Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-05-06 / 9. szám
- Az ilyen területek azok, ahol ránk, magánvállalkozókra igen nagy szükség van. Az állami szociális hálózat ugyan küld az idős, magatehetetlen bácsinak ebédet, de annak többre, jó szóra is szüksége van.- S ezt önök biztosítják?- Sajnos nem egészen. Csak megpróbáljuk a magunk lehetőségei között. Ingyenes ellátást nem tudunk nyújtani, mert önfenntartó szervezet vagyunk, de igyekszünk legalább olcsót adni, és jó szót mindenképpen. Ismét cseng a telefon. Szürke pulóveres, őszülő hajú, szakállas férfi jön be, ő veszi fel a telefont, hogy mi nyugodtan beszélgethessünk.- A jobb és a bal kezem, a könyvelőm... és a férjem - teszi hozzá. Amikor a férj végez a telefonnal, odaül mellénk. Felesége kérdő tekintetére „beszámol”, hogy egy érdekes, szép tájszólással beszélő nő keresett munkát.- Biztosan erdélyi magyar - véli Urbanekné. - Amióta a magyar református egyház szervezett segítséget nyújt a nálunk letelepedni szándékozó erdélyieknek, egymásnak adogatják a mi címünket is a munkát keresők. Akiket eddig ajánlottunk, azok mindenütt beváltak, szorgalmasak és megbízhatók. Örülök, ha segíthetem őket. A munkában nem a pénzt tekintjük elsődlegesnek, ami nem jelenti azt, hogy ne éreznénk a gazdasági helyzet jelenlegi romlását. Az árainkat azonban 1982 óta nem emeltük, míg a költségeink évről évre nőttek.- Ezt a fiatalok részére szervezett táboraink sínylették meg - folytatta Urbanekné. - Ugyanis mi nemcsak az öregekkel foglalkozunk, hanem a gyerekekkel is. Minden évben szervezünk számukra nyári tábort Dömsödön. Az ottani kempingben sátortáboroztak fiataljaink, szakképzett pedagógusok vezetésével. Ez olyan sikeres volt, hogy például egy holland kislány minden évben idejött nyaralni a szüleivel. Az idén, az új jövedelemadó-rendelet miatt nem tudjuk ezt a tábort megrendezni. Nem akartuk az árakat emelni, de nem tudnánk másként a pedagógusokat megfizetni. Ők ugyanúgy fizetnek ezentúl adót, mint bármilyen más tevékenység után. Ez nevetséges. Egyébként a pénzügyminisztérium illetékesei is érzik ezt, szó van a jövedelemadó-rendelet ide vonatkozó részének módositásáról. Az újabb telefonhívásra most Urbanekné válaszol:- Tud már dolgozni? Remek. Persze, hogy akad valami munka. Tegnap jelentkezett egy festőművésznő. Most vált el, egyedül maradt a hétéves kislányával, ráadásul a szülei is őt hibáztatják a válásért. Krízishelyzetben van, bár nem fizetne túl sokat, ötvenforintos órabért, de azt hiszem az a legfontosabb számára, hogy valakinek kiönthesse a lelkét, legyen valaki körülötte ebben a nehéz időben. Hívd fel, találkozzatok. Lediktálja a címet, visszajön, folytatja ott, ahol abbahagyta:- Ha nem változik a munkánknak a jövedelemadó-törvényben tükröződő megítélése, bajban leszünk. Ugyanis az idősebb, szegényebb emberek ápolására vállalkozók kénytelenek most a magas adóval megemelt ápolási díjat kérni.- Önök az utóbbi időben híressé váltak különleges óvodájukról, amelyet többek között a Soros Alapítvány is támogat. Mit tudhatunk erről a gyermekintézményről?