Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-06-10 / 11. szám
0I mn miss I Ü1GW AZ ÁTTELEPÜLŐK JAVÁRA a következő csekkszámlaszámokra ill. címekre lehet adományokat küldeni: Magyar Vöröskereszt: 508-11468-0 Magyarországi Református Egyház Zsinati Iroda: 218-98141-209806 Evangélikus Egyház: 1114 Budapest, Bocskai út 10., lelkészi hivatal Római Katolikus Egyház: Városmajori Jézus Szíve Plébánia, 1122 Budapest, Csaba u. 5. lyettesi asztalon. Millió fölötti segélyre fordítható pénz érkezett azóta, hogy megnyílt irodájuk, és a kormánybizottság megbízta a szervezetet a társadalmi segítségnyújtás összefogásával. „Segíts, hogy segíthessünk!” - áll a fehér színű, vöröskereszt-emblémás csekken. A legnagyobb összegű egyéni befizetés ez idáig 50 ezer forint volt - névtelenül küldte az adakozó -, vállalatok 100-150 ezret is átutaltak már. A főtitkárhelyettes azonban két másik csekket mutat. Kakasdi általános iskola 6/a osztály: 270 forint, 6/b osztály: 173 forint... A szomszédos helységekben íróasztalok, székek. Ide futnak be a felvilágosítást kérő telefonok, felajánlások. A munkalehetőségeket szakmaként borítékba szortírozzák, segélyt osztanak. Általában ezer forintot családonként, plusz ötszázat családtagonként. Egy kisiparos telefonál. Azt mondja, a műhelyéből mindenki befizet havi háromszázat, ő maga havi ötezret akar adni egy családnak. Rábeszélik, ossza az összeget inkább két-három felé, hadd örüljenek többen a rendszeres segítségnek.- Nem kérdezzük, ki miért döntött úgy, hogy áttelepül, a Vöröskereszt ezt nem firtathatja - mondják az iroda munkatársai. - No meg, bár tudjuk, szükségük lenne rá, időnk se igen van a hosszasabb beszélgetésre. Azért meg-megnyílik egyikük-másikuk kérdezés nélkül is.- Nem tudom, jól tettük-e, hogy eljöttünk - mondja inkább magának egy fiatalember, szemét az állásajánlatok borítéksorára szegezve. - Az ember egyszer csak elfárad... attól, hogy a gyárban nincs anyag, máskor meg villany nincs, dolgozni nem lehet, s ha nem dolgozol, fizetést sem kapsz... De még jobban fáj, hogy nem lehetsz magyar. A mi környékünkön még tavaly januárban elküldték az összes magyar iskolaigazgatót. Lassan sóhajtani sem merünk már...- Hetek óta dolgozom itt - mondja az egyik vöröskeresztes hölgy. - Jó néhányan visszajöttek már elmondani, hogyan alakul a sorsuk. Ha jól, ha elégedettek, együtt örülünk velük, de sokszor átélünk tragédiákat is. A rádöbbenést, hogy nem találkozhat egyhamar a család, a csalódottságot, hogy a rokonság egy idő után ráun, a felismerést, hogy túl rózsaszínű volt a kép, amit Magyarországról festettek, hogy hosszú, nehéz sora van a megfelelő otthonhoz jutásnak. És a sok-sok segíteni kész ember mellett olyanok is vannak azért, akiktől megkapják: minek jöttetek, mikor magunknak is elég a bajunk... * A letelepedési tárcaközi bizottság munkatársa beszélgetésünket azzal kezdi, amit nemrégiben a bizottság belügyminiszter-helyettes vezetőjétől hallhattunk nagy nyomatékkai: mindenkinek szülőföldjén legyen joga élni, boldogulni... bíznak abban, egyszer visszatérhetnek szülőföldjükre, akik sérelmeiket nem tudták tovább viselni... s elmondja, mi-FOTÓ: GRNÁK LÁSZLÓ és GÁBOR VIKTOR lyen nehéz is úgy segíteni az ittmaradókat, hogy az ne ösztönözze az áttelepülést. A telefon állandóan csöng, a titkárnő telexszalaggal érkezik, 2-3 mondatos adagokban kapom a tájékoztatást. Bepillanthatok egy füzetbe, amelyet minden tanács megkapott a lehetőségek, a segítségnyújtás mikéntjének részletes leírásával. Megtudom, hogy a Parlament által jóváhagyott 300 milliós segélyalapot a tanácsok, kórházak, iskolák kapják, akik a pénzt a rendkívüli kiadások fedezésére - például átmeneti szállások fenntartására -, s persze a rászorulók egyéni támogatására is fordíthatják. A kisebb összegű gyorssegélyekre elsősorban a Vöröskereszthez, az egyházakhoz befolyt adományok szolgálnak. A bizottság információs központot szervezett a munkahelyajánlatok közvetítésére; az ország bármelyik tanácsi irodája fordulhat ide, ha a közelben nincs megfelelő munkalehetőség. Se szeri, se száma a kérdéseknek, melyek megválaszolásához nem lehet a jogalkotásra várni. Rögtön eligazító, megnyugtató választ kell fogalmazni a kényszerszülte helyzetben. Táppénzről, gyermekgondozási díjról, a romániai munkaviszony figyelembevételéről, a szakképesítés elismeréséről.- Mindez a legnagyobb méltányossággal történik. Á MÁV szabadjegyet ad az új munka- és lakóhelyre utazóknak, a Hungária Biztosító egyéves ingyenes biztosítást ajánlott fel az áttelepülőknek. * Lehet-e úgy segíteni, hogy ne hasson biztatásként? Ugyanaz a felelős helyzetelemzés és együttérzés téteti fel ezt a súlyos kérdést, amiből a segítségnyújtás is fakad. Kérdés, melyre aligha adható precízen útbaigazító felelet, ha folytonosan ott munkál is bennünk. De segíteni kell! Segítünk, mert ezt diktálja a szeretet, az emberiesség parancsa. Segítünk, ha közben azt kívánjuk is, ne ritkuljon tovább a magyarság, ne halkuljon a magyar szó Szatmárnémetiben, Kolozsvárott, Háromszék falvaiban. Az áttelepülők száma egyelőre növekszik. BALÁZS ISTVÁN 7
