Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-05-06 / 9. szám
IMdÜB Kultúra - tudomány A párizsi magyar nagykövetségen bensőséges ünnepségen köszöntötték Victor Vasarelyt, nyolcvanadik születésnapja alkalmából. Palotás Rezső nagykövet átnyújtotta a művésznek a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendjét, amit az Elnöki Tanács kiemelkedő képzőművészeti eredményei és a magyar-francia kulturális kapcsolatok építésében szerzett érdemei elismeréseként adományozott neki. A fogadáson megjelent a francia külügy- és kulturális minisztérium számos vezető munkatársa, a kulturális és művészeti élet képviselői. Ott volt Denise René is, aki képzőművészeti galériájával a harmincas években elsőként támogatta a Párizsban letelepedő, útkereső fiatal magyar művészt. * Az új Nemzeti Színház helykiválasztási tervpályázatának bírálóbizottsága május 10-én tette közzé a színház helyének kijelölésére kiírt tervpályázati hirdetményt. A bírálóbizottság legkésőbb decemberben dönt a pályázatokról. A pályamunkákat még az elbírálás előtt kiállításon mutatják be, igy a budapestiek is formálhatnak véleményt. „Pogány diaszpóra” címmel nyugati magyar költők estjét rendezték meg az Egyetemi Színpadon. A műsorban, amelyet Balázs Ádám szerkesztett, huszonkét nyugaton élő magyar író - többek között Gömöri György, Horváth Elemér, Major-Zala Lajos, Márai Sándor, Mózsi Ferenc, Thinsz Géza, Tűz Tamás - versei hangzottak el. * A közelmúltban jelent meg Vajay Szabolcs Svájcban élő magyar történész, „A Johannita Rend magyar lovagjai 1854-1987, A Johanniták magyarországi története 1147-1987” című munkája. A nagy lélegzetű, több mint hétszáz oldalas kötetben a tudós szerző áttekinti a magyar nemesség történetét a honfoglalástól a második világháború utáni időkig, valamint időrendi összefoglalását adja a nagy múltú Szent János Lovagrend közel évezredes útjának. * Ez év augusztus 6. és 13. között rendezik meg a III. Debreceni Nemzetközi Néptánc és Népzenei Tábort. A különböző tájegységek táncait oktató tanfolyam szakmai vezetője Zsuráfszky Zoltán. A részvételi díj 170 dollár. Jelentkezni lehet Debrecenben, P.O.Box 4. 4015. címen, telefonszám 52/10-030. Beszélgetés kultúráról és pénzről Stark Antal államtitkárral GRAZI ÜNNEPSÉG Gaál Irén Tulacs László Dr. Solymosi László A közelmúltban ünnepelte a Grazi Magyar Egyesület fennállásának századik évfordulóját. Az ünnepélyes közgyűlésen - a megbecsülés jeleként - részt vett egyebek között Franz Wegart, a tartományi gyűlés elnöke, Alfred Stingl, Graz polgármestere, Nagy János, hazánk bécsi nagykövete és Sipka Ferenc, a Magyarok Világszövetségének titkára, valamint több ausztriai magyar egyesület képviselője. Az egyesület történetéről, tevékenységéről, házigazdánkat, dr. Solymosi Lászlót kérdeztük, aki már a hetvenes évek elején aktívan bekapcsolódott az egyesületi munkába. Kezdetben az adminisztrációt vállalta, majd 1979-től az elnöki teendőket látta el. Három éve sincs, hogy betegsége miatt lemondott erről a tisztéről, ám szabadidejét most is az egyesületi életnek szenteli. Nemrég például feldolgozta az egyesület százesztendős történetét.- Sajnos az egyesületi irattár nagy része elkallódott, hiányoznak a gyűlésekről készült jegyzőkönyvek és körlevelek is. Ezért aztán a tartományi levéltár anyagára voltam kénytelen hagyatkozni, ám ebből is összeállt az egyesület százesztendős múltja. • - Grazban a legrégebbi idők óta élnek magyarok, a kiegyezés előtt inkább arisztokraták, egyetemi hallgatók és - Graz gamizonváros lévén - nyugalmazott katonák. 1867 után azonban a Grazba kerülő magyarok összetétele megváltozott: egyre több iparos, kereskedő, munkás keresett itt megélhetési lehetőséget. 