Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-06-10 / 11. szám

W' Szentgyörgy-hegy tetején A Tapolcai-medence közepén magasodik a különös formájú, ba­­zaltorgonás, 415 méter magas Szentgyörgy-hegy. A déli oldalon, a Vércse-szirt alatt, 1757-ben le­csúszott a bazalttakaró, és elte­mette a szőlőket. Akkor alakult ki a mai horpadás, amelyet már új szőlők borítanak. A zöldellő szőlőültetvényeket hangulatos, szép fekvésű régi présházak élénkítik. Most a legis­mertebbhez, a 18. század végén épült, népies barokk stílusú prés­házhoz igyekszünk; az irányt a mellette álló, és már messziről is látható kápolna tornya adja. Az 1775-ből való Tóti-Lengyel kápol­nát gyönyörűen felújították. A to­rony és az oromzat fülkéiben „vi­dékies” hangulatú kőszobrok álla­nak. A kápolna belsejében, a mű­vészi faragású tölgyfa padok, a szószék és a kórus mellvédje mél­tán érdemelnek figyelmet. Szom­szédságában, a Tarányi-Lengyel présházra bizony ráférne egy kis tatarozás... Kopottak a szobrocs­kák, potyog a vakolat, kár lenne megvárni, amíg teljesen tönkre­megy, mert a Balaton-melléki né­pies barokk építészet egyik kie­melkedő alkotása. Az emeletes présház szinte kínálja a lehetősé­get egy különleges hangulatú, ele­gáns vendégfogadó kialakításara. Milyen szívesen feljönnének ide a vendégek, hogy a hatalmas, pati­nás borpince nedűit kortyolgatva elábrándozzanak a lábuk előtt el­terülő Balaton, a Badacsony, a Szigligeti-hegyen magasodó vár­rom és a szőlőskertek látvá-BALATONI VÍZIMALMOK bocska aljában. Hangulatos környezete, a Pécsely-patak ma­gasból lezuhanó vize, kis vízesé­se, amely a malom nagy fakere­két mozgatja, igazán kedves lát­vány. Tavaly nyáron még maga a vízimolnár kalauzolta a vendé­geket. Nemcsak a szakmáját, a Tihany szomszédságában sze­rényen húzódik meg az északi part csöppnyi fürdőhelye, Örvé­nyes. A Balaton egyetlen sváb faluja. A település ősét a törö­kök pusztították el, Mária Teré­zia telepítette be württembergi sváb családokkal. Régi malmos falu, már az Árpád-házi okleve­lek is megemlékeznek az örvé­­nyesi vízimalmokról. Ezt a ha­gyományt az új telepesek is folytatták. A ma is működő ma­lom - először 1211-ben esik róla szó - közvetlenül a balatoni mű­­út mellett áll a régi temető szomszédságában, egy dóm-VÖRÖSBERÉNY Sokan úgy gondolják, hogy a Balaton mellett csak napsütés­ben érdemes tartózkodni, mert mit is lehet csinálni, ha nincs strandidő? Pedig a zsúfolt par­toktól távolabb rengeteg a látni­való: gejzírkúpok, sziklák, kilá­tóhelyek, és a múlt megannyi emléke várja az érdeklődőket. Ilyen például a Veszprémi-fenn­síkról aláereszkedő Malom­völgy, amelynek torkolatánál egy 12. század óta ismert telepü­lés fekszik. Vörösberény, amely valószínűleg vörös színű talajá­ról kapta a nevét, ma már Bala­tonalmádihoz tartozik. A falu főutcája feletti dom­bon áll a Balaton-felvidék egyetlen épen maradt erőd­temploma, amelyet lőréses, tám­­pilléres erődfal vesz körül. A templom elődjét 1297-ben említik először az oklevelek. Néhány évvel később a déli ol­dalán mellékhajóval bővítették, így alakult ki a két egymás mel­lett álló szentéllyel rendelkező templom, amely elé zömök tor­nyot építettek. A barokk korban új kapuzattal látták el. A 18-19. században ez a templom is ál­dozatul esett az újító láznak, de a közelmúltban helyreállították és visszanyerte eredeti formáját. Messziről fehérlő vakolatával, öblös boltozataival, tömör ka­puival, erődfalával Remenyik Sándor versét juttatja eszünkbe: „...Kicsi fehér templompadok­ba / A holtak is mellétek ülnek / A nagyapáink, nagyanyáink, / Szemükben biztatás vagy vád / Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát.” A vörösberényi templom ifj. Rácz Endre fotója régiségeket is kedvelte, szívesen mesélt gyűjteményéről, és az el­múlt időkről. A szép szavú, ter­metes Molnár Antal néhány hó­napja halt meg.- A férjem apai ágról, én anyai ágról vagyok molnár - idézi az özvegy az emlékeket. - Szerelmesei voltunk a Balaton­nak, ezért vettük meg ezt a mal­mot. Az uram szerelte fel, ren­dezte be. Állandóan kutatott a régi tárgyak után, így gyűjtötte össze a környéken még fellelhe­tő muzeális értékű edényeket, használati tárgyakat. A 18. században újjáépült malomban egy kis múzeumot is találtunk a régi gépek mellett. Az asztalon már a negyvenhato­dik vendégkönyv fekszik - a többi betelt a világ minden ré­széből megforduló, sok-sok lá­togató bejegyzésével. A falon Kossuth Lajos öregkori arcké­pe, a kicsi ablakon belátszanak a teljes virágjukban pompázó aranyesőbokrok... 8

Next

/
Thumbnails
Contents