Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-06-24 / 12. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETE ___________________________________________________L&M& 1956 óta nem foglalkozott annyit a világsajtó Magyarországgal, mint május végén. A tudósítások - a magyar sajtóra, magyar politikusokra hivatkozva - gondokról, válságról, felelősségről és felelősségre vonásról, a radikális változások szükségességéről szóltak. Nagy hangsúlyt kaptak a beszámolókban a gazdasági kérdések - a lehetőségek és a mulasztások is. A Képes 7 című hetilap munkatársa például megkérdezte Németh Miklóst, a Központi Bizottság gazdaságpolitikai ügyekben illetékes titkárát, hogy vajon a vezetés tisztán látja-e azokat a tévedéseket és hibákat, amelyek Magyarország eladósodásához vezettek. Érdemes idézni a választ: „Teljes mélységében természetesen még nem. Ezért készül egy pontos, kritikai elemzés az elmúlt másfél évtizedről, adósságunk keletkezésének történetéről, illetve arról, hogy a jövőben hogyan tudjuk ezt kezelni. De azt például már most tudjuk, hogy bűnös mértékben elhanyagoltuk az infrastruktúrát, hogy az 1966-os reformhatározatot sohasem hajtottuk végre, hogy egy torz, túlmonopolizált gazdálkodási gyakorlatot honosítottunk meg, s hogy legnagyobb veszteségünk a rugalmatlanságunk, bürokratizmusunk miatt elmaradt haszonból származik.” 30 ország 221 újságírója tudósított a Magyar Szocialista Munkáspárt május 20-22-én tartott országos értekezletéről, igyekezett megérteni - és megértetni -, hogy mi történik, mit jelentenek a néha szenvedélyes hangon változást követelő felszólalások az ülésteremben, a viták hivatalos összejöveteleken és baráti társaságokban, mit a radikális változások a pártvezetésben. Az érdeklődés megtisztelő, a tudósítások, kommentárok zöme korrekt, jó szándékú volt, sőt nemegyszer kedvezőbb képet festett Magyarországról, mint az elmúlt hónapok magyar újságcikkei. Országos pártértekezletet legutóbb az 1956-os tragikus válságot követően rendeztek Magyarországon. A mai helyzet természetesen nem hasonlítható az akkorihoz. Az azonban, hogy a Központi Bizottság tavaly decemberben szükségesnek látta, hogy még az 1990-ben esedékes pártkongresszus előtt, azzal szinte azonos felhatalmazású tanácskozást hívjon öszsze, mutatja a helyzet rendkívüliségét. A türelmetlen, sürgető, követelő hangsúllyal kiejtett - bár talán nem mindig azonosan értelmezett - „fordulat, reform, megújulás" kifejezések voltak a legjellemzőbb elemei a pártértekezleti felszólalásoknak, akárcsak az elmúlt hetek, hónapok országos vitáinak a politikai intézményrendszerről - s benne a párt szerepének újrameghatározásáról -, az ideológiának és a szocializmus valóságának a kapcsolatáról, valamint a pártértekezlet állásfoglalás-tervezetéről. E vitákat maga a párt, a Központi Bizottság kezdeményezte. Az elmúlt harminc év legszenvedélyesebb, legkritikusabb hangú vitáin - párttaggyűléseken és tudományos fórumokon, a sajtóban és félhivatalos összejöveteleken - a bírálat, az ellenvélemény, a hibás döntésekért való felelősség kérdésének firtatása uralkodott. Nemegyszer a párttal nyíltan szembeforduló vélemények is elhangzottak. Mégis: az a tény, hogy az elmúlt évek, évtizedek kritikáját és a megújulás szükségességét maga a párt tűzte napirendre, széles körű bizalmat keltett. Ezzel magyarázható az a felfokozott várakozás, amely a pártértekezletet megelőzte, s amely a tanácskozás folyamán csak nőtt. Ezt tükrözték a Magyarországon még igencsak újdonságszámba menő politikai közvélemény-kutatási adatok. (Pontosabban az, hogy ilyen felmérések a politikai vezetés számára készülnek, tudományos cikkekből már korábban is kiderült, de most, a pártértekezlet idején mindennap közreadták őket a Népszabadságban és a televízióban.) A Tömegkommunikációs Kutatóközpont még a pártértekezlet előtt reprezentatív felmérést készített. Budapesten a megkérdezettek 45, Miskolcon 59 százaléka számított lényeges változásra az ország életében. A pártértekezlet első napja után a megkérdezett budapestiek 68 százaléka válaszolt optimistán ugyanerre a kérdésre, míg az értekezlet végére a bizakodók aránya 82 százalékra nőtt. A változásra számítók között a legtöbben - 67 százalék - a gazdaságban várnak javulást, 28 százalék beszélt általában politikai változásról, illetve - 17 százalék - konkrétan a várható demokratizálásról. Ugyancsak a konferencia után a megkérdezettek 88 százaléka mondta azt, hogy számított a személycserékre, 