Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-01-22 / 2. szám

KÉT TALÁLKOZÓ Idegenforgalmi szakemberek Orvosok, másodszor Az Amerikai Utazási Irodák Szö­vetsége (angol rövidítéssel: AST A) idei kongresszusát Budapesten tart­ja. A rangos eseményen az előrejel­zések szerint 8-10 ezer — főként amerikai — idegenforgalmi szakem­ber vesz majd részt. A találkozóhoz kapcsolódva ez év őszén rendezi meg a Magyarok Világszövetsége kebelén belül működő Magyar Fó­rum, az Országos Idegenforgalmi Hivatal, a Magyar Utazási Irodák Szövetsége és a Magyar Szálloda­­szövetség a Magyar szakemberek a világ idegenforgalmában címet vi­selő konferenciát. A találkozó véd­nökei dr. Sipos Sándor, a Coop­­tourist vezérigazgatója, a Magyar Utazási Irodák Szövetsége elnöke és dr. Gyökössy Gyula, a HungarHotels vezérigazgatója, a Magyar Szálloda­­szövetség elnöke. Tőlük érdeklőd­tünk, mit várnak e két rangos ren­dezvénytől. * — Sípos Sándor, a nemzeti utazási irodák nemzetközi szövetségének egyik vezetője, meglehetősen gyak­ran fordul meg külföldön és külön­böző konferenciákon. Miért tartja ezt lényegesnek? — Ha lépést akarunk tartani a nemzetközi idegenforgalom alakulá­sával, ha üzletet akarunk csinálni, mindenütt jelen kell lennünk — mondta dr. Sipos Sándor. — Egy ilyen konferencia jó alkalom az is­merkedésre, tapasztalatok szerzésé­re, az idegenforgalom várható jövő­jének feltérképezésére. — A hazai idegenforgalom az el­múlt évben jelentősen nőtt a ko­rábbi esztendőkhöz képest. Milyen esélyeink vannak arra, hogy piaci lehetőségeinket tovább bővítsük? — A korábbi évekhez viszonyítva tavaly tényleg nőtt hazánk iránt az érdeklődés, lényegesen több oszt­rák, nyugatnémet, olasz, francia, holland és skandináv turista ér­kezett hozzánk, és a tengerentúl­ról is jóval többen — mintegy 120 ezren — keresték fel hazánkat. De azért bőven vannak még kiak­názatlan lehetőségeink. Az igazság ugyanis az, hogy például a tenge­rentúlon még a szakemberek sem ismerik kellően Magyarországot. Bízhatunk abban, hogy a konferen­ciát követően megváltozik az ame­rikai piacon a helyzetünk. A gya­korlat ugyanis igazolta, hogy a leg­költségesebb reklámhadjáratnál is hatékonyabb, ha egy ország hozzá­értők számára sikeres konferenciát szervez. — Nagy jelentőséggel bír, hogy hazánk ad otthont az ASTA-konfe­­renciának. De mit várnak a külföl­dön élő magyar idegenforgalmi szakemberek budapesti találkozójá­tól? — Saját tapasztalatból tudom, hogy a világ legkülönbözőbb tájain tevékenykednek magyarok az ide­genforgalomban. Amennyiben ve­szik a fáradságot, és rendkívül ked­vező ajánlatunkat elfogadva eljön­nek erre a konferenciára, hasznos tapasztalatokat szerezhetnek és ad­hatnak át egymásnak. A szakmai programokon kívül arról is gon­doskodunk, hogy a résztvevők meg­ismerjék hazánk legújabb idegen­­forgalmi látványosságait és a ma­gyar idegenforgalom rendszerét. — A laikusok talán nem is sejtik, mennyi neves magyar származású szakember dolgozik a szállodai és éttermi szakmában a világ külön­böző tájain. A rendezők eddig há­romszáz címre küldtek ki meghí­vót. Ügy tudom, a címzettek egy ré­szével jó kapcsolata van a Magyar Szállodaszövetségnek is. — Valóban számos magyar szár­mazású szakembert