Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-05-06 / 9. szám
Útkereső szociálpolitika Az új magyar lexikon szerint „a szociálpolitika a társadalmi bajok és visszásságok kiküszöbölésére, illetve csökkentésére irányuló állami és közületi tevékenység, valamint ilyen bajok és visszásságok megállapításával és a szükséges intézkedések elméleti kidolgozásával foglalkozó alkalmazott tudomány." Meglehetősen tartósan élt az az elképzelés, miszerint a szocialista társadalomban azok a bizonyos „társadalmi bajok és visszásságok" majd önmaguktól megszűnnek. Mert az tény, hogy voltak, akik így vélekedtek, sőt még azt is kimondták: Magyarországon nincs szükség szociálpolitikára, sem pedig az azt kézben tartó intézményre, a Népjóléti Minisztériumra. Napjainkra nyilvánvalóvá vált, hogy mekkora tévedés volt a szociális gondok, feszültségek automatikus megolaásában bízni, a minisztériumot felszámolni. Hiszen ha egyes társadalmi bajok enyhültek is, mások kiéleződtek és újak keletkeztek. Ez a felismerés vezetett oda, hogy ismét életre hívjanak egy egységes szociálpolitikai rendszert kidolgozó és azt koordináló intézményt, a Szociális és Egészségügyi Minisztériumot. Hogyan látja, értékeli ezt a folyamatot Vukovich György, a Központi Statisztikai Hivatal társadalomstatisztikai főosztályának vezetője?- Önök itt a Statisztikai Hivatalban nyilván kevéssé felelősek az elkövetett hibákért, hiszen csupán az eredményeket, illetve a következményeket mérik. Mégis megkérdezem, Ön szerint mi okozta, hogy évtizedekig nem foglalkoztak kellő súllyal a szociálpolitikai hiányosságokkal?- Valóban a mi dolgunk, hogy az eredményeket, - ha úgy tetszik a következményeket - mérjük és elemezzük. A szociálpolitikai témakörökben azért nehéz a dolgunk, mert egészen a legutóbbi időkig nem volt egységes szociálpolitikai rendszer, nem voltak a helyzetet egyértelműen tükröző mutatók méréseinkhez. Tulajdonképpen mi csak a szociálpolitika bizonyos elemeivel találkozunk, s nagyon nehéz lenne például arra a kérdésre válaszolni, hogy valójában mennyit költünk évente szociálpolitikára. Már csak azért is, mert rengeteg átfedést találunk más területekkel.- Konkrétan mire gondol?-Vegyük sorra a különböző, szociálpolitikai támogatásra szoruló rétegeket. Hivatalunk kiemelten foglalkozott az utóbbi években az öregek helyzetével. Felméréseink is tanúsítják, nagyon sok idős ember él rendkívül rossz körülmények között. Ezért azonban nem tehetjük felelőssé kizárólag a nyugdíjrendszerünket. Sok minden hozzájárul ahhoz, hogy ezek az idős emberek nehéz helyzetbe kerültek. Hogy mást ne is említsek: a betegségek, az elmagányosodás, a magatehetetlenség legalább ilyen mértékben meghatározza körülményeiket. De vegyünk egy merőben más példát, a fiatalokét. Számukra a legfőbb gond a munkahelyi beilleszkedés, a családalapítás és az otthonteremtés. Lássuk az utóbbi kérdést. A lakáshoz jutás esélyei romlottak az elmúlt esztendőkben. Ez is számos okra vezethető vissza. Az államilag finanszírozott építkezések száma csökkent, túlsúlyba kerültek a magánerős építkezések. Önmagában az, hogy a piaci elemek bekerültek a lakásszerzésbe, még nem hiba. így van ez sok országban, és még csak azt sem mondhatjuk, hogy másutt kedvezőbbek az építkezés szociális feltételei. Mert ha nálunk valaki eljut oda, hogy belefoghat egy lakásépítkezésbe, akkor számos szociálpolitikai kedvezményre számíthat, egyebek közt munkahelyétől, újabban a tanácstól is kamatmentes kölcsönöket kaphat, a fiatal házaspárok pedig az előre beígért gyermekek után 40-40 ezer forint támogatásban is részesülhetnek. A gond csak az, miként jut el oda ma egy fiatal, hogy építkezni kezdjen, hiszen a lakásárak eltávolodtak a fiatalok reális anyagi lehetőségeitől.