Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-06-24 / 12. szám
1. Tröszt Veronika tördelőszerkesztő két újságíró kollégájával, Csórgits Józseffel és Zsilinszky Zoltánnal 2. Tripolszky Ferenc elnök 3. Tröszt Sándor, a Horvátországi Magyarok Szövetségének főtitkára 4. Ebben a házban kapott otthont az újságszerkesztőség és a szövetség 5. A Magyar Képes Újság főszerkesztője, Tausz Imre 6. Ruzsicska Mária újságíró 7. Lábadi Károly, a néprajzi rovat vezetője A SZERZŐ FELVÉTELEI szerkesztő. - Kevesen vagyunk: hat hivatásos újságíró, öt technikai dolgozó. Mivel ez a lap a politikától a szépirodalmon át a néprajzig szinte minden témával foglalkozik, szakosított előképzésre lenne szükségünk. Én is csak amolyan botcsinálta főszerkesztő vagyok. Pedagógusként kezdtem. Kiskőszegen kultúregyesülettel foglalkoztam, aztán 1969-ben megüresedett a titkári állás a szövetségben és rám esett a választás. Két év múlva nyugdíjba ment az akkor még Zágrábban szerkesztett Magyar Képes Újság főszerkesztője, és mivel nem találtak utódot, 1971-ben nekem kellett átvennem a lapot. Akkor kezdtem tanulni a szakmát. Képzelheti a helyzetemet, amikor egyetlen hivatásos újságíró sem volt akkor a lapnál. Munkatársaim is itt szereztek szerkesztőségi gyakorlatot, miután mindannyian magyar nyelvterületen végeztek egyetemet. Az újságot forgatva feltűnik a nyílt, bíráló hang. A magyarság életét bemutató riportok a nemzetiségi jogok tudatosítását célozzák. A törvény szerint teljes egyenlőség van, ezért fel kell végre oldani a még mindig uralkodó kisebbrendűségi érzést. Törvényadta jog, hogy mindenki szabadon beszélhet az anyanyelvén. Ott, ahol magyarok élnek, a hivatalban is (biróság, rendőrség, adóhivatal, posta stb.) kötelező a magyar nyelvtudás. Az oktatás területén is hasonló a helyzet. Sokan még mindig attól félnek, ha magyar nyelvű iskolába adják gyermeküket, nem tud majd érvényesülni. Az újságban megjelenő írások vitáznak ezzel a felfogással, példák sorával bizonyítják, igenis hasznos a kétnyelvűség! A lap foglalkozik a pedagógusok helyzetével is, bemutatja, milyen önfeláldozó munkával segítenek a szórványokban megőrizni a magyar nyelvet. Találunk még nyelvművelő rovatot, néprajzot, és természetesen beszámolnak a lapot alapító szövetség munkájáról is. Mivel a jugoszláviai magyarság központja Szabadka és Újvidék, nagyon fontosak a vajdasági kapcsolatok, de figyelemmel kísérik a magyarországi politikai, társadalmi, kulturális eseményeket is. A Magyar Képes Újság munkáját egy társadalmi szerv, az úgynevezett Kiadói Tanács minősíti negyedévenként. Ebben a szövetség négy képviselőjén kívül az eszéki, vukovári, pélmonostori és vinkovci járás küldöttei vannak jelen. Az olvasókkal is szoros a kapcsolat, rendszeresek a találkozók. Történelmi örökség Az eszéki, drávaszögi látogatás előtt meglepődve tapasztaltam, hogy Jugoszlávia magyarlakta területeiről nincs az erdélyi, szlovákiai útikönyvekhez hasonló. így aztán nehéz felkészülni az útra, s ha nem sikerül olyan hozzáértő „idegenvezetőre” találni, mint a Magyar Képes Újság rovatvezetője, Lábadi Károly néprajzos - aki elsőként kapta meg a magyarországi Ortutay-díjat akkor bizony nem sok magyar emlékre bukkanhatunk. Ő kalauzolt végig a drávaszögi falvakon, megismertetett a laskói és a vörösmarti helytörténeti gyűjteménnyel. A Kiskőszeg feletti kilátóról láthattam az alant folyó Duna és a Dráva békés találkozását. A bácskai születésű Lábadi Károly, az újvidéki egyetemen, a Magyarországon is elismert néprajzos, Penavin Olga tanítványa volt. A Duna és a Dráva közötti rész, a Dráva-szög néprajzi szempontból sokáig fehér foltnak számított. Laskón is hatalmas kulturális örökség volt eltemetve. Lábadi tizenhét évvel ezelőtt került Laskóra és egyben a Képes Újsághoz, ahol rögtön megkapta az állandó kulturális, néprajzi rovatot. Több könyve jelent már meg, s az újság révén önkéntes néprajzi pályázatokkal kapcsolja be a gyerekeket a feldolgozó munkába. A végső cél a drávaszögi monográfia elkészítése.- A falvakban feladták a hagyományokat - mondja laskói otthonában - ezért újra kell teremteni őket. Gazdag hagyománykincsből meríthetünk. Ez a falu például a 15-16. században az egyházi irodalom virágzó központja volt. Működött itt a prédikátorként és szépíróként egyaránt kiváló Sztárai Mihály, Szegedi Kis István, Laskai Csókás Péter. A nép ajkán sok-sok ballada, találóskérdés élt, mindkettőből kötetrevalót sikerült összeállítani. Úgy tűnik - ha az utolsó órában is, de még idejében kezdtük el a gyűjtést, mert újra egyre többen mondják-éneklik ezeket. Ilyenkor érzem igazán, hogy nem hiábavaló a fáradozásunk. ZIKA KLÁRA 13
