Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-06-10 / 11. szám
CH színházi műsorokat nézünk, nemcsak Budapesten, de öt világrész nagyvárosaiban, ma is találkozunk Molnár Ferenc nevével. Újra meg újra megelevenedik a színpadon a Liliom, A testőr, A hattyú, A farkas, az Egy, kettő, három, az Olympia, a Játék a kastélyban... Erre gondol e sorok írója, aki még a Mester kávéházbeli asztalánál ülhetett, sokszor találkozott vele, közelről ismerte. Bevetettek a - PUF-ba! Akkor még a világot jelentő deszkák és a hírlapírás között ingadoztam ... Az Erzsébetvárosi Kaszinó estélyén Verebes Ernővel, a bonviván külsejű táncoskomikussal együtt szerepeltünk, így búcsúzott: „beveszünk a PUF-ba!” Mi is volt a PUF? Molnár Ferenc örökszép ifjúsági regényét nálunk kétszer vitték filmre. Az 1917-es szereplőgárda alapította a Pál Utcai Fiúk Múvészklubját. Verebes Ernő, Bérezi Géza, Soltész Anni, Kolozsvári Andor, Bajlós József és Kitty, Faragó Tibor és még néhányan vettek részt azon a délutánon, amikor a PUF tagja lettem. Az évek során sok előadást rendeztünk, amelyeken a músorvezetés mellett vidám jelenetekben is játszottam. « Az első kasszasiker Valamelyik összejövetelünkön támadt a nagy ötlet: kérjük fel Molnár Ferencet, hogy legyen az elnökünk. A Mester elfogadta a meghívást. így hozott össze a jósorsom azzal a kiváló emberrel, aki a látnok Ady Endre szerint: „...a magyar irodalom Panteonjában igen tisztes helyet biztosított magának.” Ezután sokszor találkozhattam és beszélhettem a szellemes, ötletes, önmagát is gúnyoló irodalmi fenegyerekkel. E szerény emlékezésem csak néhány, villanásnyi történet. Amikor eljött közénk, túl a negyvenen, még igen jóképű férfi volt. Hófehér haját oldalra fésülte, jobb szemén elmaradhatatlan monoklija csillogott. (Saját tréfája: a monokli elegáns, de anélkül jobban lehet látni.) Kedves vendégünk székfoglalója pár mondat: Köszöntjük a nyolcvanöt éves Ritter Aladárt, aki a magyar újságíró-társadalom legmagasabb kitüntetésében, a Rózsa Ferenc-díjban részesült. lalálliozások (Molnár Ferenccel- Örülök és köszönöm, hogy köztetek lehetek mint Pál utcai fiú. Arra az időre gondolok most, amikor még pajtásaimmal az édes grundon játszottam. Tizennégy éves koromban írtam első színpadi munkámat, a Kék barlang című látványos drámát. Feiks Jenő barátom, azóta híres grafikusművész festette a bábukat, én pédig a díszleteket. Nem kevesebb mint nyolc forintot költöttünk a kiállításra. Mi ketten időnként berohantunk a színpadra és „Huj! Huj!”-kiáltásokkal riogattuk a nagyérdeműt. A bevétel: 18 forint. íme: az első kasszasiker. Még nem voltam tizenhat éves, amikor lapot alapítottam. Önálló lapvállalataim közül kiemelkedik a Haladás című közlöny, amely négy, kézzel írt példányban jelent meg. Csakhamar újabb lapot szerkesztettem Törökszentmiklóson. Ez már litografálva készült, és néha a húsz példányt is elérte. Igazándiból tizennyolc évesen léptem a hírlapírók sorába. A Mester kabalái »- Igaz, hogy babonás? - kérdeztem tőle egy alkalommal.-Igaz! Tucatnyi kabalám van, de kettő a legfontosabb. A doktor úr bemutatójára készült frakkomat viselem minden premieremen... A másik: a régi, kopott, horpadt Princesszas cigarettadobozom. Ez is velem van mindig, ha a függöny elé hívnak. Még egy híres frakktörténetére emlékszem. A Mester háromszor nősült. Első felesége Vészi Margit. Másodszor Fedák Sárival, a híres primadonnával kötött házasságot. Utcai ruhában állt az anyakönyvvezető elé. „Franci! Miért nem húztál frakkot?” - ugratták a cimborái. „Csak premieren'vagyok frakkban!” - vágott vissza. A harmadik, az „égi és földi szerelem” Darvas Lilihez, a csodálatos színésznőhöz fűzte - haláláig. Furcsa házasság: mindig külön laktak. Üzenet a Jóistennek Molnár a fasizmus előretörése idején hagyta el Magyarországot, de időnként visszatért. Ha lehetett, felkerestük. Úgy 1930 elején, csupán mint hírlapíró köszönthettem egykori elnökünket, mert időközben a PUF feloszlott.