- Mint már említettem, nemcsak munkaközvetítéssel kívánunk foglalkozni. Sokan jelentkeztek nálunk, hogy mozgássérült, szellemi fogyatékos kisgyermekük számára szerezzünk felügyelőt, de hát egy szakképzett gyógypedagógus óránként százötven forintot is elkér. Ezt nem képes egy átlagos magyar család megfizetni. Valamilyen óvoda kéne, töprengtem. Mert a csak szellemi fogyatékos gyerekek számára rendelkezésre áll állami hálózat. A csak mozgássérültek mehetnek a világhírűvé vált Pető Intézetbe, konduktív pedagógiai terápiára. De, mi van a halmozottan fogyatékos gyerekekkel? A telefonok, a jelentkezések, a kérések alapján éreztem, hogy itt egy rés van. Nálunk, Magyarországon minden intézménycentrikus. Ha van intézmény, akkor van probléma is, ha nincs megfelelő intézmény, akkor mintha a probléma se létezne. Csakhogy az élet nem alkalmazkodik a jogszabályokhoz. Születnek olyan halmozottan fogyatékos gyerekek, akik nem illenek bele a meglevő állami intézményi keretekbe, de akikkel mégis foglalkozni kell. Amikor még csak magamban töprengtem mindezen, összehozott a sors, pontosabban egy közös ismerősünk Tunyogi Erzsébettel, aki kidolgozott az ilyen gyerekek számára egy terápiás kezelést, amely dr. Katona Ferenc Állami-díjas neurológus professzor módszerén alapszik. Nem akarok a szakmai részébe belemenni, ez az ő területe, de a lényeg: a sérült idegpályák az első életévekben még helyreállíthatok, vagy feladatukat átvehetik másik idegpályák - feltéve, ha háromhetes korukban megkezdik a különleges foglalkozást a gyerekekkel. Szóval, összejöttünk Tunyogi Erzsébet konduktor pedagógussal, aki azt mondta, hogy ha nemcsak gyermekmegőrzőt akarsz, vágjunk bele. Létrehoztunk egy óvodát Csillaghegyen. Ez így egyszerűen hangzik, de az út, amíg ez tavaly megnyílhatott, nem volt könnyű. Már természetesnek tűnik számomra, hogy szinte minden percben megszólal a telefon, félbeszakítva a beszélgetést - ismét egy ügyfél jelentkezik.-Jézusom... hogy vállalhatta ezt a Csilla? - ütközik meg Urbanekné. - Egy kétnapos csecsemőt? Azt háromóránként'kell tisztába tenni, etetni. Hát nincs nagymama abban a családban?... Két másik gyerek is van... A tizennyolc éves lány már igazán vállalkozhatna a kistestvére felnevelésére... Hát ez borzasztó, nem is értem, hogyan lehet manapság belehalni a szülésbe... Jó, rendben, vállalja el, az a lényeg, hogy ne adják állami gondozásba a gyereket. Urbanekné ismét visszatér a beszélgetéshez, folytatja az óvoda történetét:- Elhatároztuk, hogy létrehozzuk az óvodát, de honnan szerezzünk rá pénzt? Havi 6-7 ezer forintot egy szülő sem, vagy legalábbis nagyon kevés, képes kifizetni. Megkerestem a Soros Alapítványt. Benyújtottuk az ötéves terápia tematikáját, s kaptunk pénzt. Tavaly például 800 ezer forintot, így a költségek mintegy hatvan százalékát az alapítvány fedezi. A szülők háromezer forintot fizetnek havonta. Ezért fél nyolctól fél ötig komplex terápiában részesülnek a gyerekek - mozgás-gyógypedagógus, beszédgyógypedagógus, gyógytornász foglalkozik velük. Az első, gyógyultnak tekinthető gyerek idén megy át a „normál” óvodába: értelmi szintje megközelítette a korának megfelelőt. Persze akad, aki azért távozik, mert rehabilitálhatatlan. Az, hogy mintegy tucatnyi gyerekkel foglalkozunk, önmagában szép és nemes dolog. De igazi társadalmi haszna ennek akkor lesz, ha végig tudjuk csinálni az öt évet, s a kidolgozott elveket, a terápiát az öt év gyakorlata, sikere támasztja majd alá: olyan módszerré válik, amelyet máshol is felhasználhatnak az ilyen gyerekek rehabilitálására. Fél tizenegy felé járhat az idő, amikor megérkezik az első ügyfél - személyesen. A beszélgetés ezzel véget ér, Urbanekné László Judit számára megkezdődik a napi munka. POKORNY ISTVÁN 15
