Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-08-05 / 15. szám

I Angliai magyar kultúrfesztivál Hogy esemény részesei vagyunk, az egy pillantással felmérhető. A Purley Hallban - a London környéki Croy­don magyar egyesületének termében- a háromszáz vendég duruzsolása valahogy várakozástelibb, feszül­tebb, mint más műsoros esteken. Az ok nyilvánvaló: a nézőknek úgy har­mada egyben szereplő is, vagy ha nem, hát szurkoló, akinek szíve Croydon, Luton, London, Rochdale, Middlesborough, Brighton vagy Bristol magyar szólistáinak, énekese­inek, táncosainak, színjátszóinak si­keréért dobog. A jó szív - a jó erőnlét - egyébként is elkelt, mert bő négy órán át adták egymásnak a színpadot nyolc angliai magyar klub szereplői, akik idén ki­lencedik alkalommal találkoztak a nemes vetélkedőn. (Ezúttal a Brad­­fordiak versenyen kívül léptek fel.) A műsorra a legtöbb résztvevő azt hozta magával, ami prózában, zené­ben és főként dalban a legkedvesebb volt számára az óhazában. A szaxo­fon szavára együtt dúdolta a közön­ség a Jaj de magas, jaj de magast, a Te vagy a legényt, egy szőke énekes­nővel pedig, hogy Szüret után lesz az esküvőnk. Egy idősebb úr kellemes tenorján a Jöjjön ki Óbudára kezdetű örökzöldre gyújtott rá - hozzá is ha­marosan halk kórus csatlakozott - aztán... Kocsiszekér, kocsiszán, Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország...- megannyi siker, megannyi alkalom az édes-bús emlékezésre. Nagy taps fogadta a rochdaleiek jelenetét, amelyben - Szakály Éva versére - egy hajdani falusi vasárnapot, búcsút elevenítettek fel. Middlesborough kukoricafosztással lepte meg a kö­zönséget. A résztvevő klubok buzgalmát, el­hivatottságát mi sem dicséri jobban, mint hogy az unokák, a harmadik ge­neráció is megjelent a színpadon. Egy nagymama unokája énekszavát kísérte zongorán, a rochdaleiek gyer­mektáncosaikkal is nagy sikert arat­tak, a fődíjat elnyerő croydoniak színpadi iskolájában Petőfit, népda­lokat, mondókákat szavaltak a ki­csik. Díjkiosztáskor - mint minden ve­télkedőn - volt öröm és volt némi méltatlankodás is. Azt persze érde­mes megvizsgálni, hogyan lehetne az utóbbiból egyre kevesebb. Mint aho­gyan az ismétlések elkerülése, a mű­sor feszesebbé tétele végett, talán a szerkesztésen-rendezésen is lehetne javítani. Óvatosan fogalmazok, hisz csak benyomásaimról adhatok szá­mot, nem fáradoztam, küszködtem együtt a résztvevőkkel, akiknek telje­sítménye minden elismerést megér­demel. Az idei kultúrfesztivál emlékezete­sebbé tett egy jeles jubileumot. Ti­zenöt esztendeje alakult meg a házi­gazda egyesület, a Hungarian Soci­ety of Croydon. Hozzájuk és az ösz­­szes résztvevőhöz szóltak a Magya­rok Világszövetsége főtitkárának, Randé Jenőnek üdvözlő szavai. Ran­­dé Jenő ez alkalommal nyújtotta át a Magyarok Világszövetsége Díszjelvé­nyét számos, az egyesületi életben ál­dozatos munkát végző angliai ma­gyarnak. B. I. % Küldjön egy képet és egy történetet címmel la­punk 1987. decemberi számában új pályázatot hirdettünk meg. Célunk az volt - és ez ma is hogy olvasóink segítségével bemutassuk a történelmi Magyarország területén kívül található magyar vonat­kozású emlékeket. A felhívás megjelenése óta folya­matosan érkeznek a pályamunkák, érdeklődéssel várjuk a továbbiakat is. A megjelent írásokért 500 forint értékű könyvet küldünk, s a pályázat végén a legjobb három pá­lyamunka szerzője értékes díjat - így magyarországi uta­zást - kap. Bécsi magyar emlékek p W *<? A „Tschikosch”, „Gulasch”, „Fokosch”, „Tschardasch” Magyaror­szág képviselőjének, Kálmán Imrének síremlékét a közeljövőben biztos nem fogják Wagner-rajongók babérkoszorúkkal elhalmozni a bécsi Zentralfriedhofban. De tudvalevőleg az éremnek két oldala van. így hát vannak olyanok is, akik a wagneri muzsikát tartják „pokoli sváb ri­csajának és a „mulatság-világszemlélettel” építik fel karrierjüket. Az intellektuális észjárás legnagyobb ámulására nem is járnak olyan rosz­­szul vele. Lehet, hogy a gazdasági válságok, tőzsdekrachok, terroriz­mus, computerizálás és a teljesítménytársadalom korszakában mégis­csak a „napsugaras puszta” utáni vágyódás az egyik legbeváltabb ex­portcikk. A hajdani Magyar Gárda székhelye, a Palais Trauson J. B. Fischer von Erlach remekműve. Itt élt és működött többek között Bessenyei György, a híres katonaköltő. LUDWIG SÁNDOR, WIEN 5

Next

/
Thumbnails
Contents