Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-04-22 / 8. szám

Milyennek látja a jövőt? Biztatónak? Bizonytalannak? Nehéznek? Fenyvesi János: A közeli jövő eléggé szűkösnek ígérkezik, a tá­volabbi jövő már biztatóbb. Hi­szem, hogy kihúzzuk a kátyúból az ország szekerét. De addig is: az adókkal és az áremelésekkel nagyon nehéz helyzetbe hozták a fiatalságot. Borzasztó magasakra ugrottak például a lakásárak. Honnan kaparja össze a családi otthonra a pénzt két húszéves? Különben is sokan mondják: a millpengő után jön a millforint. Én mégis azt mondom: ha né­hány évet fegyelmezetten végig tudunk csinálni, akkor utána csak jobb lehet. Jakab Tünde: Én egyelőre kilá­tástalannak látom a jövőt, első­sorban az anyagiak miatt. Ha len­nének gyermekeim, nem tudom, hogy ilyen ár- és bérviszonyok között hogyan tartanám el őket. Aztán a lakás! Másfél szobában lakunk együtt anyuval, a kony­hánk akkora csak, mint az az asz­tal. Ilyen lakásban két nemzedék képtelen együtt élni, azt viszont 4. elképzelni sem tudom, hogyan te­hetnék szert saját otthonra. Kovács Imre: A Biogal nagyon jól prosperál, de mi ezt a szabá­lyozók miatt nemigen érezzük. A régi szabályozó rendszerek is rosszak voltak, a jelenlegi pedig talán még ezeknél is rosszabb. 1988-ra, úgy tudom, valami öt­hatszáz milliót hagynak meg a gyárnak, a többit be kell fizetni. Aztán itt vannak a merev import­­korlátozások. Ezek valósággal gúzsba kötik a kezünket. Ha nyu­gati importeszközöket rendelünk, nagy részüket kihúzzák az enge­délyezésnél. És amit benn hagy­nak, arra esztendőket kell várni. A szabályozókon és a merevsé­gen kellene változtatni, mégpedig minél gyorsabban, mert az im­portkorlátozás az export növeke­dését is akadályozza. Kubinyi Pál: Ami a saját jövő­­met illeti: tudom, hogy gyors „befutásra”, jól fizető állásra vagy beosztásra nincs sok kilátá­som. Egyre nehezebb lesz felka­paszkodni a ranglétrán. Ami vi­szont a világhelyzetet illeti, opti­mista vagyok. Nábrádi Györgyné: Úgy érzem, van perspektívám. Ha energiával bírom - és elég teherbírónak vé­lem magam -, akkor mindent el tudok majd érni, amit szeretnék. A magánéletünk is jól indult: a szülők segítettek bennünket, megvan a lakásunk, sőt a kocsink is (az egyetemen a tanulás mellett dolgoztunk, abból vettük). Most­­már csak a fiunk születését vár­juk. 5. Tervezi-e és ha igen, hogyan, a saját jövőjét? Fenyvesi János: A közeli terv: nemsokára leteszem a technikusi minősítő vizsgámat. Távolabbi tervem: szeretnék itt, Debrecen­ben öröklakást venni, hogy ne kelljen ingáznom. Az előleget már befizettem, és ha megkapom a kiutalást, 180 ezret kell majd le­tennem, a többire kölcsönt ka­pok. De ha holnap kezembe ad­nák a kiutalást, nagy gondban lennék, mivel eddig csak kilenc­venezer forintot gyűjtöttem ösz­­sze. Ehhez kérek majd kamat­mentes vállalati kölcsönt. Jakab Tünde: A napokban lete­szem a technikusi vizsgát, de ha ez sikerül, akkor sem hiszem, hogy egyik napról a másikra más beosztásba kerülök. így hát csak két lehetőségem marad. Az első: úgy férjhez menni, hogy anyagi­lag is jobb körülmények közé ke­rüljek. A másik: nyerni a lottón. v Kovács Imre kutatómérnök, ha­vi fizetése 5000 forint. 27 éves, nós, gyermektelen, debreceni lakos, a debreceni Kossuth La­jos Tudományegyetem vegyész szakán végzett 1985-ben. Saját lakásban él feleségével, aki kö­zépiskolai tanár Kubinyi Pál mechanikaiműsze­­rész-tanuló, tanulmányi ösztön­díja havi 910 forint. 20 éves, nőt­len, debreceni lakos, gimnáziu­mot végzett. Édesanyjával és húgával él. Kovács Imre: Hároméves háza­sok leszünk, megvan a lakásunk is, de gyerekre egyelőre nem gon­dolunk. Egy fiatal párnak szüksé­ge van néhány évnyi szabad moz­gásra. Egyelőre nagyon sok a kia­dásunk. A takarékpénztártól is, apósomtól is kaptunk kölcsönt a lakásvásárláshoz, most mindket­tőt egyszerre kell törlesztenünk. Ezenfelül bútorra kell takarékos­kodnunk, mert hiába szép a la­kás, ha a nagyszobában csak vi­rágok vannak, egyéb semmi. Ami a szakmai terveket illeti: öt-hat éven belül szeretnék ledoktorál­ni, és az angol nyelvvizsga után letenni a németet. Ez hozna vala­mit a konyhára is, mert a máso­dik idegen nyelv után már nyelv­pótlék jár. Kubinyi Pál: Szeretném munka mellett, levelező tagozaton elvé­gezni Győrben az autógépészeti szakot. De legelőször azt kell el­­döntenem, hogy szakvizsga után hol dolgozzam: itt, a Biogalban vagy pedig a dohánygyárban. Szívesen maradnék itt, ahol már megszoktam, már csak azért is, mert továbbra is egy műszakban dolgoznék. A dohánygyárban el­lenben három műszakos beosz­tásba kerülnék, viszont ott jóval több lenne a pénz. Nábrádi Györgyné: Ha a férjem leszerel, először is szét kell néz­nie, hol helyezkedjék el, mert a régi munkahelyén csak havi négyezret keresett. Régebben azt terveztük, hogy az első baba után jöjjön rögtön a második, de mi­vel a gazdasági helyzet közbe­szólt, most inkább várunk vele, amíg elválik: meg tudunk-e élni négyesben, vagy sem. Ami engem illet: most angoltanfolyamra já­rok, ha ebből meglesz a nyelv­vizsgám, németül vagy spanyolul kezdek tanulni. És végül: szeret­nék a gyógyszerészdiploma mellé egy közgazdasági jellegű okleve­let szerezni. Ez azonban távlati terv. A legközelebbi: világra hoz­ni egy egészséges, szép babát. GARAMI LÁSZLÓ Nábrádi Györgyné piackutató gyógyszerész, havi fizetése 4880 forint. 27 éves, férjezett, debre­ceni lakos, a szegedi Orvostudo­mányi Egyetem gyógyszerész karón végzett. Most várja első gyermekét. Kétszobás örökla­kásban ól férjével, aki gépész­mérnök, jelenleg katona. 25 válasz MINDENNAPOKRÓL, MUNKÁRÓL MEGÉLHETÉSRŐL 11

Next

/
Thumbnails
Contents