Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-08-05 / 15. szám
Korányi Sándor (1866-1944) id. Bókay János (1822-1884) ifj. Bókay János (1858-1937) Hógyes Endre (1847-1906) Endrénél, aki a veszettség elleni oltást módosította, továbbá az egyensúlyszerv élettani kutatásának jeles képviselője volt. Szólni kell még a két Korányiról, Frigyesről és Sándorról, Korányi Frigyes nevéhez fűződik a tuberkulózis elleni küzdelem, Korányi Sándoréhoz egy olyan belgyógyászati iskola, amely világszerte ismert volt. A vesebetegségek diagnosztikájában és kezelésében például olyan fogalmakat vezetett be, amelyek a mai napig világszerte használatosak. A Lenhossék-dinasztia pedig a múlt század elejétől e század 30-as éveiig tevékenykedett sikeresen az orvostudomány különböző területein. A gyermekgyógyászok közül Schoepf-Merei Ágoston neve kí„Mikor valaki a dohányozást kezdi, szédülést, fő fájást, bódulást, mejjbeli szorongatást, alélást, okádást kap, s tsak többszöri próba által kissebbednek ezen alkalmatlanságok, míg a’ szokás győzedelmeskedik, de azután is tsak ugyan meg tartja tompító erejét. Innen van az, hogy a’ kik éhesek, ha pipáznak ételkivánásokat tompítja, le veri. Amerikából hozzánk Európába tsak a’ 16.-ig század közepén jött a plántával való élés, de fiatalok, gyenge mejjüek, soványok, száraz alkotásuak véle ne éljenek. Védeni kell a’ szemet minden nyomástól, dörgöléstől, nehéz gőztől, nevezetesen az erős dohány füstjétől, ezért rossz kurta szárú pipából, ’s az úgy nevezett cigarróval füstölni.” (Orvosi vélemény a dohányzásról, CSORBA JÓZSEF orvos doktor, I829.) vánkozik az élre, aki angol és német nyelvterületen egyaránt ismert volt. Ő alapította egyébként Magyarországon az első gyermekkórházat. Feltétlenül meg kell említeni a két Bókay János nevét is, akik ugyancsak a gyermekgyógyászatban végzett tudományos munkásságuk révén szereztek maguknak nemzetközi tekintélyt. Mielőtt azonban századunk és napjaink nagy orvosegyéniségeinek felsorolását folytatnám, lássuk be, hogy nem törekedhetünk egy interjú keretében teljességre. Azt hiszem, lényeg, hogy észrevegyük: a magyar és a nemzetközi orvostudomány között mindig is volt együttműködés. És ebben a A budapesti egyetemi orvostudomány-kari tanártestület tagjai az 1863. ávben. kapcsolatban az a nagyszerű, hogy nemcsak kaptunk, de adtunk is, nemcsak tanultunk, de tanítottunk is, és ez évszázadokra visszamenőleg igaz. ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA „Háromféle ok van, melynek a gyermekágyi láz származása tulajdonítható, tudniillik a szórványos (sporadisch), helyi (endemisch) és járványos (epidemisch). Tapasztalataim által, melyeket a bécsi szülkórodában tennem sikerült, azon meggyőződéshez jutottam, miként a gyermekágyi láznak semmi járványos oka nincsen, hanem hogy eddig ösmeretlen helyi (endemisch) ok volt az, melynek a számtalan beteg áldozatául esett... Könyvem czélja klinikai szolgálatom ideje alatt tett tapasztalataimat történelmileg bemutatni az olvasónak, s feltárni előtte, mint lettem Tamássá a gyermekágyi láz keletkezése és fogalma felől mindaddig érvényben állott tanításban, mint erőszakolta reám a körülmények ellenállhatatlansága jelenlegi meggyőződésemet; hadd merítse ebből az olvasó is ugyanazt a meggyőződést az emberiség javára. Természetemnél fogva minden tollharcztól irtózom, minek elégedő bizonyítéka az, hogy annyi támadásra nem feleltem; az idők folyására véltem bizhatni, hogy az igazság utat törjön magának; de ebbeli reményem 13 esztendőn át nem ment teljesedésbe, nem abban a mértékben, a mennyire az az emberiség boldogulására kívánatos volna... A sors letéteményesévé tett azoknak az igazságoknak, melyeket e könyv tartalmaz. Visszautasithatatlan kötelességem helytállni érettük. Feladtam a reményt, hogy az fontos, igaz volta feleslegessé tesz minden harczot... ki kell újra lépnem a nyilvánosság elé, mert a hallgatás rosszul vált be...” (SEMMELWEIS IGNÁC: A gyermekágyi lázról, I860.) 11
