Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-07-22 / 14. szám
- 1980-ban, 75. születésnapján külön megköszöntem azt az útravalót, amit tőle kaptam. Ő mondta mindig, hogy semmi nem teszi az embert olyan boldoggá, mint az örömmel végzett munka. Még nem sikerült ennél nagyobb igazságot találnom. Bordi Andrástól tudtam meg azt is - még kamaszkoromban: - nem kell figyelni sem kudarcokra, sem sikerekre, csak a munka jó ízeire. Megfogadtam, s azóta is - sohasem tudom, boldog vagy boldogtalan vagyok-e. Elfoglal a jóízű keresés, adatgyűjtés az életről - mások számára tanulságnak. Gyermekkorom óta talán egész életemben egyetlen nap sem múlt el, hogy ne rajzoltam vagy festettem volna valamit. 1946-ban vették fel a Képzőművészeti Főiskolára. Szőnyi István és Bernáth Aurél voltak a mesterei. A tekintélytisztelet nem volt erős oldala, mert már az első óra után megkérte Szőnyit, hogy ne korrigálja a rajzait. -„Beadom a rajzaimat, a mester meg osztályozzon, de ne korrigáljon” - mondta Szőnyinek. A politikai légkört és a kötöttségeket nehezen viselő Szász 1949-ben - megelőzve, hogy őt vágják ki - otthagyta a főiskolát. Az akkori Magyar-Szovjet Baráti Társaságnál dekorációs osztályvezető lett, de megunva a sok adminisztrációs munkát, átment a Dekor NV-hez, a Dekorációs Nemzeti Vállalathoz. Nem sokkal később, fegyverrejtegetésért börtönbe csukták. így emlékezik:- Fegyverrejtegetésről persze szó sem volt, hanem itt is járattam a számat, nem tetszett ugyanis az az idióta ötlet, hogy a portréfestést normázni akarták. Állítólag azzal szabotáltam, hogy nem írtam alá az ötperces mozgalmat. Marhaságnak tartottam, hogy a festőknek ötperces mozgalmuk legyen. Ot perccel előbb kellett volna bemenni és elkezdeni a munkát. Úgy gondolták, ha egy gyárban tíz csavart öt perc alatt meg lehet húzni, akkor majd mi is öt perccel előbb kezdünk, és többet, jobbat festünk. De a festésnek ehhez persze semmi köze. Végül már rendszerellenesnek, osztályidegennek tartottak. Egyszer megjelentek a nyomozók a lakásomon. Az egyik kivett a táskájából egy ócska pisztolyt és közölte, hogy ezt most ő lefoglalja, mert itt találta. Először tiz évre, majd 2 és fél évi munkatáborra ítéltek. Egyébként egész jó dolgom volt, mert sorozatban festettem a Krisztusokat és a Lenineket. Az előbbieket a börtönőrök lakásába, az utóbbiakat pedig a börtön helyiségeibe. Szászt a börtön után sajátos elfoglaltság várta. Nála rendelték a nagy Sztálin-képeket a Hősök terére a felvonulásokhoz. 1951-ben egy magas rangú vezető látogatásakor közölték vele, hogy a Puskin mozi különtermének a falát freskószerűen körbe kell festenie. A téma: Petőfi és Puskin barátsága.- Ez önmagában is hülye ötlet, hiszen más-más korban éltek. Ez nem érdekelte a megrendelőket, csak az a tény, hogy a vezető feleségét itt fogják vendégül látni egy teára, és a falon ennek a témának kell megjelenni. Állva, rajzolás közben aludtunk... Szüreti mulatságot terveztem a falra, s egy asztalnál egymás egészségére koccint Puskin és Petőfi. 1956-ban aztán szitává lőtték ezt a termet. Szász munkásságát nem törik meg a megélhetéshez gyártott fércművek, 1952-ben elkészíti kedvenc regényei hőseinek rézkarcsorozatát „Olvasmányaim hősei” címmel. Szerepel a sorozatban a többi között Gorkij Éjjeli menedékhelyéből a bolond lány, Balzac Goriot apója, Villon fegyverkovácsnéja, Cervantes Don Quijotéja, Shakespeare Rómeója, Moliére Harpagonja, Thomas Mann Putifárnéja, Tagore, Omár Chájjám és Homérosz alakjai. A magyar irodalmat Móricz Zsigmond, Krúdy és József Attila műveinek hősei képviselték. Megindult tehát egy illusztrációs korszak, amellyel Szász a kortárs magyar grafika legjobbjai közé emelkedett. A ZSEBBEN 17