- Ön feltehetően tovább tudná sorolni azokat a példákat, amelyek azt igazolják, hogy az elmúlt időszakban is születtek olyan intézkedések, amelyekért nem kell szégyenkeznünk.- A szociálpolitika bizonyos részterületein a nemzetközi öszszehasonlítást is kiálljuk, sőt a világon egyedülálló vívmányokkal is büszkélkedhetünk. Csak néhány kiragadott példát említenék: az 50-es évek elején a szülési szabadság pár hét volt, ma a kismamák hat hónapig kapják teljes fizetésüket, majd a gyermek két éves koráig igénybe vehetik a gyermekgondozási díjat, amikoris fizetésük 75 százaléka jár, ezt követően pedig a gyermekgondozási segélyt a gyermek 3 éves koráig, ami havi 1100 forintot jelent. Vagy vegyük például az óvodai ellátást, amelyről elmondhatjuk, hogy a 80-as évek elejétől - ekkor fejeződtek be a nagyarányú bővítések - teljes körűvé vált, azaz minden gyereket fel tudunk venni óvodába. Szólhatnék az ingyenes oktatásról is, és végül, de nem utolsósorban az állampolgári jogon igénybe vehető ingyenes egészségügyi ellátásról. Tudjuk persze, hogy az egészségügyi ellátásnak vannak fogyatékosságai, amelyek nagyrészt azzal magyarázhatók, hogy az egészségügy hosszú ideig nem kapott elegendő pénzt a fejlesztésekre, illetve amit kapott, azt sem mindig jól használta fel. Arról is sokat beszélünk, hogy az orvosi hálapénz miatt a gyakorlatban sokszor nem érvényesül az ingyenesség. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy egyféle biztonságot jelent az ingyenes orvosi ellátás.- Egyes szociológusok szerint éppen ezek a vívmányok homályosították el a háttérben jelentkező súlyos gondokat. Hosszú ideig például még műhelytanulmányokban sem fordult elő a szegénység fogalma ...- Én azért vitatkoznék azokkal, akik azt állítják, hogy csak azért nem beszéltünk hosszú ideig Magyarországon szegénységről, mert tilos volt, vagy mert nem illett. Ennek is szerteágazóak az okai. Részben az, hogy a teljes foglalkoztatás, valamint a 60-as évek gyors gazdasági növekedése, az életszínvonal emelkedése elfedte a problémákat, részben pedig az, hogy a szociálpolitika nem volt egy kézben, és a kusza szövevényben nehezebb volt észrevenni, hogy egy réteg leszakad és mind nagyobb hátrányba kerül. Még ma sem tudjuk biztosan, hogy hányán is vannak az úgynevezett hátrányos helyzetűek, vagy ha úgy tetszik a szegények.- Nem egészen világos számomra, miért nem mérhető pontosan a számuk.- Azért, mert a hátrányos helyzet általában nem egy hátrányt jelent. Leegyszerűsítve a dolgokat: akiknek például alacsony az iskolai végzettsége, általában azok dolgoznak a rosszul fizetett munkakörökben, lakáshelyzetük sem megoldott, ezenkívül jobbára közülük kerülnek ki az alkoholisták, a bűnözők, s a betegségek is gyakoribbak körükben. Tehát ugyanaz a „statisztikai alany” több kategóriában is felbukkanhat. Szerintem fél- egymillió között mozoghat a szegények, vagyis a halmozottan hátrányos helyzetűek száma.- Nyilván ezt a réteget érinti majd leginkább a munkanélküliség veszélye is, s általában a nehéz gazdasági helyzet.- így igaz. A jövőben még nagyobb figyelmet kell a szociálpolitikának e rétegre fordítania: mindenféle eszközzel támogatni, segíteni kell őket. Rajtuk kívül pedig az öregek, főleg a kisnyugdíjasok, valamint a sokgyermekes családok szorulnak az új szociálpolitika kiemelt védelmére. ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA FOTÓ: GÁBOR VIKTOR 5
