Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-04-22 / 8. szám
! HŰI’ FRÍOHÓHLULIT W SZEMÍITFÍIVIII . > AaaiiT-»ttn»as» 5tígler felvon ógyár VGézerZ 3 személy v»9y 250kg. terhelésre.- £ Ly y fj y T I LOS lc{V('S7/‘l\P: »MbfehNis 4sztméhrrí(iire-300kf iwa»tliM»ért»ft „ ■ SZEMÉLYFELVONÓ 3iiniíití40nniWL(«« UIIINtl líjlmlIHlllMW'j ALBUM KOVÁCS MIHÁLYRÓL A Képzőművészeti Kiadó 1980- ban indította útjára „Nagy magyar mesterek” című sorozatát, amelynek tizenkettedik kötete látott most napvilágot. Kovács Mihály 1818-ban Abádszalókon született, „tisztességes módú lakosok” gyermekeként. Tehetsége korán kitűnt, pap akart lenni, mert úgy gondolta, hogy így rajzolhat, festhet kedvére. Még csak tizennégy éves volt, amikor egy festett névnapi köszöntőkártya révén felfigyeltek képességeire, és az Orczy család felkarolta. Pártfogásuknak köszönhető, hogy soha nem ismerkedett meg az úgynevezett „művészsorssal”. Pesten fejezte be a gimnáziumot, utána rajziskolába járt, majd a bécsi Képzőművészeti Akadémiára került. Sikeresen sajátította el a tananyagot, a festőművészethez szükséges módszereket és a művészi megoldás lehetséges eszközeit. Korának legjelesebb művészettörténészévé is vált. Ludányi Gabriella könyve színes és sokrétű korrajzot ad, amely Kovács Mihály életművének megismerésén túl is érdekessé teszi a kötetet. A művész Itáliában, Spanyolországban és Bécsben élt, de igazi hazájának mindig Egert vallotta. Személyében egy egész korszak művészi-emberi magatartásformáját ismerhetjük meg. Történelmi és portréfestészetünknek egyik legjelesebb mestere volt. Ezt példázza önarcképsorozata, vagy a jól ismert Vámbéry-képmás. Az Eger köré tömörülő egyházfestészeti központ legkedveltebb művészeként számos oltárképet is festett. A most megjelent album szövegének külön érdekessége, hogy gyakran idéz Kovács Mihály naplójából, amelyben ismert kortársainak alakját és a kor művészeti életének jellegzetességeit is felvillantja. A kötetet német nyelvű összefoglaló egészíti ki. GERÖLY TIBOR Bizonyára sokan emlékeznek még arra a karikatúrára, amely a mennyországban, a felhők között elakadt liftet ábrázol és „az istennek sem akar működni”. Ilyen és ehhez hasonló viccek százával születtek egy időben Pesten. S nem véletlenül tűzték tollhegyre a humoristák a pesti felvonókat, hiszen az elöregedett szerkezetek gyakran hagyták cserben két emelet között utasaikat. Mostanában mégis visszasírjuk az ódon liftcsodákat. Többségük ugyanis eltűnt: szétszedték és új, számítógép-vezérléses, gyorsan suhanó felvonókra cserélték ki őket. A régi liftek talán már teljesen feledésbe merültek volna, ha néhány lelkes szakember időben észbe nem kap és meg nem szervezi, létre nem hozza Budapesten a földkerekség második liftmúzeumát. A XIII. kerületben, a Lehel út és a Mohács utca sarkán található múzeum rendkívül gazdag dokumentációs anyagot őriz. Ám az igazán vonzó látványosságot a muzeális értékű, mestermunkának is beillő felvonók jelentik. Ilyen egyebek közt az egykori „Fabank” házban működött, intarziával díszitett lift vagy a Bécsi utca egyik bérházának tükörliftje, amelyet a múzeum látogatói ki is próbálhatnak a földszint és a pinceszint között. Érdemes a felvonók feliratait is végigböngészni. A századfordulón, a nagy építkezések idején gomba módra szaporodtak a különböző liftcégek, amelyek a legkülönbözőbb módon hirdették, mit tud a termékük. Akad szép számmal tiltó tábla is a gyűjteményben, s nem egy meglepő is. Meghökkentő például az a felirat, hogy „A liftbe mezítláb belépni tilos!” Akinek ideje van, elgondolkodhat, vajon miért került ez a tábla valamikor a liftajtóra. De nemcsak a közelmúlt lifttörténelmével ismerkedhet itt meg a látogató, hanem azt is megtudhatja, hogy hol, mikor épült a világon először felvonó. Eláruljuk a kíváncsi olvasónak, hogy az első liftet Néró császár római aranypalotájában építették. Mérnökök, matematikusok kezeskedtek biztonságos működéséért, de a császár bizalmatlan volt, és elrendelte, hogy „biztonsági berendezést” is szereljenek a liftre. Ezért aztán kecskebőr tömlőket tettek a felvonó aljára, hogy ha mégis elszakadna a kötélzet, az utasnak ne essék baja. Amikor elkészült a szerkezet, nem Néró próbálta ki, hanem egy rabszolgát ültetett a felvonóba és kiadta a parancsot, vágják el a kötelet. A rabszolgának a haja szála sem görbült, s így a sikeres kísérlet után Néró használatba vette a felvonót. Kép és szöveg: FÉNYES TAMÁS 1. A múzeum egy részlete a régi faborítósú felvonókkal 2. Néhány a száznál több lifttábla közül 3. A modern lifttörténelem egyik nagy pillanata: Otis bemutatja a teljes biztonsággal működő felvonótalálmányát SZEMÉLYFELVONÓ. IQESEIEH SZEMÉLTEMKINT 20 í FIZETNEK. ItlElílNUU JEGYET 1QII. \-------------------------* LIFTMÚZEUM
