Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-05-06 / 9. szám

a bajban lévők A Minerva Családsegítő Szolgálat egyike a nyolcvanas évtized elején alakult magán­­vállalkozásoknak. Az utóbbi években egyre többet beszélnek, írnak az újságok a tevé­kenységéről, célkitűzéseiről, amelyeket több állami intézmény, illetve Soros György ame­rikai üzletember által Magyarországon létre­hozott alapítvány is támogat. * A Minerva utca a Gellért fürdő mellett felfelé kanyargó Kelenhegyi út egyik mellék­utcája. Ennek a legvégén, egy kétemeletes villában működik a Minerva. A lakásajtón a cégjelző tábla alatt a tulajdonos, Urbanekné neve olvasható. Még nincs kilenc óra, ami­kor becsöngetek. Urbanekné László Judit - alacsony, szőke hajú asszony - nyit ajtót. A nagyszobába vezet, amelynek berendezése olyan, mint sok, más lakásé: könyvespolcok, festmények, dohányzóasztal fotelekkel, az egyikben macska nyújtózkodik. A bejárat melletti sarokban meghúzódó íróasztal, fö­lötte két sor irattartó dossziéval azonban jel­zi, hogy nemcsak családi otthonban járok.- Igen, ez egyúttal az irodánk is - magya­rázza Urbanekné. - Amikor 1982-ben mega­lakítottuk a humán szolgáltatást végző iro­dát, ez kényszermegoldásnak indult. Sajnos azóta sem sikerült megoldanunk a helyiség­gondunkat.- De legalább kényelmes, hogy az otthona a munkahelye is...- Nekem igen, de a családomnak?! Igaz, kiirtuk, hogy félfogadás reggel kilenctől egy óráig, ha azonban valaki délután ötkor fel­kapaszkodik ide ezen a meredek úton, hát nem küldhetem el. Néha még éjjel is cseng a telefon. Minket keresnek meg Szerencsére a kislányom már „felnőtt”, ötödik általános iskolás, s megérti, hogy ke­vesebb idő jut rá, mert igen sok bajba jutott ember van, akinek segítenem kell. Rettentő jószívű gyerek, néha túlságosan is az. Ezen a környéken előszeretettel szabadulnak meg állataiktól, kutyáiktól, macskáiktól a tulaj­donosaik. Ilyenko» a gyerekek estig játsza­nak a fiatal állattal, azután hazamennek, a lányom pedig ott marad vele, és hazahozza. Most is van két kutyánk és négy macskánk. Persze, ha úgy vesszük, mindketten humán szolgáltatást végzünk.- Miért és hogyan alakították ezt a család­­segítő szolgálatot?- Ha jogi oldalról nézzük, 1982-ben lénye­gében egy munkaközvetítő irodát alapítot­tunk. Ha pedig az emberi oldaláról, akkor humán szolgáltatást végző szervezetet. Hi­szen mindenki életében akadhat olyan gond, amelyet egyedül, segítség nélkül nem tud megoldani. Ha például beteg a gyerek egy olyan családban, ahol mindkét szülő dolgo­zik, s tőlünk kérnek pótmamát, mi ezt nem egyszerűen munkaközvetítésnek tekintjük, hanem családi gondok megoldásának.- Ez a segítség ingyenes vagy fizetni kell ér­te?- Nem ingyenes, de az áraink nagyon ked­vezőek, ötven forinttól ötszáz forintig terjed­nek a közvetítési díjak, a feladat bonyolult­ságától függően. Előfordul, hogy egy-egy idősebb nénihez tíz embert is küldenünk kell, amíg „egymásra találnak”, amíg megfe­lel az ápolónő. Ezért mondom, hogy ez nem csak munkaközvetítés, több annál, ezeknek a munkakapcsolatoknak emberi kapcsolatok­ként is működniök kell. Megcsörren a telefon, Urbanekné felveszi.- Igen, tegnap én kerestem - válaszolja a telefonáló kérdésére. - Ápolónő kellene a XIII. kerületbe, egy idős néni mellé, aki most jön ki a kórházból, combnyaktörés után. Eddig a testvére látta el, de most, hogy a néni fekvőbeteg, erre már nem képes, hi­szen maga is nyolcvan felett jár. Naponta fél tíztől egy óráig kellene ott lennie... Jó, néz­zen körül és hívjon vissza. Visszaül, s folytathatjuk a beszélgetést.- Az állam szociálpolitikai szervezete még nem tud minden, papíron lefektetett felada­tának eleget tenni. Ezt a nénit is hazaküldték a kórházból, mert orvosi szempontból gyó­­gyultnak tekinthető. Viszont ellátni magát még nem tudja, hiszen fekvő beteg. 14

Next

/
Thumbnails
Contents