Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-09-06 / 16-17. szám
I vált. Minden száma közöl szaktudományi szempontból is figyelemre méltó nyelvpedagógiai, didaktikai tanulmányokat, az irodalmi és általában a kulturális ismeretterjesztés különböző területein jól felhasználható anyagokat, gyakran ezek módszertanával foglalkozó írásokat; rendszeresek a könyvismertetések, a beszámolók az anyanyelvi mozgalom különböző eseményeiről. Tartalma az anyanyelvi mozgaloméval párhuzamosan bővült; jól tükrözi a mozgalom változásának-fejlődésének menetét-eredményeit, sőt egy idő után már befolyásolta is ezeket. A Nyelvünk és Kultúránkat 15 tagú nemzetközi szerkesztőbizottság szerkeszti. Jelenleg 2000 példányban jelenik meg, számonként kb. 100 oldal terjedelemben. Az I. Anyanyelvi Konferencia javaslatára létesültek a nyelvoktató balatoni üdülőtáborok. 1971 óta kéthetes turnusokban évente mintegy 200, 10-14 éves gyerek fordul meg ezekben a táborokban. Idejük egy részét együtt töltik hasonló korú hazai gyerekekkel, aminek a nyelvtanulás szempontjából is vannak előnyei. Emellett azonban - néhány fős csoportokban - szakképzett, erre az oktatási formára külön felkészített tanárok magyar nyelvre is tanították őket, a nyelvoktatást összekötve vonzó magyarságismereti anyaggal (népdalok, játékok, az évszakhoz illő különböző foglalkozások). A nyelvoktató munkát sajátos taneszközök is segítik, és az előzőkben már említett tankönyvek-mellett külön a táborozok számára összeállított kiadványok (pl. „tábori daloskönyv”, „szavalok könyve”). 1986-ban, szintén a Balaton mellett egy olyan tábor is működött, amelyben a külföldi gyerekek teljesen önálló részleget alkottak. Nem lebecsülendő előnye ennek a formának az, hogy a tábor egész programját rugalmasabban lehet a sajátos-jkövetelményekhez igazítani. A nyelvoktatás és minden egyéb munka ugyanazoknak a nevelőknek a közreműködésével folyik, és így a tábori élet családiasabb jellegű. Ez évben egy újabb tábor indult Esztergomban, „honismereti” alapprogrammal. Formai szempontból a balatoni táborok folytatásának is tekinthető a Sárospataki Nyári Kollégium, amelyen 14-18 éves fia-A IV., pécsi Anyanyelvi Konferencián (1981) résztvevő papi személyiségeket és a Magyarok Világszövetsége vezetőit fogadta Cserháti József megyéspüspök talok vesznek részt. A kollégium 1972-ben nyílt meg, igen szerény (5 fős) létszámmal, de a 70-es évek közepétől általában 60 körül mozog a résztvevők száma 15-18 országból. A fő cél itt is a magyar nyelv gyakorlása, amit a napi három magyaróra biztosít. De jelentős szerepet kap az oktatásban a magyarságismereti anyag is. Ennek átadása részben magyarul, részben idegen nyelven (angolul, franciául, németül) folyik, sok szemléltetéssel, külön a kollégium számára készített jegyzetekkel, munkafüzetekkel. Irodalmi szakkör segíti aktív irodalmi készség kifejlesztését. A szabadidő hasznos eltöltését szakkörök (néptánc, népdal, fafaragás, textil- és bőrmunkák, kerámia, főzés stb.) biztosítják. Van sportolási lehetőség is. A rendszeres kirándulások a magyar tájakkal való ismerkedést mozdítják elő. 1983 óta a kőszegi Jurisich Miklós Gimnáziumban magyarul jól beszélő külföldi fiataloknak lehetőségük van a középiskola elvégzésére és érettségi bizonyítvány megszerzésére. Az utóbbi években a külföldiek már önálló osztályokat alkotnak. (Az 1987/88-as tanévben a négy osztálynak összesen 41 tanulója volt.) Oktatásuk a hazai középiskolai tananyag és tanrend szerint folyik - magyarul; a matematikát és a fizikát azonban angolul tanulják. Néhány éve az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége is közreműködik a bajai nemzetközi nyelvi tábor szervezésében. Itt magyar fiatalok angolul tanulnak, a külföldiek pedig magyarul, de az angol nyelvterületen élők segítik a magyar fiatalok angol nyelvtanulását