Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-08-05 / 15. szám
I Angliai magyar kultúrfesztivál Hogy esemény részesei vagyunk, az egy pillantással felmérhető. A Purley Hallban - a London környéki Croydon magyar egyesületének termében- a háromszáz vendég duruzsolása valahogy várakozástelibb, feszültebb, mint más műsoros esteken. Az ok nyilvánvaló: a nézőknek úgy harmada egyben szereplő is, vagy ha nem, hát szurkoló, akinek szíve Croydon, Luton, London, Rochdale, Middlesborough, Brighton vagy Bristol magyar szólistáinak, énekeseinek, táncosainak, színjátszóinak sikeréért dobog. A jó szív - a jó erőnlét - egyébként is elkelt, mert bő négy órán át adták egymásnak a színpadot nyolc angliai magyar klub szereplői, akik idén kilencedik alkalommal találkoztak a nemes vetélkedőn. (Ezúttal a Bradfordiak versenyen kívül léptek fel.) A műsorra a legtöbb résztvevő azt hozta magával, ami prózában, zenében és főként dalban a legkedvesebb volt számára az óhazában. A szaxofon szavára együtt dúdolta a közönség a Jaj de magas, jaj de magast, a Te vagy a legényt, egy szőke énekesnővel pedig, hogy Szüret után lesz az esküvőnk. Egy idősebb úr kellemes tenorján a Jöjjön ki Óbudára kezdetű örökzöldre gyújtott rá - hozzá is hamarosan halk kórus csatlakozott - aztán... Kocsiszekér, kocsiszán, Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország...- megannyi siker, megannyi alkalom az édes-bús emlékezésre. Nagy taps fogadta a rochdaleiek jelenetét, amelyben - Szakály Éva versére - egy hajdani falusi vasárnapot, búcsút elevenítettek fel. Middlesborough kukoricafosztással lepte meg a közönséget. A résztvevő klubok buzgalmát, elhivatottságát mi sem dicséri jobban, mint hogy az unokák, a harmadik generáció is megjelent a színpadon. Egy nagymama unokája énekszavát kísérte zongorán, a rochdaleiek gyermektáncosaikkal is nagy sikert arattak, a fődíjat elnyerő croydoniak színpadi iskolájában Petőfit, népdalokat, mondókákat szavaltak a kicsik. Díjkiosztáskor - mint minden vetélkedőn - volt öröm és volt némi méltatlankodás is. Azt persze érdemes megvizsgálni, hogyan lehetne az utóbbiból egyre kevesebb. Mint ahogyan az ismétlések elkerülése, a műsor feszesebbé tétele végett, talán a szerkesztésen-rendezésen is lehetne javítani. Óvatosan fogalmazok, hisz csak benyomásaimról adhatok számot, nem fáradoztam, küszködtem együtt a résztvevőkkel, akiknek teljesítménye minden elismerést megérdemel. Az idei kultúrfesztivál emlékezetesebbé tett egy jeles jubileumot. Tizenöt esztendeje alakult meg a házigazda egyesület, a Hungarian Society of Croydon. Hozzájuk és az öszszes résztvevőhöz szóltak a Magyarok Világszövetsége főtitkárának, Randé Jenőnek üdvözlő szavai. Randé Jenő ez alkalommal nyújtotta át a Magyarok Világszövetsége Díszjelvényét számos, az egyesületi életben áldozatos munkát végző angliai magyarnak. B. I. % Küldjön egy képet és egy történetet címmel lapunk 1987. decemberi számában új pályázatot hirdettünk meg. Célunk az volt - és ez ma is hogy olvasóink segítségével bemutassuk a történelmi Magyarország területén kívül található magyar vonatkozású emlékeket. A felhívás megjelenése óta folyamatosan érkeznek a pályamunkák, érdeklődéssel várjuk a továbbiakat is. A megjelent írásokért 500 forint értékű könyvet küldünk, s a pályázat végén a legjobb három pályamunka szerzője értékes díjat - így magyarországi utazást - kap. Bécsi magyar emlékek p W *<? A „Tschikosch”, „Gulasch”, „Fokosch”, „Tschardasch” Magyarország képviselőjének, Kálmán Imrének síremlékét a közeljövőben biztos nem fogják Wagner-rajongók babérkoszorúkkal elhalmozni a bécsi Zentralfriedhofban. De tudvalevőleg az éremnek két oldala van. így hát vannak olyanok is, akik a wagneri muzsikát tartják „pokoli sváb ricsajának és a „mulatság-világszemlélettel” építik fel karrierjüket. Az intellektuális észjárás legnagyobb ámulására nem is járnak olyan roszszul vele. Lehet, hogy a gazdasági válságok, tőzsdekrachok, terrorizmus, computerizálás és a teljesítménytársadalom korszakában mégiscsak a „napsugaras puszta” utáni vágyódás az egyik legbeváltabb exportcikk. A hajdani Magyar Gárda székhelye, a Palais Trauson J. B. Fischer von Erlach remekműve. Itt élt és működött többek között Bessenyei György, a híres katonaköltő. LUDWIG SÁNDOR, WIEN 5
