Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-08-05 / 15. szám
A magyar orvoslás hitele A magyar orvosoknak, a magyar orvostudománynak tekintélye, rangja van a világban, önmagában az a tény is jelzi ezt, hogy jelentős orvoskongresszusok helyszínéül Magyarországot választják. így 1974-ben nálunk ülésezett a Nemzetközi Orvostörténeti Társaság kongresszusa, 1980-ban a Nemzetközi Élettani Társaság világkongresszusa - mintegy nyolcezer résztvevővel -, két éve pedig a nemzetközi rákkongresszus. Augusztusban pedig immár másodízben rendezik Budapesten a nagyvilágban élő magyar orvosok tudományos találkozóját. A magyar orvoslás történelmi hagyományairól beszélgettünk Schultheisz Emil egyetemi tanárral, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Társadalomorvostani és Orvostörténeti Intézetének igazgatójával.- A magyar orvosok külföldi kapcsolatai égészen a 12. századig vezethetők vissza. A párizsi egyetem rektorának egy 1116-ban íródott leveléből például kiderül, hogy már akkor négy magyar or„Isten kísértének, s mind maga veszedelmének akarva való okának méltán mondhatjuk azt, aki azt feltévén, hogy az Isten egyedül elégséges lévén minden nyavalyáknak gyógyítására, arra nézve az eszközöket, melyekre szert tehetne, vakmerőképpen elmulatja... Aki csudatétel által való orvosoltatást vár akkor, mikor keze között vagy keze ügyében vagyon a rendes és szabados eszköz, vétkezik az Istentől mutatott bölcs rend ellen... ...ne hagyjuk betegségünkbe magunkat, mert nem urai, hanem számadó őrizői vagyunk világi életünknek. És így mivel nem tudjuk nyavalyánknak kimenetelit, életre lészen-é vagy halálra, tisztünk ez, hogy bizontalanságban elkövessünk mindent, valamit életünk megmarasztására illendőnek és szábadosnak ítélünk lenni. Kimenetelit bízván az életünkkel bíró s életünk szabados gondviselésére, áldására.” (PÁPAI PÁRIZ FERENC: Pax Corporis, 1687.) vostanhallgató tanult Párizsban. A későbbi századokban az olasz egyetemeken - Bolognában, Páduában - is megfordultak magyar diákok, a 14-15. századtól kezdve pedig az angol és a német orvosképzésben is részt vettek. Már akkoriban is szokás volt, hogy az orvostanhallgatók nemcsak tanultak, hanem - mai kifejezéssel élve - a kutatómunkába is bevonták őket. Ám nemcsak magyarok mentek külföldre, hanem külföldiek is jöttek hozzánk, főleg azután, hogy Zsigmond király Óbudán orvosi fakultást is magába foglaló egyetemet alapított. Az óbudai egyetem azonban különböző okok miatt rövid életű volt, akárcsak a Mátyás által alapított pozsonyi főiskola. A humanizmus korában természetes volt, hogy egy tudós ember külföldi egyetemet is látogatott, ahol nemcsak új ismereteket szerzett, hanem korábbi tapasztalatait is továbbadhatta. E kor ismert orvosegyénisége volt például Zsámboky János, vagyis Joannes Sambucus, aki nemcsak mint császári udvari orvos volt híres, hanem történetíróként is.-A Habsburg-királyság idején hogyan alakullak a magyar orvosok külföldi kapcsolatai?