ismerünk. Több­ségük nemcsak hazánk lelkes pro­pagandistája külföldön, hanem rendszeresen hazajár, tehát folya­matosan szakmai-baráti kapcsolat­ban vagyunk — mondotta Gyökössy Gyula. — Például Kövi Pál, aki a New York-i Négy Évszak étterem tulajdonosa és az Erdélyi lakoma című kiváló receptkönyv szerzője. Az ő társa volt egy ideig Láng György, aki egy idegenforgalmi konzultációs vállalkozás igazgatója és tulajdonosa, s a világ egyik leg­ismertebb gasztronómiai írója. Még mindig New Yorkban maradva, említhetném Jerry Horváthot, aki a Parklane szállodalánc bankettme­nedzsere. A magyar szakembereket a legjobbak között emlegetik Auszt­ráliában is. A magyar Sir Peter Abeles a TNT nemzetközi szállít­mányozási vállalat elnöke, az AN­­SETT légitársaság vezetője, s egy elegáns szállodalánc tulajdonosa. A TNT-székház tervezője egyébként egy Kanadában élő magyar építész volt. Sydneyben az egyik leghíresebb étterem, a Fischer úr tulajdonát ké­pező Hunter’s Lodge. Franciaor­szágban él Peter Balázs, aki jelen­leg a Nemzetközi Szállodaszövetség elnöke, korábban pedig az Inter­continental szállodalánc európai el­nöke volt. De vegyük sorra az útikönyveket is. A világ egyik leghíresebb guide­­ja a Fodor-féle. Tekintélyesek a Na­­gel-guide-ok és a Rónay-guide is. Talán mondanom sem kell, hogy Fo­dor, Nagel és Rónay úr is magyar. Meggyőződésem, hogy ha azok a magyar származású szakemberek, akiket már személyesen ismerünk, és azok is, akikkel még nem volt al­kalmunk találkozni, hazajönnek er­re a budapesti konferenciára, egy rendkívül izgalmas és hasznos ta­nácskozásnak lehetünk részesei. A Magyarok Világszövetsége, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Orvostudományi Társasá­gok és Egyesületek Szövetsége — más intézményekkel karöltve — 1988 augusztusában megrendezi a II. magyar orvostudományi talál­kozót Budapesten. A szervezőbi­zottság elnöke dr. Halász Béla aka­démikus, akivel a találkozó céljáról és várható hasznáról beszélgettünk. — Professzor úr, ön a Semmel­weis Orvostudományi Egyetem Ana­tómia, Szövet- és Fejlődéstani In­tézetének tanszékvezető egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Aka­démia Orvosi Tudományok Osztá­lyának elnöke, valamint számos nemzetközi szervezetnek a tagja. Köztudott az is, hogy rendszeresen részt vesz különböző kongresszuso­kon. Hogyan látja ennek a buda­pesti találkozónak a jelentőségét a hasonló jellegű rendezvények sorá­ban? — Valóban meglehetősen széles kitekintésem van ezen a téren. Ku­tatási területem az endokrinológia és a neuroendokrinológia, vagyis a belső elválasztású mirigyek szabá­lyozásával foglalkozom. Szakterüle­temből adódik, hogy tagja vagyok a Nemzetközi Endokrin Társaság végrehajtó bizottságának, továbbá az Európai Endokrin Társaságok Szövetsége végrehajtó bizottságának is. Jelenleg két különleges megbí­zatásom van: nevezetesen a Kyotó­­ban 1988-ban megrendezésre kerülő nyolcadik nemzetközi endokrin kongresszus tudományos program­­bizottságának az elnöke vagyok, másrészt pedig a budapesti II. ma­gyar orvostudományi találkozó szervezésében veszek részt. Mindkét feladat nagy megtiszteltetés szá­momra. A II. magyar orvostudo­mányi találkozó megrendezésére az késztetett