Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-06-10 / 11. szám
Sírielek „Az embert a múlás szele sodorja, / de megmarad, őrzi magát a kő: / az ember szabad, bár a halál fogja, / a kő fogoly: vásítja az idő. / Foszló emlékeket / idéznek málló sírkövek / Az élet is, a kő is folytatódik, / az egyik a másik nyomát őrzi; / forró kövön napoz a rebbenő gyík, / a lét egyszerre illanékony s ősi.” (Keresztury Dezső) Egy különleges temető állít meg a balatoni műút mentén: Balatonudvariban az emeletes, modem házak szomszédságában buja zöld növényzet fonja körül a védetté nyilvánított régi temetőt. Ebben a pusztuló sírkertben, közel ötven, földbe süllyedt, vagy abból még valamelyest kiemelkedő, de nagy többségében már olvashatatlan feliratú, szív alakú sírkövet találunk. A néprajzosok sokszor kutatták, elemezték ezeket az országban egyedülálló sírköveket, de igazán biztos eredményre máig sem jutottak. Inkább Zákonyi Ferencnek, a Balaton polihisztorának hihetünk, akinek véleménye szerint olyan kőfaragó család élhetett itt egy ideig, amelynek különleges, egyedi munkája volt ez a fajta sírkő és elköltözésük, vagy kihalásuk után más már nem készített hasonlókat. A szokatlan formájú, népies barokk stílusú sírkövek többsége az 1800-1850 körüli időből származik. Néhány évvel ezelőtt az újságokban olvashattunk arról, hogy az érdekes köveket hazai és külföldi „műgyűjtők” is felfedezték és közreműködésükkel sikerült is néhányat eltüntetni. Azzal egyetérthetünk ugyan, hogy nem építettek azóta magas kerítést a védett temető köré, hiszen teljesen megváltoztatná a hangulatát, de azt sajnáljuk, hogy a régi sövény is eltűnt, a helybeliek szabadon járnak-kelnek a régi sírokon is, sőt ide is temetkeznek a helybéliek. és a hivalkodó, hatalmas új sírkövek valósággal ráépültek már a százados kövekre. Ha ezen már nem is lehet változtatni, de jó lenne legalább egy élő sövénynyel megőrizni, a későbbitől elkülöníteni a védett temető arculatát. A Balaton északi partján nem ez az egyetlen működő vízimalom, a sok közül még kettőt említsünk meg: a csopakit és a tapolcait. A boráról híres Csopakon már 1277-ben működtek vízimalmok, a jelenlegi emeletes malomház helyén is állt már ebben az időben malom. I860 körül építették a védetté nyilvánított épületet, amely ma is megőröl évente 200 mázsa gabonát. A másik két helybéli malomban hangulatos csárdát rendeztek be, megőrizve régi külsejüket. Már csak műemlék és látványosság a 200 éves tapolcai vízimalom, amely turistaszállónak ad otthont. Hatalmas kerekét a Malom-tó lezúduló vize forgatja. A hangulatos tópart, a városka főtere is, szépen helyreállított műemléképületekkel. A malomszálló körül lévő ligetes park pihenőhelye a turistáknak, s a város neves szülöttjéről, Batsányi Jánosról elnevezett gimnázium diákjainak. Prépostsági templom A Balatori-felvidék legszebb román stílusú falusi templomát Felsőörsön találjuk. A kedves község, hajdan a Batthyány család uradalma volt, templomának papja a prépost címet viselte. 1736-ban Bíró Márton, a későbbi veszprémi püspök volt a prépost a birtokon, ő restauráltatta az addig romos templomot és felépítette a ma is álló préposti házat. A község közepén, kis magaslat tetején trónol a méltán híres román kori templom. A 13. század elején építették, lila-vörös kőből. A pusztulás és a későbbi restaurálás ellenére szinte teljesen megőrizte Árpád-kori, román ízlésű épülettömegét. Legértékesebb része változatos kialakítású homlokzata. A bejáratot kétoldalt pillérek, az építéssel egykorú, figurális faragású oszlopok díszítik. A templom bejárata felett fűrészfogas párkány fut, fölötte három félköríves és egymástól kettős - úgynevezett Herkules-csomóval elválasztott ablak. A Herkules-csomók ilyen épségben csak itt maradtak fenn Magyarországon. A szentély négyzetéhez patkó alakú főszentély csatlakozik. Kettős ablakokkal ellátott északi és déli, folyosószerű mellékhajók, a nyugati homlokzatba simulva hatalmas, igen szép négyszögű torony; nyugati ajtaját alakos faragások díszítik. Az 1962-es kutatás emeleti oldalkarzatot tárt fel, ami Magyarországon eddig ismeretlen megoldás volt. A község lakói büszkék templomukra, magukénak érzik, ezt nemcsak az önkéntes idegenvezetők sora bizonyítja, hanem a sok friss virág is, amely az oltáron kívül a külső környezetet díszíti. Balatoni összeállításunkat írta ZIKA KLÁRA, fényképezte REZES MOLNÁR ESZTER 9
