Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-06-24 / 12. szám
A magyar nyelv őrzői Horvátországban Nemzetiségi összetétele alapján Jugoszlávia egyike a világ legtarkább államainak. Több mint húsz nemzetiség él ezen a területen. A trianoni békeszerződéssel magyarlakta vidékek is kerültek Jugoszláviához. A legtöbb magyar a Vajdaságot lakja, számuk több mint 385 ezer. Szlovéniában mintegy 11 ezren élnek. HoiVátországban a legutóbbi népszámláláskor jó 25 ezren vallották magukat magyarnak, s körülbelül még ennyien beszélik a magyar nyelvet, tartanak számon rokonságukban magyarokat. A régi Baranya vármegyét most kettéválasztja az országhatár. A nagyrészt magyarlakta drávaszögi falvakon áthaladva, Eszékre érkezünk. A Dráva-hídról elénk tárul a vár alatti hangulatos sétány, a folyó másik partján az eszékiek „Margitszigetével”. A századelő hangulatát árasztó, szépen rendben tartott szecessziós házsorok mellett a sok park is kellemessé teszi a városban a sétát. Hiába érdeklődtem: a nagy újságárudákban nem tudtak Horvátország egyetlen magyar hetilapjáról, a Magyar Képes Újságról, s bizony arról sem, hogy merre találjuk a Horvátországi Magyarok Szövetségét és az újságszerkesztőséget. Később hallottam, hogy Eszéken ma már nagyon kevés magyar lakik, a 150 ezer lakosból csupán 2-3 ezer, azok is inkább az egyik külvárosi részben. A horvátországi magyarok a Drávaszög falvaiban - egy tömegben - élnek, egy kisebb részük pedig az országban szétszórtan; Eszékre legfeljebb dolgozni járnak. A Horvátországi Magyarok Szövetsége A Dráva-parti várnegyed főterének egyik szecessziós épületében székel a Horvátországi Magyarok Szövetsége és a Magyar Képes Újság szerkesztősége. A szövetség 1949-ben alakult meg azzal a céllal, hogy a magyar kulturális élet szervezője legyen. Munkájáról Tröszt Sándor főtitkárral és Tripolszky Ferenc elnökkel beszélgettem. A várdaróci születésű Tröszt Sándor tizennyolc évig tanított Kopácson, s 1971 óta a szövetség szíve-lelke, motorja. Bár két infarktus van a háta mögött, most is rengeteget dolgozik: két főállású munkatársra és egy adminisztrátorra hárul a szerteágazó munka. Horvátországban ugyanis a magyarok kis létszáma miatt nincs más központi magyar kulturális intézmény, például színház vagy magyar tanszék, ezért a szövetségnek nagyobb szerepe van, mint másutt.- Horvátországban a magyarokén kívül az olaszoknak, a cseheknek, a szlovákoknak és más anyanyelvűeknek is működik nemzeti szövetségük - mondja Tröszt Sándor -, de a mi egyesületünk a legnépesebb. A magyarok száma is nagyobb, mint amit a statisztikai adat mutat, mert sokan közülük „jugoszlávnak” jelölték meg nemzetiségüket. Szövetségünk különböző egyesületek, klubok, illetve irodalmi csoportok közössége. Munkánk ezek működését igyekszik támogatni, elsősorban anyagi, módszertani és szakmai segítséggel.- A klubok, illetve egyesületek nem fizetnek tagsági díjat - kapcsolódik a beszélgetésbe Tripolszky Ferenc. - Önállóan dolgoznak, kapcsolatunk az együttműködésen alapul. Egyeztetjük a programokat, a szükséges pénzt a központi állami alapokból igényeljük.- Hallhatnánk erre példát is?- A horvátországi magyaroknak nincs önálló színházuk, mint a vajdaságiaknak. Az ottani társulat évente 15-20 vendégszereplését finanszírozzuk, és mi magunk is viszünk színházba csoportokat, Szabadkára, Pécsre is. Támogatjuk a folklór-, a tánc- és énekmozgalmat, kiállításokat, író-olvasó találkozókat szervezünk. Feltétlenül meg kell említeni még a kiadványainkat, amelyek a szabadkai magyar nyomdában készülnek. Az 1979 óta megjelenő évkönyvünkön kívül tankönyveket, különböző néprajzi jellegű kiadványokat, verseket, fordításokat adunk közre.- A Horvátországi Magyarok Szövetségének munkáját 117 tagú közgyűlés irányítja - folytatja Tröszt Sándor -, a tagok mintegy negyven klubot és egyesületet képviselnek. Hat szakbizottság működik, amelyekben a legkülönbözőbb rétegekhez tartozó emberek dolgoznak. A lehetőségek szinte korlátlanok, csak élnünk kell velük. Az egyesületek munkája a falvakban sokkal élénkebb, mint a városokban. Még mindig vannak nemzetiségi szempontból egységes, magyar ajkú helységek és nem egy öntevékeny kulturális egyesület évtizedes múltra tekint vissza. Vannak olyanok, amelyek már a század elején megalakultak, mint például a kopácsi, míg mások csak néhány évvel ezelőtt.-A szövetség társadalmi munkásokkal dolgozik. Kikből tevődnek össze ezek a szabadidejüket feláldozó lelkes emberek?- A magyar-jugoszláv kulturális egyezmény keretében, 1970-80 között száz egyetemistát küldhettünk Magyarországra tanulni. Ők a mi legfontosabb munkatársaink, sokan közülük a klubokban és egyesületekben segítik az anyanyelvi kultúra ápolását. Ehhez most a feltételek is kedvezőbbek, hiszen az emberek ma sokkal inkább otthon maradnak a szülőföldjükön, mint néhány esztendővel ezelőtt. A falvakban több a fiatal, mert a mezőgazdaság biztosabb megélhetést nyújt, s a távolságok is lerövidültek a közlekedési feltételek javulásával. Nyugodtan mondhatom, hogy az anyanyelv megtartásának most jobbak az esélyei, mint korábban. Minden Magyarorszá gon megjelenő újsághoz, irodalmi műhöz hozzájutunk, kitűnő kapcsolataink vannak Pécs városával, illetve Baranyával, az Országos Pedagógiai Intézettel, a Széchényi Könyvtárral. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete kétévente kiállításon mutatja be az újdonságokat. Magyar nyelvű hetilap A horvátországi magyarok hetilapja, a Magyar Képes Újság szerkesztőségében, első kérdésem mindjárt a terjesztésre vonatkozott:- Miért nem ismerik a lapot az eszéki újságárusok ? A főszerkesztő, Tausz Imre némi öniróniával mondja:- Szállóige lett már nálunk: „A szerkesztés is munka? A terjesztés, az igen!” A lapot itt szerkesztjük, Zágrábban nyomják, ott postázzák. A magyarság száma amúgy is fogy, így aztán, ha a terjesztési gondok miatt elveszítünk egy előfizetőt, úgy érzem, mintha a szivemből hasítanának ki egy darabot. A Magyar Képes Újság országos terjesztésű, de az olvasók nagyrésze Szlovéniából, Horvátszágból és a Vajdaságból kerül ki.- Ha a gondokkal kezdjük, beszéljünk a személyi feltételekről is - néz körül a szobában a fő-12
