Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-08-05 / 15. szám
vül közel áll hozzánk. Muzsikusok vagyunk, s nemcsak játsszuk műveit, hanem meg is tanítjuk azokat a német gyerekeknek.- Ha repülőgépen hoztuk volna haza hamvait - fejtegette ifjabb Bartók Béla a hazatérés nem lett volna elég kegyeletteljes, már csak azért sem, mert ő maga is hajón ment Amerikába. S hogy Európán keresztül autóval jöttünk, ebben szerepe volt annak is, hogy megállhatunk egy-egy helyen, ahol apám sokat járt. Végakarata szerint nagyon egyszerű temetést kívánt, ezért féltünk most az ünnepléstől, de azt hiszem, nem szabad megakadályozni az embereket abban, hogy tiszteletüket tegyék előtte. Úgy gondolom, ezeknek a találkozásoknak ő is örül volna. Münchenben a Bajor Rádió 2-es stúdiójában Hamari Júlia és Lux Erika adott hangversenyt, valamint bemutatták Izsák Andor erre az alkalomra komponált Hommage á Bartók című művét. Salzburgnál, az osztrák határon piros és fehér virágokból kötött, zöld levelekkel díszített koszorúval várták a hazatérőt. Bécsben a Musikvereinsaalban méltatták munkásságát, abban az épületben, ahol Bartók igen sokat szerepelt. Szeberényi Lajos tanár, a burgenlandi Oberwartból:- A mi népünk talán nem érti még eléggé Bartókot, de mi is őszinte örömmel hallottuk, hogy az az ember, aki mindig, minden körülmények között megmaradt magyarnak, hazatér szülőföldjére. Ezért jöttünk el többen is a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület képviseletében. A Bartók Béla hamvait szállító ezüst-színű Mercedes 1988. július 5- én, déli tizenkét óra harminc perckor gördült át a magyar határon. „Elindultam szép hazámból...” - énekelte a kőszegiek és a szombathelyiek kórusa, Föl-föl dobott kő, földedre hullva, / Kicsi országom újra meg újra / Hazajön a fiad - szavalta Sinkovits Imre Ady versét, és fejet hajtva köszöntötte a hazatért Bartókot Czibere Tibor, új művelődési miniszterünk. Hegyeshalomtól egészen Budapestig szinte lépésben haladt a kocsisor, hiszen a közbeeső városok, falvak lakói mindenhol ünneplőbe öltözve, virággal a kézben várták az út mentén. Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia székházába, a ravatalhoz is tízezrek jöttek egy-egy szál virággal. Küldöttséget hívtak meg a szülővárosból, Nagyszentmiklósról is; a romániai hatóságok nem engedélyezték a részvételt. A Fővárosi Tanács elnöke, Iványi Pál mondotta a ravatalnál: „Hányatott történelmi sorsunk, hibáink, nemzetvesztő politikusaink, egykori - remélhetően örökre eltűnt - önsorsrontó hajlandóságaink, történelmi léptékű tévedéseink csupa olyan dolog, ami miatt sokszor csak késve tudtunk tisztelegni nagyjaink előtt. Nemzetünk többé ezt nem engedheti meg magának. E hazának olyan feltételeket kell teremtenie, hogy az önkéntes száműzetés a történelem lomtárába kerüljön. Vigasz és megnyugvás számunkra, hogy Bartók Béla végső nyughelye - ha megkésve is - július hetedikétől az általa olyannyira szeretett budai hegyoldalban, Farkasréten lesz, a város által adományozott díszsírhelyen. Végre teljesül egyik kései levelében megfogalmazott vágya: „szeretnék hazamenni, de végleg”. Bartók Bélát a Farkasréti temetőben magas rangú állami tisztségviselők, a művésztársadalom képviselői és sok ezer tisztelő jelenlétében, az unitárius egyház szertartása szerint temette el dr. Ferencz József unitárius püspök. Hazánk nagy fiát a sírban egy szál - a nagy zeneszerző szülőföldjéről küldött - havasi gyopár és egy marék föld várta a Hargitáról. Körösfői lányok, máramarosi románok, sátron sívó arabok, kunyhón tengő törökök: hogy a nóta régi s hogy mindig új: így örök - egy nyelven szól az mind, magyarul, románul, s ki más értené, ha nem Bartók tanár úr?! VARSÁNYI ZSUZSA 7 .1
