Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-05-06 / 9. szám
-Pedagógusi hajlamait akkor kezdte igazán kiélni, amikor úgy hat éve az egyik győri általános iskolában balettkurzust indította Ha jól tudom, jelenleg már 160 tanítványa van ennek a balettiskolának. Azt is hallottam, hogy az iskola önmagát tartja fenn. Segítséget csak a Győri Balett társulatától remélhet. Például a társulat adja a 7-14 éves növendékeknek a legszükségesebb felszereléseket: dresszeket, cipőket. Tulajdonképpen kik a kiválasztott tanítványok?- Mindenkit felveszünk, aki a felvételi követelményeknek megfelel és vállalja a szigorú rendet és a lépéssel járó terheket. Azt például, hogy a tánc mellett zenét is tanul, és a normál általános iskolában is eleget tesz a követelményeknek. Bevallom, álmomban sem gondoltam, mennyi tehetséges, remek gyereket sikerül magam köré gyűjtenem egy vidéki városban.- Idén nem először történt meg, hogy gyerekszereplőnek írt táncjátékot. Tavaly a Prospero című balettjét egy tizenéves kislánnyal táncolta végig, idén a főszerepet bízta egy tízéves kislányra az Almok Urában.- Az Álmok Ura című táncjáték, amely Csajkovszkij Diótörőjének zenéjére íródott, valóban gyerekszereplőnek készült. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a tízéves főszereplő inspirált a megírására. Egy rendkívüli adottságokkal megáldott kislányról van szó, aki korát meghazudtolva, fanatikusan képes dolgozni. Sajnos a sors úgy hozta, hogy nekem nincs saját gyermekem, de meggyőződésem, hogy a vér szerinti gyermeknél többet ér a szellemi gyermek. Jézus az újszövetségben azt mondta: „Az én országom nem e világból való”. Rólam pedig tudják és vallom is: „Az én országom a gyerekek világából való.”- Egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy az ön számára a tánc egyesíti a hitet, a vallást, a szerelmet, a játékot és mindent, ami fontos az életben. Nem kényszerül a „Mindenről" való lemondásra, amikor ekkora pedagógusi terheket vállal magára?- Amit a táncról mondtam, azt ma is vallom. Csakhogy ezt nagyon jól lehet ötvözni a tanítással. Nagy felelősség ennyi gyerekkel foglalkozni, és még nagyobb a sorsukról gondoskodni. Jó ideje foglalkoztat például az a gondolat, hogy mit tehetnék a tehetséges tanítványaimért, hogy az általános iskola elvégzése után se kallódjanak el. így támadt az az ötletem, hogy egy művészeti középiskolát alapítok Győrben. Egy olyan iskolára gondoltam, ahol nemcsak táncot, de zenét, képző- és iparművészetet is tanulhatnának a növendékek, ki-ki tehetsége szerint. Sajnos azonban ez ideig hiába kopogtattam ötletemmel a hivatalokban, süket fülekre találtam. Már-már kétségbeestem, amikor üzenet érkezett Japánból. Egy japán hölgy, Hani Kjoko aki a tokiói Kodály intézetet is alapította, hirtelen nagyobb családi örökséghez jutott, és ezt a több százezer dollárt felajánlaná az iskola céljaira. A közeli napokban érkezik a hölgy Magyarországra, hogy elképzeléseinket egyeztessük. Én úgy gondoltam, hogy ebben az iskolában is ingyenes lenne az oktatás a magyar diákoknak, mint akármelyik állami iskolában, a külföldieknek viszont tandíjat kellene fizetniük. Mi, magyarok már annyi nagy művészt adtunk a világnak, talán nem nagyravágyó az a terv, hogy ezúttal a nemzetközi művészképzésbe is bekapcsolódjunk. ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA FOTÓ: GÁBOR VIKTOR 11