30 százalék jelentősebb, 28 százalék ennél kisebb változásokra számított. A szubjektív válaszok a politika és a tudomány helyzetértékelését erősítették meg: a gazdaság felhalmozódott feszültségei tették elndázhatatlan-Grósz Károly, az új pártfőtitkár ná a fordulatot, de a gazdaság következetes megújítása, reformja nem hajtható végre a politikai reform nélkül. Ez a felismerés mutatkozik meg abban is, hogy hivatalos pártdokumentumban - a pártértekezletnek a viták nyomán jelentősen módosított állásfoglalásában - először jelent meg a szocialista pluralizmus fogalma. A Magyarországon történelmileg kialakult egypártrendszer viszonyai között ez lehetőséget teremt a különböző érdekek intézményes kifejezésére, egyeztetésére és politikai akarattá formálására. Ezt segíti elő a tervek szerint még az idén az Országgyűlés elé kerülő egyesületi törvény, valamint az Alkotmány elhatározott felülvizsgálata, a parlament és a helyi önkormányzatok szerepének növelése, az állampolgári jogok - az állam és a polgár - viszonyának új felfogása. Az új politikusi, vezetői generáció negyvenes-ötvenes éveiben járó, energikus, szervezőkészséggel rendelkező, jellemzően közgazdasági, műszaki végzettségű emberekből áll. A most 108 tagú Központi Bizottság csaknem egyharmada, a 11 tagú politikai bizottságnak több mint a fele új, s kimaradtak belőle az elmúlt évtizedek olyan vezető politikusai, mint Gáspár Sándor, Havasi Ferenc, Lázár György, Németh Károly. Az új főtitkár Grósz Károly miniszterelnök lett, s a párt vezető testületének tagja lett a 68-as gazdasági reform egyik vezéralakja, Nyers Rezső, s a széles politikai párbeszéd szükségességét valló népfront-főtitkár, Pozsgay Imre is. Harminckét év után távozott főtitkári posztjáról Kádár János, akinek neve egy egész korszakot fémjelzett. S nem is akármilyen korszakét: a nemzetet megosztó tragédia után az ő politikai bátorságát dicsérte az „aki nincs ellenünk, az velünk van” jelszó meghirdetése, a nemzeti közmegegyezés politikája, a reformok elindítása. A kiegyensúlyozott hazai viszonyok alapozták meg Magyarország és személyesen Kádár János nemzetközi tekintélyét. Ezt és egész életének, politikai pályájának tapasztalatait a továbbiakban is kamatoztatni kívánja az MSZMP, ezt fejezi ki pártelnökké választása. A tisztelet, a politikusnak és az embernek szóló megbecsülés hangján szólt Grósz Károly Kádár Jánosról a Magyar Hírlapban megjelent interjúban, nem hallgatva ugyanakkor arról sem, hogy nem minden kérdésben vallanak azonos nézetet. De az egyformaság, az egyhangúság ma már egyáltalán nem feltétele a közös cselekvésnek. A jövőről szólva Grósz Károly ezt mondotta: „Én abban hiszek, hogy amit ma teszünk, az az ország számára nagyon fontos. Tudom, nem lesz rövid ez az út, és nem lesz konfliktusmentes, mert hatalmas ritmusváltást kell megérni. Mindez nemcsak saját hibáink következménye, azoknak is bőven van szerepe, meg hát lerövidíthettük volna az átállási időt és talán egy kicsit ügyesebben csinálhattuk volna. Bárhogy volt, a világban végbemenő folyamatok, a tudományostechnikai forradalom új minőségű szakasza, az egész energiakérdés, a nyersanyaghelyzet és ennek következtében az árak alakulása, a pénzügyi világ átrendeződése, a szocializmus belső megújulásából eredő konfliktusok - ezek mindenképp nehéz leckét adnak mindenkinek. Még ha tökéletesen tudtunk volna eddig dolgozni, s tökéletesen tudnánk a jövőben, akkor sem lehetne az átállás nehézségeit kikerülni. Természetesen nem mindegy, hogy milyenek ezek a nehézségek. Okosan, körültekintően, kapkodás nélkül a terheket meg a vajúdás kínjait lehet csökkenteni, de teljesen megszüntetni nem lehet. Ha most hozzánk pártol egy kis szerencse is - mondjuk, ha az árak a piacon mindig úgy alakulnának, ahogy ez nekünk kellemes az persze jót tenne. Jó lenne, ha akkor esne az eső, amikor a mezőgazdaságnak kell, sok minden jó lenne, de hát nem a szerencsében kell bízni, hanem önmagunkban.” H. A. ÖN MÁR ELŐFIZETŐINK TÁBORÁBA TARTOZIK? HA MÉG NEM, VÁRJUK JELENTKEZÉSÉT! Előfizetőinknek díjmentesen küldjük a Magyar Hírek kalendáriumát. 1 évre Magyarországon 221 Ft □ 1 évre külföldön 9 $ □ 2 évre külföldön 13,50$ □ légipostán plusz évi 10$ □ Magyarországi címekre külföldről 6 $ (illetve ennek megfelelő más valuta) □ A megfelelő négyzetet jelölje be! Kérjük, a csekkre írja rá: „Magyar Hírek"! Címünk: P. O. B. 292, Budapest 62. Az USA-ban és Kanadában: P. O. Box 26 244, Cleveland, Ohio 44 126 3
