Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-05-06 / 9. szám

AZ ÉN

ORSZÁGOM...- Néhány éve történt, hogy Amszterdamban járva - lévén két óra szabad időm - eljutottam a múzeumba is - meséli Markó Iván. - Rembrandt művészete mindig is lenyűgözött, hát ezúttal is őt kerestem. Es akkor, egyszer csak ott álltam az utolsó, számomra addig ismeretlen önarcképe előtt. Az első pillanatban gusztustalan, visszataszító volt a kép: egy ráncos, öreg arc, turbánban, vizenyős szemekkel bámult rám a vászonról. Aztán ahogy ott álltam, tekintete hirtelen az enyémbe fúródott és nem tudtam szabadulni tőle. Közben megéreztem valamit abból, amit nekem üzent a kép: a halál előtti pillanat hangulatát, azét a pillanatét, amikor mindenkinek szembe kell néznie önmagával, hogy teljesítette-e világra szóló feladatát. Szememből lassan csorogni kezdtek a könnyek, a teremőr térített magamhoz révületemből.

két arattak mindenütt, Párizstól Jeruzsálemig, Peruggiatól Pekingig. Most ismét Párizsba, a L’Humanité fesztiválra, - majd Szöulba az olimpia megnyitó ünnepségére készülnek. Táncjátékairól, klasszikus zenékre írt koreográfiáiról felsőfokon szólnak a kritikák. Ráadásul ahányszor csak színpadra lép, a közönség - itthon is, határainkon túl is, zajosan ünnepli önt. Sikerei csúcsán mi indította arra, hogy egy merőben más feladatot vállaljon: balettiskolát hozzon létre?- Először is előrebocsátanám, én nem érzem magam sikeres embernek. Csak a dolgom végzem, teszem azt, amit tennem kell. A tanítás, a tudás átadásának gondolata pedig soha nem volt idegen tőlem. 1967-ben fejeztem be tanulmányaimat a Balettintézetben, majd az Operaházhoz szerződtem. Egy alkalommal Maurice Béjart látott táncolni és

Felejthetetlen emlék ez számomra...- Nem mondta ki, de azt hihetem, ekkor merült fel először komolyan önben, hogy a táncművészetet vagy a tanítást részesítse-e előnyben további pályája során?- Lehet. De egyet biztosan tudok: számomra a művészet, a siker mindig másodlagos volt. Az emberi értékeket mindennél fontosabbnak tartom. Életem során azt tapasztaltam mindenütt, ha valaki nem így gondolkodik, az súlyos jellembeli hiányossághoz vezet, és egy idő után visszaüt a művészetre is.- Ön és alig tízesztendős együttese nagy hírnévre tett szert. Bejárták a fél világot, elismerést, sikeremeghívott a társulatába. Kerek hét évet töltöttem mellette, mint a társulat szólistája. Aztán érkezett a hír: Magyarországon szükség volna rám. A Balettintézet 1979- ben végzett évfolyama úgy határozott, hogy együtt maradnak, önálló együttest alapítanak és engem kértek fel a vezetésére. Egy évvel korábban készült el a győri színház, itt kaptunk teret, színpadot, lehetőséget.- Tehát, egyik napról a másikra otthagyta a fényesnek ígérkező karriert, hogy bizonytalan jövőjű kezdő csapat élére álljon?- Igen. Részben azért, mert vonzott a pedagógusi munka, részben mert tele voltam elképzelésekkel és a magam útját akartam járni.

10