bennünket, hogy az 1983-as hasonló rendezvénynek rendkívül kedvező volt a visszhang­ja mind itthon, mind a külföldön élő magyar orvosok körében. Már az első találkozón is kiderült, hogy nemcsak a hazai orvosok számára fontos és előnyös a külföldön élő magyar orvosokkal való kapcsolat ápolása, elmélyítése, hanem mind­két fél számára az. Egyébként már korábban is tapasztaltam a nemzet­közi konferenciákon és másutt: a Magyarországról elszármazott orvo­sok rendkívül melegen érdeklődnek a hazai orvostudományi kutatások, eredmények iránt. — Az ön által vezetett intéz­ménynek és önnek személy szerint milyen kapcsolatai vannak külföldi szaktekintélyekkel és intézmények­kel? — Hogy kapcsolataink mennyire jók és szerteágazók, bizonyítékként csak egyetlen példát említenék: in­tézetünk munkatársainak rendszere­sen adódik alkalma egy-, kettő-, esetleg hároméves külföldi tanul­mányúton részt venni. Jelenleg hat munkatársam dolgozik határainkon túl, közülük öten az Egyesült Álla­mokban, egyikük pedig Nagy-Bri­­tanniában. Áz én személyes kapcso­lataim pedig akkor kezdődtek, ami­kor 1964—65-ben egy esztendőt az USA-ban, a Los Angeles-i Kalifor­nia Egyetem Anatómiai és Agyku­tató Intézetében tölthettem Ford­­ösztöndíjasként. Tulajdonképpen ek­kor nyílt lehetőségem először kül­földi szakemberekkel találkozni, köztük magyar orvosokkal is, akik közül sokan vezető állásokat tölte­nek be. — A magyar orvosoknak jó hírük van-e a világban? — Egyértelműen igennel vála­szolhatok. A magyar orvosképzés nemzetközileg elismert, orvosainkat az egész világon szívesen fogadják. Csak egyetlen példa a magam terü­letéről: még a frissen végzett fiatal orvosokról is rendkívül jó a véle­mény külföldön, s gyakran előfor­dul, hogy ösztöndíjasainkat marasz­talják további egy-két évre. El kell azt is mondanom, hogy nem új ke­letű dolog, hogy a magyar orvos­képzést elismerik világszerte, bár jó hírünket csak növelte, hogy néhány éve német nyelvű képzést vezettek be egyetemünkön, ebben a tanév­ben pedig — a New York-i Medical College-dzsal együttműködve — az angol nyelvű képzés is megkezdő­dött. — Elképzelhetőnek tartja, hogy a találkozón újabb kapcsolatok szö­vődnek a hazai és külföldi orvosok között? — Meggyőződésem, hogy a talál­kozókon kötött ismeretségek lehető­séget teremtenek az esetleges közös munkára. — Mekkora az érdeklődés a II. magyar orvostudományi találkozó iránt ? — Eddig több, mint 120 magyar orvos jelentette be részvételi szán­dékát Európából, Észak- és Dél- Amerikából, Ausztráliából, sőt Ázsiából is. De ez csak a kezdet. Re­mélem, hogy sokkal többen jönnek el, hiszen tudományos szempontból is igen érdekesnek ígérkezik a ta­lálkozó. Az előadások harminchat különböző szakorvosi ágat érinte­nek, s az eddig jelentkezett külföldi és hazai szaktekintélyek garanciát jelentenek a rendezvény magas szín­vonalára. A résztvevők közül csak néhányat említenék: Svédországból Klein György, Angliából Lajtha László, a nemzetközi élvonalban emlegetett rákkutató, az Egyesült Államokból pedig Jákó Géza neves fül-orr-gégész professzor nemcsak jelen lesznek a konferencián, ha­nem a találkozó szervezésének véd­nökségét is vállalták. A. É. FOTO: GABOR VIKTOR 6

Next

/
Thumbnails
Contents