Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-06-24 / 12. szám
Kodály-módszer és strandolás Nyári egyetemek húsz városban Természetes, hogy egy hangulatos vendéglőnek, vagy egy kellemes üdülőhelynek vannak visszajáró, szívesen látott törzsvendégei. De lehet-e valaki, mondjuk egy egyetem törzsvendége? Miért is ne? A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat nyári egyetemein példák sora bizonyítja, hogy a törzsvendégi „státus”, a kultúrától, a művelődéstől sem idegen. A rekordot valószínűleg egy osztrák városka építésügyi tanácsosa tartja, aki az idén immár tizenhatodik alkalommal vesz részt a „Savaria” Urbanisztikai Nyári Egyetem előadás- és programsorozatán, Szombathelyen. A szombathelyi nyári egyetem egyébként a legfiatalabbnak számít a kerek évfordulót megért, nagy múltú intézmények sorában. A Debreceni Nyári Egyetem tavaly ünnepelte fennállásának hatvanadik évfordulóját, a Balatoni Nyári Egyetem a harmincadik, a szombathelyi a huszadik évét töltötte be. A szép kerek számok természetesen nem önmagukért érdekesek, hanem mert azt jelzik, hogy kitartó érdeklődés és növekvő részvétel kíséri a nyári egyetemek tevékenységét. Az elmúlt évben például 2647 hallgató vett részt ezeken, a húsz különböző városban megrendezett művelődési fórumokon; közülük 1148- an külföldről érkeztek. A külföldi vendégek harmincnégy országot képviseltek: legtöbben a Német Demokratikus Köztársaságból és a Német Szövetségi Köztársaságból jöttek, őket követték a Norvégiából, Franciaországból, Finnországból, Lengyelországból, Ausztriából, a Szovjetunióból és az USA-ból érkezett hallgatók. A megszokottnál többen jelentkeztek Spanyolországból, Angliából, Svédországból, Hollandiából, Belgiumból, Dániából és Törökországból. És olyan távoli országokból is jöttek vendégek, mint Kína. Brazília, Argentina, Szenegál, Vietnam és Japán. Vajon mi érdekelte a népes és sokszínű vendégsereget? A statisztikai összesítések szerint, legnagyobb számban a Debreceni Nyári Egyetem előadás-sorozatára voltak kíváncsiak, ahol a magyar nyelvvel és irodalommal, illetve mai művészeti és tudományos életünk értékeivel ismerkedhetnek meg behatóbban a téma iránt érdeklődők. Az oktatás formái változatosak: a magyar és az idegen nyelvű előadásokon kívül szemináriumok, kerekasztal-beszélgetések, viták, tapasztalatcserék és kirándulások gazdagítják a programot. A külföldi vendégek részére immár évek óta a másik legvonzóbb rendezvény a Dunakanyar Művészeti Nyári Egyetem. Ezen, az idén július 14-től 27-ig tartó kurzuson Esztergomban, a foglalkozások felölelik a Kodálymódszer gyakorlati elemeit: szolfézst, módszertant, énektanítási és kórusgyakorlatot. A zenei nevelés különféle elméleti és gyakorlati bemutatása iskolai tanulócsoport - és a résztvevők bevonásával történik. A foglalkozásokat angol, francia, német, olasz és spanyol nyelven tartják. Az idén is sokan várnak az Egerben - augusztus 6-14-ig megrendezendő Filmművészeti Nyári Egyetemre, a Zalaegerszegen - július 31. és augusztus 10. között - sorra kerülő Népművészeti Nyári Egyetemre, a keszthelyi „Georgikon” Nyári Egyetemre, amelyet augusztus 8. és 18. között rendeznek. Hagyományosan sok külföldi érdeklődőt vonzanak a veszprémi Balatoni Nyári Egyetem - július 15. és 25. között - a soproni Környezet- és Természetvédelmi Nyári Egyetem - július 10-20. között -, a pécsi Népek Barátsága Nyári Egyetem - július 10-21. -, valamint az egri Műemlékvédelmi Nyári Egyetem -július 26. és augusztus 3. közötti - előadás-sorozatai. A Nyíregyházi Nyári Egyetem az idén, az 1985-ben Budapesten megrendezett Európai Kulturális Fórumhoz kapcsolódó előadásokat és konzultációkat rendez, amelyek Magyarországot mutatják be 1900-tól napjainkig, külön figyelmet szentelve a magyar és az európai kultúra kölcsönhatásainak. Ezen az egyetemen az előadások német nyelven hangzanak el. A nyári egyetemek központi és megyei szervezői, házigazdái a sok érdekes téma feldolgozása mellett természetesen arról sem feledkeznek meg, hogy közben nyár lesz és a résztvevők nemcsak okulni, tanulni vágynak, hanem pihenni, strandolni és minél többet látni is szeretnének az ország nevezetességeiből. A hivatalos programokat követően mindenhol .gondoskodnak arról, hogy a szabadidő is kellemesen és emlékezetesen teljen. Kirándulásokat, városnézéseket, múzeumi sétákat, körutazásokat szerveznek és koncertekre, filmvetítésekre, üzem- és termelőszövetkezetlátogatásokra, kötetlen baráti találkozókra, sőt még borkóstolóra is elkalauzolják a vendégeiket. HORVÁTH MÁRIA FOTÓ: STEFKA ÉVA Ml MERRE VOLT A RÉGI PEST-BUDÁN? Ha az esetleges leszármazottak tudni szeretnék, hol voltak Benzai András leányának telkei 1355-ben, vagy Franczigen Borbála hány forintért adta el szőlőjét és kertjét Zsigmond király festőjének, Bertalannak 1421-ben, megtudhatja Rupp Jakab Buda-Pest és környékének helyrajzi történetéből. Százhúsz éve, 1868-ban jelent meg a könyv Pesten, Eggenberger Ferdinánd magyar akadémiai könyvárusnál. És íme, most az Állami Könyvterjesztő Vállalat reprint, azaz hasonmás sorozatában újra böngészhető. Rupp Jakab - aki korábban pénztörténettel foglalkozott, s később helytörténeti kutatásra adta a fejét - jó munkát végzett. Sok egyéb mellett, összegyűjtötte az addig megjelent irodalomban szereplő és a levéltárakban őrzött főbb egyháztörténeti adatokat. Munkájából megtudjuk, merre emelkedtek templomok, kápolnák, monostorok, klastromok, plébániák, prépostságok, kórházak, temetők, főtanodák, továbbá malmok, könyvárusok, mészárszékek, szűcsök, tímárok, szegényházak, szépítő bizottmányok, vendéglők, családi házak és így tovább. Három korszakot különböztet meg a szerző az ikerfővárosok történetében a 10. századtól a 18. századig. Az első a tatárdúlásig, a második Budavár 1686. évi visszafoglalásáig, a harmadik a török idők után I. Ferenc uralkodásáig, vagyis a 19. század elejéig terjed. Bár az első korszakból is vannak helyrajzi adatok, sokkal gazdagabb a második korszak levéltári anyaga, hiszen Nagy Lajos, Zsigmond és Hunyadi Mátyás idején virágoztak fel az egyházi és polgári intézmények. A fénykort hanyatlás követte a török uralom alatt, majd másfél század múltán III. Károly és Mária Terézia korában ismét fellendült Buda és főleg Pest, amely lassanként Budát is túlszárnyalta. A tizenegy fejezetet gazdag név- és tárgymutató, továbbá német és latin szövegfordítások egészítik ki. Két jól áttekinthető tervrajzot is maga elé teríthet az olvasó, a főváros korabeli rajzolatát, amikor Pestet még Pestvárnak nevezték, Budán volt Kispest és Pestújvár. » Érdekes fejezet a Rupp Jakab által leírt épületek „utóélete”. Az épületekre vonatkozó 1868 utáni helyrajzi adatok és szakirodalmi források jegyzékét Gajáry István állította öszsze. (hernádi) BUDA-PEST HELYRAJZI TÖRTÉNETE. 1
