Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-05-06 / 9. szám
GOMBÓC PULI fggfl*10lirg> A KOALÁK FÖLDJEN 1A tűzijátékok, a látványos ünnepélyek évét éli az ötödik kontinens: kétszáz esztendős az Ausztrál Államszövetség. A gyorsan növekvő épület magán viseli a magyarok keze nyomát is. De vajon mennyire? Földváry Gábor, aki „civilben” a sydneyi egyetem geológiatanára (magyar körökben nem erről híres, hanem az általa vezetett Történelmi Társulatról) kitépett telefonkönyvlapokat mutat, a tavalyi vaskos kötetet csonkította meg. Tessék: Sydneyben csak Szabóból, így sz betűvel van kilencven, de mellette Szabadosból, ami ugye nem tipikus angol név, hét akad, Szacsvayból meg három. A magyarság összlétszámát azonban csak becsülni lehet. A statisztika bizonytalan, mert az erdélyi magyar könnyen csúszik bele a román skatulyába. Általában ötvenezer emberről beszélnek, ami az ország tizenhatmilliós lakosságának kevesebb, mint 0,3 százaléka. Természetesen ezt a számot aligha tartják elfogadhatónak a sydneyi Cosmopolitan szálló alsó szintjén. Egyharmad százalék? Talán inkább harminchárom. Itt, az elegáns Double Bay negyedben (a szójáték szerint a Dupla-öbölben csak a dupla fizetésűek lakhatnak) estéről estére magyar szótól hangos a kávéház. Magyar a pincér, magyar a zongorista, magyar a közönség java. Ambrosy Anna szociológiai disszertációjában az ausztráliai magyar emigrációt vizsgálta. Hetvenöt kérdést tartalmazó listát nyújtott át egy csomó embernek: miért választották ezt az országot, hogyan élnek, hogyan főznek, milyen nyelven beszélnek a gyerekekkel? Az első kérdésre, a miértre szinte egyöntetű volt a válasz: azért jöttek ide, mert Ausztrália messze van. Messze Magyarországtól és messze Európától, ahol mindig történik valami zavaros, veszélyes 2 dolog. Alex Pongrass, sikeres üzletember, a St. George-Budapest Sportklub elnöke, aki a negyvenes évek végén érkezett, eltérő nézetet képvisel. A nagy ugrást szerinte nem az jelentette, hogy ide. A nagy ugrás az volt, hogy el Magyarországról. A halpucolás nem szégyen Ambrosy szerint a magyarok, különösen a régebben érkezettek, általában jól élnek, szépen gondozott kerttel övezett családi házakban. Két kultúrát vallanak magukénak és a gyerekeiknek igyekeznek a legjobb nevelést biztosítani. Az ausztráliai utazás tapasztalatai alátámasztották ezt a megállapítást. Léderer András, az Ausztrál-Magyar Kapcsolatokat Előmozdító Bizottság elnöke - hatalmas húsgyára van - viszont többször is Figyelmeztet, vigyázzunk a megítélésekkel. Ausztráliában van néhány nagyon sikeres magyar és ezért otthon sokan azt hiszik, hogy itt kolbászból van a kerítés. Persze azért a nagy többség boldogul - folytatja az üzletember -, mert akar is és tud is dolgozni. Ahogy Puskás Öcsi mondta, kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci... Léderer úr nem véletlenül hozakodik elő sporthasonlattal. Dolgozószobájának ablakában piros-fehér-zöld mezes porcelánfigura kergeti a porcelánlabdát. A gyáros az ausztrál fociválogatott menedzsere. Ötvenhatos: előtte itthon harminc-valahány évesen egy nagy húsipari intézmény helyettes vezetője volt - és e teljesítményére ma is szerfölött büszke. Ausztráliában kétkezi munkásként kezdte egy gyárban. Igaz, legalább hentesárugyárban. Az ausztráliai magyarok többsége itt mást csinál, mint otthon és Léderer kivételként erősíti a szabályt. Canberrában például az egykori szabómester kormánytisztviselőként ment nyugdíjba, Adelaide-ben a jómódú pesti ügyvéd hátizsákkészítéssel foglalkozik, a műszaki rajzolóból magasan jegyzett iparművész lett (akinek díjnyertes opálképeit - lám milyen az élet? - úgy reklámozzák, hogy tipikusan ausztrál alkotások). A kalandvágyó diákból légionáriussá vedlett marcona férfiú gyógypedagógusnak tanult, a bányász műbútorasztalos lett. Az említett szabó-kormányhivatalnok azt is elárulta, hogy sokáig halpucolóként dolgozott. „Először csak mellékesen csináltam, de nagy volt a kereslet a filézett hal iránt. Nem szégyen ez a munka sem. Itt ezt is megtanulja az ember.” Sárdy Róbert, akinek Pesten gyarmatárukereskedése volt, valószínűleg bevonul az ausztrál gasztronómia történetébe: ő alapította Sydneyben az első presszót, majd fél tucat másikát. A kezdeti nehéz időkre, a 16 m. m m