- Köztudott, hogy Magyarországra korán hatott a reformáció szelleme, s ezért nehézségek támadtak a protestáns diákok tanulásában. Bécsben például csak azok kaphattak orvosi diplomát, akik a katolikus szemléletű bécsi egyetem előírásainak megfelelő orvosi esküt letették, ami azt jelentette, hogy Szűz Máriára is esküdniük kellett. Aki erre nem volt hajlandó, legjobban tette, ha a birodalom határain túl, Svájcban, Hollandiában, Angliában vagy a protestáns német egyetemeken tanult. Érdekességként említem, hogy a katolikus olasz államokban az egyetemeknek nem volt ilyen kikötésük, ott bárki kaphatott diplomát. Közben - hosszabb szünet után - Magyarországon is megkezdődött egyféle orvosképzés. Elsőként úgynevezett orvosi magániskolák alakultak, amelyeknek nagyon jó hírük volt külfölSemmelweis Ignác (1818-1865) dön. Ezek az iskolák nem teljes képzést adtak, hanem úgynevezett előkészítő oktatást, amely hozzásegítette a medikusokat, hogy külföldi tanulmányaikat gyorsabban és könnyebben végezzék. A magániskolák közül Gömöry Dávidét, Fischer Dánielét és Kyr Pálét kell megemlíteni. „Tudnunk kell, hogy az egyes időszakokban milyen járványok dúltak és mit állapítottak meg napjainkig a tapasztalat segítségével azoknak okáról, felismerésükről és gyógyításukról. De azt is tudnunk kell, milyen betegségek voltak hajdan, amelyekkel ma nem kell bajlódnunk, és milyen újabb betegségek keletkeztek. Végül azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a testi és fizikai megbetegedések, milyen megnyilvánulásait ismerik most jobban, melyeknek nem ismerik az okait, megelőzését és gyógyítását. Világosan kell látnunk, hogy mi vár megvalósításra, hogy az orvostudomány magasabb színvonalra jusson.” (Részlet SCHOEPF-MEREI ÁGOSTON I835- ös kérelméből, amellyel az egyetem vezetőségéhez fordult, hogy taníthasson - díjazás nélkül - orvostörténelmet is.)- Olvastam valahol, hogy a 18. században nemcsak nyugatra, hanem keletre is eljutottak a magyar orvosok.- Igen, méghozzá Nagy Péter jóvoltából, aki Németországban és Hollandiában nagy magyar orvosegyéniségeket kért fel, hogy az általa alapított Pétervári Katonai Akadémián tanítsanak. így került az akadémia orvosi karára Gyöngyössi Pál, Keresztúri Ferenc, idősebb és ifjabb Pékén Keresztély, akik csakhamar hírnevet szereztek maguknak.- Mikor kezdődött meg MaKorónyi Frigyes (1828-1913) gyarországon a teljes értékű és rendszeres orvosképzés?- 1770-ben, amikor a nagyszombati egyetem orvosi kara - egy évvel az egyetem alapítása után - megkezdte működését. Később az orvosi kar Budára (1777), majd Pestre (1784) települt, ez tulajdonképpen a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem jogi és szellemi elődje. Hagyományait a mai napig őrizzük.- Kiket említene a legjelesebb professzoregyéniségek közül?- Elsőként a névadó Semmelweis Ignácot, aki 1850-ben Bécsből tért vissza, és 1855-től szülészetet és nőgyógyászatot tanított Pesten, Fodor József a közegészségtan európai hírű professzora volt, Jendrassik Ernő az élettantól a belgyógyászatig az orvostudomány csaknem minden ágában nemzetközi elismerést szerzett magának. És folytathatnám hoszszan a felsorolást, kezdve Hőgyes „A cselekvő mindenkor törvényszerűen azt teszi, ami neki kellemes, de míg az érzéki embernek kellemes lehet, ha érzéki vágyainak kielégítésére embertársait megkárosítja, addig az etikai embernek ellenállhatatlan megragadó motívuma, hogy életét embertársai javára szentelje, és ha kell embertársaiért, meggyőződéséért és az igazságért meghaljon. Hogy ki miként fog cselekedni, az függ az öröklött képességektől, az életfolyamat alatt reá ható véletlen viszonyoktól, a módszeres tanítástól, neveléstől és azon túl még azon testi és lelki állapottól is, amelyben az elhatározás perce éri, s a melynek változékonysága alól csak úgy vonhatja ki magát, ha megszilárdult jellemmel bír.” (KORÁNYI FRIGYES 1887-es rektori beszédéből.) 10
