, már évek óta csak szomorú emlék, akárcsak a Delmare negyed Detroitban - katolikus templomán az új lakók számára mit sem mondó magyar feliratával. A szomszédos országokban lassabban, de sajnos szintén változik a helyzet. A Magyarok Világszövetsége feladatköre - esetleg bizonyos közvetítő jelleggel - szükségszerűen itt is bővülhet.

11

Ötven év és sok változás után is magunkénak vallhatjuk

11

S megmaradhat eredeti feladata is, amit megalakításakor így fogalmazott meg a Magyarok Világszövetsége alapszabálya, s nincs okunk rá, hogy ne valljuk ötven év és sok változás után magunkénak:

„Támogatni minden olyan munkát, amely arra irányul, hogy a külföldön élő magyarok között a magyar nyelvet és kultúrát megőrizze és fejlessze, az összetartást ápolja, az óhaza és a külföldi magyarság között a kapcsolatokat erősbítse, a külföldi magyarok életét és a külföldön elért eredményeit figyelemmel kísérje.”

Úgy hiszem, addig van, addig lehet szükség a Magyarok Világszövetségére, amíg ezt a célt szolgálja.

A beszélgetésre a Világgazdasági Kutató Intézet Kálló esperes utcai székházában került sor. Amíg Bognár professzorra várakoztam, az előtérben a faliújságon érdekes levelet fedeztem fel. Az utcában lakók nevében írta egy lakóbizottsági elnök, megköszönve azt, hogy amit ők több mint egy éve sem észérvekkel, sem a körzet országgyűlési képviselőjének közbenjárásával nem tudtak elintézni, azt Bognár József gyorsan megoldotta.- Miért kapta ezt a köszönőlevelet, professzor úr?-Tulajdonképpen semmiség az egész. A Kálló esperes utca rövid, de igen meredek út, amely a Sas-hegyre felvezető Hegyalja út egyik U-kanyarját vágja át. Ä kis utcácska minden józan ésszel ellentmondóan valahogy fölfelé lett egyirányusítva. Namármost, aki itt lakik a hegyen, az tudja, ez télen mit jelent. Lefelé még csak csak el lehet indulni. S az itt lakók télen is közlekedni kívántak.- Magyarországon a legkisebb dolgokat a legnehezebb elintézni. Önnek hogy sikerült?- Egy téli napon meghívtam a közlekedési minisztert, látogasson meg.- Hiába, akinek hatalma van...- Ugyan. Naiv ember képzelheti csak azt, hogy az íróasztal elég. Én azt szoktam mondani, hogy van adminisztrációs hatalom és van intellektuális hatalom. Az adminisztrációs hatalom dönt - jól vagy rosszul. No de azt látjuk, bárhogy dönt, ha nem sikerül szót értenie az emberekkel, akkor vagy nem valósul meg a döntése, vagy akkora erőszakot kell alkalmaznia, ami nem vezet jóra. Erre már akadt a közelmúltunkban példa. Tehát a meggyőzés a legfontosabb, s ezt nevezem intellektuális hatalomnak. S én általában meg tudom győzni a másikat...- Mint a minisztert.- Igen, mert én úgy gondolkozom, hogy már előre figyelembe kell vennem a másik fél érdekeit, szempontjait, korlátáit, s ezek ismeretében alakítom ki elképzeléseim megvalósítási módját.

26