1878-ban alakult és 1887-ben szűnt meg a „Grazi Magyar Olvasókör”. Az olvasóköri tagoknak egy kis csoportja, Gaál Gyula szabómester ösztönzésére, az 1888-as farsangi bálon elhatározta, hogy ettől kezdve hetenként találkozik, és igazi magyar egyesületet hoz létre. A kis asztaltársaság meg is tartotta fogadalmát. Az egyesületnek százesztendős története alatt sok nehézséggel kellett megbirkóznia. Nagy visszaesést jelentett az első, majd a második világháború, amikor szinte semmivé vált az, amit a szorgalmas kezek addig létrehoztak. A háború után azonban az egyesületi élet ismét elkezdődött és régi nemes célkitűzések alapján, napjainkban is folytatódik. Az egyesület egyik népszerű tagja Gaál Irén, az alapító Gaál Gyula leánya. Az idős hölgy így emlékezik édesapjára:- Fiatal szabósegédként érkezett Grazba és itt telepedett le. Pontos munkája csakhamar ismertté tette őt a tehetősebb körökben is, megrendelőinek száma egyre nőtt, és rövidesen egy nagy férfidivatüzletet nyitót*. 1944-ben azonban tönkrement és ettől kezdve nem foglalkozott az üzlettel. Most harminc éve, hogy 92 éves korában elhunyt. Életvitele számomra példaadó volt. Szellemi frissességét mindvégig megőrizte, talán azért, mert azt vallotta, minden kornak megvan a szépsége, csak észre kell venni, meg kell találni. Én magam is így érzek és ezért kezdtem el három évvel ezelőtt, ősz fejjel festeni. Tájképeim, virágcsendéleteim, portréim nagy kiállításokon is sikert arattak. Ha csak tehetem, el-eljárok az egyesületi összejövetelekre, pedig a maf^ar nyelvet sem bírom tökéletesen. desanyám osztrák volt, otthon németül beszéltünk, s csak a nyarakat töltöttem gyerekkoromban Magyarországon. A többi gyerektől, akikkel játszottam, ragadt rám a nyelv és ezt őrzöm azóta is. A Grazi Magyar Egyesület elnöke Tulacs László.- Egyesületünknek jelenleg 150 tagja van, de szerencsére egy-egy rendezvényünkre, például a magyar bálra több százan eljönnek. A tagság összetétele rendkívül vegyes: megfordul nálunk egyszerű munkás, mérnök, orvos, művész is. A múlt század végén elődeink a háziszabályzatban rögzítették: „Egyetlen egy tagnak sem szabad másik tagtársát lenézni. A tagoknak egymással szemben barátilag és testvérileg kell viseltetniük.” Mi ma is ehhez tartjuk magunkat.- Persze azért gondunk is akad, az például, hogy öregszik az egyesület, kevés a tagok között a fiatal. Az egyik legfontosabb feladatunknak azt tartjuk, hogy valamilyen módon megnyerjük programjainknak vagy tánccsoportunknak az ifjúságot, és így az egyesület jövőjéről gondoskodjunk. Egyre drágább a mozi, a színházjegy, a könyv, miközben a pénzszűkéről mind több panaszszót hallani a közművelődés berkeiben. Csökken a kulturális intézmények állami támogatása, ugyanakkor a fizetőképes lakossági kereslet is - jobb esetben - stagnál. Miként látja a közművelődés feltételrendszerét, jelenét és jövőjét? - kérdeztük Stark Antaltól, a Művelődési Minisztérium államtitkárától.- Szakemberektől is hallani a megfogalmazást, miszerint a közművelődés - hasonlóan más „nem termelő” ágazatokhoz - az úgynevezett maradványelv alapján részesül az állami költségvetési forrásokból, azaz csak abból a pénzből kap, ami azután marad, hogy a „termelőket” kielégítették. Valóban ez a helyzet?- Első megközelítésben inkább egy másik ismert kifejezéssel élnék. Ez pedig a bázisszemlélet, ami annyit tesz, hogy az adott év kulturális célra fordítható összegeit az előző év adataiból kiindulva különítik el a költségvetésből. Kétségtelen azonban, hogy jogos az ön által is említett megfogalmazás is, mert a bázisszemlélet azt jelenti, hogy ilyenformán egy, még évtizedekkel ezelőtt rögzült szemléletet - a társadalmigazdasági összefüggéseket leegyszerűsítő termelő, nem termelő elkülönítést - viszik tovább. I- Ma milyen összeg áll az iskolán kívüli kultúra, művelődés rendelkezésére ?- Mintegy tizenöt és fél milliárd forint. Ennek egy része a központi költségvetésből származó és a minisztérium által folyósított pénz, amiből jut vállalatoknak, például könyvkiadóknak vagy filmstúdióknak és költségvetési intézményeknek, például művelődési házaknak. Egy másik hányadot a tanácsok osztanak el, ez a rugalmasabb, a helyi igényekhez jobban alkalmazkodó forma. Emellett vannak költségvetésen kívüli források is. Pályázati úton lehet részesedni az úgynevezett Kulturális Alapból. Ez azokból a pénzekből áll össze, amit köznapi zsargonnal giccsadónak neveznek, és bizonyos könnyedebb, kommerszebb szórakozást nyújtó termékek-produkciók után kell befizetni a művelődési államkaszszába. A Közművelődési Alap pedig kimondottan a vidéki köz-4
