Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-01-22 / 2. szám
Németh Károly Latin-Amerikában Küldjön egy képet és egy történetet! Címünk: Magyar Hírek P. O. B. 292, Budapest 62. UJ PÁLYÁZATUNK! Készítsük el a magyar emlékek térképét! Küldjön egy képet és egy történetet! Szerte a világban, távol Magyarországtól rengeteg a magyar vonatkozású emlék: történelmünk, művelődésünk jeles alakjainak emlékei. Szobrok, táblák, utcanevek, sírkövek... Valószínűleg mindannyian tudunk néhányról. De csak néhányról. És vajon ismerjük-e történetüket? ÁLLÍTSUK ÖSSZE A MAGYAR EMLÉKEK TÉRKÉPÉT! Akinek tudomása van magyar emlékekről, fényképezze le, és próbálja kideríteni történetét. A fotót, mintegy 25-50 sor szöveg kíséretében, küldje el szerkesztőségünkbe. Nyáron elkezdjük a legjobbak közlését. Váljon közkinccsé az ismeretanyag! Terveink szerint a későbbiek során könyv is készülhet: a sok kis kőből, téglából összeállhat az építmény, a nagyvilágban fellelhető magyar vonatkozású emlékek reprezentatív gyűjteménye. Természetesen egyszerre több képpel és történettel is lehet jelentkezni. Honoráriumként a megjelenést követően 500,— forint értékű szép könyvajándékot küldünk. Kérjük, hogy az ezzel kapcsolatos esetleges igényt, kívánságot külön tüntessék fel. A pályázat lezárultakor — amire pontos időt nem tudunk mondani, hiszen bízunk benne, hogy sok magyar emlékről kapunk híradást — kiválasztjuk a három, legnagyobb visszhangot kiváltó, legérdekesebb anyagot. Beküldőinek szerkesztőségünk 10-10 napos magyarországi nyaralást ajánl fel. Várjuk a nagyvilág magyar emlékei iránt érdeklődést tanúsító olvasóink jelentkezését EGY UTAZÁS EMLÉKEI Karácsony első napján a Magyar Televízió képernyőjén — hazai idő szerint néhány perccel este fél hat után — felcsendült a magyar Himnusz. Szokatlan időpont, kétségkívül. Ráadásul nem zenekar játszotta, hanem az óhazától távoli Montevideo egyik kis szegletében — tenyérnyi terecskén — Kossuth Lajos emléktáblája előtt énekelte mintegy száz főnyi hazánkfia, köztük Németh Károly, az Elnöki Tanács nemrégiben megválasztott új elnöke. Megható, felemelő pillanatok voltak. Ama riportfilm színes képsorainak jóvoltából, amelynek keretében a hazai nézők húsz perc erejéig elkísérhették az államelnököt Dél-Amerika három országába, Brazíliába, Uruguayba és Kossuth Lajos emléktáblájánál Montevideóban Argentínába. (S ha szabad itt a krónikásnak egy személyes megjegyzést tennie: számára azért sem volt közömbös a „montevideói előadásban” felcsendülő Himnusz, mert neki megadatott az a ritka pillanat, hogy november 20-án délben vendégként maga is ott lehetett a hazagondoló honfitársak messze sodródott, elérzékenyülésüket sem titkoló seregében.) Tíz nap csaknem harmincezer kilométeres utazás és élményanyaga egyszerűen visszaadhatatlan; ezzel az ember alighanem örökké adós marad. Hanem — furcsa paradoxon — a honfitársi találkozások pillanatainak minden dokumentumnál maradandóbb színes füzére alighanem kitörölhetetlen. ... például a montevideói Plaza Independencia, amelyre Jósé Artigasnak, a nemzeti hősnek a lovasszobrát megkoszorúzni érkezett a magyar államelnök, s a város szíve azon a délelőttön az egyik percről a másikra tele lett a magyar népviselet tarka viráNémeth Károly uruguayi magyarok között gaival, hagyományőrző táncosdalos fiatalok sokasága fogta körbe a hazai vendégeket. ... például Lívia és Tibor, akik már az emigrációban találtak egymásra — s miután megmutatták újjárakott családi fészküket, csak arra voltak kíváncsiak, hogy mi újság itthon, például Noszvajon. . . . például Buenos Airesben, az a „megszállott” rádiós — bátyámnak szólíthattam, bár már engem is olykor annak szólítanak —, aki hosszú évek óta hihetetlen lelkesedéssel működik közre az ottani magyar adások szerkesztésében, s aki hazai kollégájától nem kívánt semmi mást, csak néhány kazettán otthoni felvételt — hazai ízeket —, hadd szóljon vasárnap reggelenként Argentínai magyar származású gyerekek San Martin tábornok emlékműve előtt, melyet az Elnöki Tanács elnöke megkoszorúzott FOTO: SZEBEEEÉDY GÉZA — MTI még szebben, változatosabban, többoldalú hitelességgel a műsor. ... például Németh Károly hosszú órákon át tartó oldott beszélgetései— a protokoll megfogalmazása szerint — a kinti magyarok képviselőivel. Többször is bele-belehallgattam ezekbe az eszmecserékbe. Egyik oldalról sem éreztem a feszélyezettségnek a legcsekélyebb jelét sem. Annál inkább a kölcsönös aggódást a békéért, a megértésért. Mert ha valami, úgy ezek a fogalmak alighanem — származástól, lakóhelytől, hovatartozástól függetlenül — korunk legfontosabb kulcsszavai. ... például az Elnöki Tanács elnökének nagy hatású és személyes vonatkozásoktól sem mentes beszéde az uruguayi parlamentben: „Az idők folyamán Uruguay sok magyarnak adott új hazát. A nagyszámú magyar egyike édesapám volt, aki a gazdasági világválság éveiben a kilátástalanság és a munkanélküliség elől menekülve szintén eljutott Uruguayba, itt Montevideóban keresett magának munkát és kényszerűségből otthon hagyott családjának megélhetést. Édesapám végül is néhány év múltán visszatért Magyarországra. De igen sokan itt maradtak, itt találtak maguknak munkát, otthont és új hazát. Mi őszintén reméljük, hogy elszármazott honfitársaink Uruguay hű polgáraiként a jövőben is vállalják a híd szerepét az új és az óhaza közötti barátság és megértés szellemének erősítésében.” ... például — visszatérve Kossuth emléktáblájához és a Himnuszhoz — az az útravaló, amelyet a magyar államelnöknek adtak az ott élő magyarok, így szólt: „Második szeretett hazánkból üzenjük, hogy visszatértekor adja át üdvözletünket testvéreinknek.” KISS GY. JÁNOS 5