is. 1975 óta működik Debrecenben a pedagógus-továbbképző tanfolyam a szórványságban magyart oktatók számára. A kéthetes tanfolyamnak évente kb. 40 hallgatója van. Zömük valamelyik európai országból érkezik, de mindig jön néhány fő a tengerentúlról is. A Svédországgal kötött egyezmény alapján itt folyik a svédországi magyartanárok alap- és továbbképzése. Ennek a tanfolyamnak az anyaga is igen sokszínű. A szorosabb értelemben vett szakmai, tehát nyelvi-irodalmi, pedagógiai-didaktikai témák mellett rendszeresen hangzanak el előadások a történelem, a néprajz, a művészetek köréből, sőt újabban a magyar gazdasági élettel kapcsolatos kérdésekről is. Részt vesznek a tanfolyam hallgatói bemutató tanításokon, értékes része a tanfolyamnak a sok tapasztalatcsere, a gyakori kirándulás. Beszámolómnak a konferenciákkal foglalkozó részében említettem, hogy a nyelvoktató és a kulturáis munka összekapcsolásának fontosságára a II. Anyanyelvi Konferencia (1973) mutatott rá. A két terület egymásrautaltsága azonban egészen egyértelműen inkább csak a következő konferencián (1977) fogalmazódott meg, s ezt az Ortutay Gyula által bevezetett népművészeti témakör gyakorlatilag is megerősítette. A népművészeknek az előadást követő bemutatói, a tárgyi népművészeti kiállítások ugyanis elsöprő sikert arattak a konferencia külföldi tagjai körében. A magyar kultúra különböző területei, a magyarságismereti témák - ahogy erre az előzőkben már többször is utaltam - ma már megfelelő helyet kapnak nem csupán az anyanyelvi konferenciák programjában, hanem a konferencia intézményeinek a munkájában is. Mégis kiemelnék egy területet: a magyar néptáncot. Néptáncbemutató már a debreceni konferencián is volt, s bizonyára ez is hozzájárult ahhoz, hogy a következő években a nagyvilágban rendre újabb és újabb magyar néptánccsoportok alakultak, és még a nem magyar nemzetiségű fiatalokat is sok helyütt becsalogatta egy-egy csoportba a magyar néptánc különös vonzóereje. E néptánccsoportok színvonalának emelését nagymértékben segítették azok a néptáncoktató tanfolyamok, amelyek a Magyarok Világszövetségének a támogatásával folytak idehaza. Ezt beszédesen bizonyítják az anyanyelvi konferenciák idejére rögzített néptáncfesztiválok egyre nagyobb sikerei. Közülük a legutóbbi a Margitszigeten (1985) már jóval több is volt egy néptáncfesztiválnál, egy sokszínű, a tánc, ének és zene egységét bemutató, magas színvonalú ünnepség volt. A magyar kultúra területei közül az anyanyelvi mozgalomban kiemelt szerepe van a „teljes” magyar irodalom értékei bemutatásának, megismertetésének, az irodalmi kapcsolatok erősítésének. Meghatározó szerepük volt az anyanyelvi konferenciáknak abban, hogy az utóbbi egy-másfél évtizedben megnőtt a hazai érdeklődés a nyugati magyar irodalom iránt, hogy szakfolyóiratainkban, önálló kiadványok formájában egyre gyakrabban találkozunk nyugaton alkotó írókköltők műveivel, és kezdeményező szerepe volt az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének a nyugati magyar irodalmat bemutató két antológia - a Vándorének és a Két dióhéj - megjelentetésében is. Visszatekintve az anyanyelvi mozgalom két évtizedére, úgy vélem, a mozgalom eddigi eredményei messze fölülmúlják a legmerészebb elképzeléseket is, amelyek annak idején a mozgalom bölcsője körül tevékenykedő szakemberekben kialakultak. Ez - szerintem - elsősorban annak köszönhető, hogy a mozgalom folyamatosan képes volt a megújulásra, a szükséges változtatásokra. Ha ezt a képességét a továbbiakban is megőrzi, vagy éppen még tovább is tudja fejleszteni, akkor bizalommal tekinthetünk az anyanyelvi mozgalom jövője elé is. IMRE SAMU FOTÓ: NOVOTTA FERENC Csoportkép az 1985. évi V. veszprémi Anyanyelvi Konferenciáról: Nagy Károly és felesége (Egyesült Államok), Miklósy István (Kanada) és Csoóri Sándor társaságában 21