- Örülök - mondta - hogy hírlapíró lettél... Húsz éven át redakciókban éltem. Hírlapírónak lenni a leggyönyörűbb gyötrelem, mert ezerszínú és izgalmas ez a hivatás. Újságíróélményeim közül felejthetetlen az, amit haditudósítóként jegyeztem fel... Karácsony éjszakáján, bakák meneteltek a süppedő hóban. Egy Máriaszobor előtt haladtak el. Valamelyikük meggyújtotta kincstári gyertyáját és letűzte a hóba. Utána a többiek, százak és százak. A harctérre és a halálba indulók fényjelekkel üzentek a Jóistennek. Mindig megmaradt kíváncsi újságírónak. A hangosfilm idején már tovább látott. Ismerte Mihály Dénes találmányát, az őstelevíziót. „A hangosfilm - írta - képes gramofonon. Jön a másik csoda is. A lakásban lesz hallható, látható a milánói Scala előadása, Toscanini vezényletével.” A következő kis történet a mókakedvelő Mestert mutatja be, aki éppen a Lídón nyaralt. A társasághoz tartozott amerikai kiadója, Gilbert Miller, és Mr. Gest színházi vállalkozó, aki hajókirándulást szervezett. Éjszaka, holdfény, pezsgő, muzsika. A közelben, kis hajóban ült Hoover amerikai miniszter, a későbbi elnök. Mr. Gest felkereste politikus ismerősét, aki azt mondta: „Szeretnék megismerkedni Molnár Ferenccel. Kérem: jöjjön át hozzám.” A színházkirály visszament a hajójukra és tolmácsolta a kérést.- Ha Mister Hoover kíváncsi rám: jöjjön ő ide! De... csak akkor kezdünk beszélgetni, ha előbb elénekli a Valencia slágerdalt. A miniszter jót mulatott az üzeneten. Ő ment át. Elénekelte a Valenciát, majd megkezdődött a beszélgetés. Az ál-Liliom leleplezése Falus Ferenc, riporterkirály Heti Újságjának sokáig voltam a munkatársa. Egyszer, úgy 1937- ben, főszerkesztőm Molnár-interjúval bízott meg. Egy bécsi szálloda halijában találkoztam vele.- ... Azt kérdezi: mit tennék, ha tudnám, hogy valaha klasszikus leszek? Igen! Ha az ember már életében tudná, hogy halála után klasszikussá válik, akkor vigyázna és éjjel-nappal úgy dolgozna, hogy az utókor ne találjon benne semmi kritizálnivalót - mondta mosolyogva a Mester.- Igaz, hogy a premieren megbukott a Liliom?- Igaz! A felújításkor, amikor Csortos Gyula játszotta "a címszerepet, lett nagy siker. Később meghódította a világ színpadait... Most elmondok valamit, amiről eddig nem beszéltem... A pesti lapokban olvastam, hogy meghalt a ligeti kikiáltó, aki azt mesélte harminc éven át, hogy róla mintáztam Liliom figuráját... Hát nem így volt! Az igazi Liliom története egészen más... Borús őszi délutánon sétáltam a Ligetben. Csepegett az eső. A körhintánál egy csodálatosan szép fiú állt. Fején fekete keménykalap, tolldísszel. A toliról spárgadarab lógott le. A fiú rámosolygott a kis cselédekre, akikre a titokzatos toll is csábítólag intett... Látja: ő volt a Liliom mintája! Itt vagyok New Yorkban Ha időnként hazatért, nyugtalanságáról beszélt. „Azt hiszem csavargóvérem van. Sehol nincs maradásom.”... 1940-ben végleg eltávozott. Emigránsként élt New Yorkban, a Plaza Hotel 835-ös szobájában. A nagy író összetört. Nem tudta megszokni, elviselni az új életet, bár ünnepelt, világhírű volt.- Itt vagyok New Yorkban - szokta mondani -, pedig Pesten szeretnék lenni - a New Yorkban. ... és hetvennégy éves korában, ahogy a Liliom hatodik jelenetében megírta: elment a csillagvilágba. RITTER ALADÁR 18
