Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-04-22 / 8. szám
Á Debrecenben, ahol Melius Juhász Péter az 1578-ban Kolozsvárott kiadott első magyar nyelvű botanikai és orvostudományi könyvet, a Herbáriumot írta, található a Biogal Gyógyszergyár. A gyógyszeralapanyagokat és -készítményeket, valamint kozmetikumokat és takarmányadalékokat hazai és külföldi piacra készítő üzemben mintegy két és fél ezren dolgoznak. Többségük fiatal, és a munka jellege miatt a szakmunkások zöme is érettségizett. A Biogal fiataljai közül kérdeztünk meg ötöt: milyennek ítéli jelenlegi helyzetét, milyennek látja a jövőt? 1. Biztonságban és jót érzi-e magát a Biogalban, jelenlegi munkakörében, beosztásában? Fenyvesi János: A gyár fejlődik. Most kezd majd dolgozni az új fermentáló üzem, egy új antibiotikumot, az Erytromycint gyártjuk benne. Megkérdeztek, átmennék-e a régi fermentálóból oda. Igent mondtam, mert izgat a felFenyvesi János vegyész, analitikus, havi bére 7400 forint. 22 éves, nőtlen, mérk-vállaji lakos, vegyipari szakközépiskolát végzett. Debrecenben albérletben él, odahaza a szüleivel adat, hogy egy korszerű, automatizált üzemrészt én „járassak be”. Jakab Tünde: Jól érzem itt magam, és ha a fizetésem kevés is, igyekszem jól dolgozni. Igaz, itt nem lehet rosszul dolgozni, nem is tudom, mit csinálna velem a főnök, ha linkeskednék. Kovács Imre: Szeretek itt dolgozni, holott havi ötezer forint igazán nem sok egy mérnöknek. Igaz, el kell tölteni itt két-három évet, hogy valóban megtanuljuk a szakmát, és én se állíthatom, hogy eddig valami sokat tettem le a Biogal asztalára. Kubinyi Pál: Úgy látom, értékelik a munkámat. A jövő hónaptól már nem tanulói ösztöndíjat kapok, hanem órabért, és így utolsó évesként megkereshetek havonta háromezer-háromezerötszáz forintot. Szeretek itt dolgozni, és ez akkor is igaz, ha majd a szakmunkásvizsga letétele után megpróbálkozom az egyetemi felvételivel. Nábrádi Györgyné: Úgy érzem, biztos és jó helyem van itt. A főnökeim egy évig vártak rám, s nem töltötték be a helyet, amíg befejeztem az egyetemet, a gyógyszerészeti kart. Tudom, számítanak a munkámra azután is, hogy elmegyek szülési szabadságra, és két éven át otthon maradok gyermekgondozási díjjal. Anyagilag sem rossz itt: januárban tízezer forintot kaptam, pályakezdő fiatalok támogatása címén. Tudom, ez nem tetszett azoknak, akik már rég a Biogalban dolgoznak, talán én is morogtam volna a helyükben, de nekem nagyon jólesett, mert a munkám megbecsülését láttam benne. És még valami: amit itt csinálok piackutatóként, az sokkal érdekesebb, mintha patikában dolgoznék. 2. Minek örült az utóbbi időben a legjobban ? Fenyvesi János: Annak, hogy számítanak rám az új Erytromycin üzemben. Jakab Tünde: Nem történt olyan, aminek különösebben örültem volna Kovács Imre: A sikeres angol nyelvvizsgámnak. Kubinyi Pál: A régi kismotorom helyett vettünk egy igazi motorkerékpárt. Nábrádi Györgyné: A férjemmel úgy gondoltuk, hogy várunk még a gyerekkel. Szereljen le Jakab Tünde laboráns, havi bére 4000 forint. 21 éves. hajadon, debreceni lakos, vegyipari szakközépiskolát végzett. Másfél szobás lakásban él édesanyjával, édesapja ugyancsak a Biogal dolgozója, lakatos L 2a," előbb a katonaságtól, helyezkedjék el, dolgozzuk be magunkat mindketten a munkakörünkbe, aztán majd jöhet a baba. Aztán mégis másként alakult. És most őt várni - ez a legnagyobb örömünk. 3. Volt-e az utóbbi időben nagyobb gondja, bosszúsága? Fenyvesi János: Jó néhány munkatársammal együtt azon dühöngtünk, hogy az évi prémium elosztásakor a fizikai dolgozók nagyon kevés pénzt kaptak, a műszakiak ellenben sokkal többet. Az egyik üzemmérnök állította: ez így igazságos, mert amíg ő még az ötezret sem keresi meg, a fizikaiak havi hat-nyolcezret is hazavisznek. Persze, mert mi kapjuk a műszakpótlékot! De mondta valaki, hogy ő csak nappal járhat dolgozni? Jakab Tünde: Nem volt különösebb gondom, csak a megszokott, mivel mindkettőnk fizetése elég alacsony, az anyué is, az egyém is, január elseje óta sokkal nehezebben jövünk ki belőle, mint eddig. Kovács Imre: A megszokottak: ha anyagot vagy eszközt rendelek, akkor mindig is sok a a mérgem. Kubinyi Pál: Apróságok. Nábrádi Györgyné: Lassan be kell már szerezni a gyerekholmikat, gyakran nézegetem a kirakatokat, és felháborít, hogy milyen borzasztóan drága a ruha, a gyerekkocsi. S fiatal-5 kérdés 10
