Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-04-22 / 8. szám
Milyennek látja a jövőt? Biztatónak? Bizonytalannak? Nehéznek? Fenyvesi János: A közeli jövő eléggé szűkösnek ígérkezik, a távolabbi jövő már biztatóbb. Hiszem, hogy kihúzzuk a kátyúból az ország szekerét. De addig is: az adókkal és az áremelésekkel nagyon nehéz helyzetbe hozták a fiatalságot. Borzasztó magasakra ugrottak például a lakásárak. Honnan kaparja össze a családi otthonra a pénzt két húszéves? Különben is sokan mondják: a millpengő után jön a millforint. Én mégis azt mondom: ha néhány évet fegyelmezetten végig tudunk csinálni, akkor utána csak jobb lehet. Jakab Tünde: Én egyelőre kilátástalannak látom a jövőt, elsősorban az anyagiak miatt. Ha lennének gyermekeim, nem tudom, hogy ilyen ár- és bérviszonyok között hogyan tartanám el őket. Aztán a lakás! Másfél szobában lakunk együtt anyuval, a konyhánk akkora csak, mint az az asztal. Ilyen lakásban két nemzedék képtelen együtt élni, azt viszont 4. elképzelni sem tudom, hogyan tehetnék szert saját otthonra. Kovács Imre: A Biogal nagyon jól prosperál, de mi ezt a szabályozók miatt nemigen érezzük. A régi szabályozó rendszerek is rosszak voltak, a jelenlegi pedig talán még ezeknél is rosszabb. 1988-ra, úgy tudom, valami öthatszáz milliót hagynak meg a gyárnak, a többit be kell fizetni. Aztán itt vannak a merev importkorlátozások. Ezek valósággal gúzsba kötik a kezünket. Ha nyugati importeszközöket rendelünk, nagy részüket kihúzzák az engedélyezésnél. És amit benn hagynak, arra esztendőket kell várni. A szabályozókon és a merevségen kellene változtatni, mégpedig minél gyorsabban, mert az importkorlátozás az export növekedését is akadályozza. Kubinyi Pál: Ami a saját jövőmet illeti: tudom, hogy gyors „befutásra”, jól fizető állásra vagy beosztásra nincs sok kilátásom. Egyre nehezebb lesz felkapaszkodni a ranglétrán. Ami viszont a világhelyzetet illeti, optimista vagyok. Nábrádi Györgyné: Úgy érzem, van perspektívám. Ha energiával bírom - és elég teherbírónak vélem magam -, akkor mindent el tudok majd érni, amit szeretnék. A magánéletünk is jól indult: a szülők segítettek bennünket, megvan a lakásunk, sőt a kocsink is (az egyetemen a tanulás mellett dolgoztunk, abból vettük). Mostmár csak a fiunk születését várjuk. 5. Tervezi-e és ha igen, hogyan, a saját jövőjét? Fenyvesi János: A közeli terv: nemsokára leteszem a technikusi minősítő vizsgámat. Távolabbi tervem: szeretnék itt, Debrecenben öröklakást venni, hogy ne kelljen ingáznom. Az előleget már befizettem, és ha megkapom a kiutalást, 180 ezret kell majd letennem, a többire kölcsönt kapok. De ha holnap kezembe adnák a kiutalást, nagy gondban lennék, mivel eddig csak kilencvenezer forintot gyűjtöttem öszsze. Ehhez kérek majd kamatmentes vállalati kölcsönt. Jakab Tünde: A napokban leteszem a technikusi vizsgát, de ha ez sikerül, akkor sem hiszem, hogy egyik napról a másikra más beosztásba kerülök. így hát csak két lehetőségem marad. Az első: úgy férjhez menni, hogy anyagilag is jobb körülmények közé kerüljek. A másik: nyerni a lottón. v Kovács Imre kutatómérnök, havi fizetése 5000 forint. 27 éves, nós, gyermektelen, debreceni lakos, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem vegyész szakán végzett 1985-ben. Saját lakásban él feleségével, aki középiskolai tanár Kubinyi Pál mechanikaiműszerész-tanuló, tanulmányi ösztöndíja havi 910 forint. 20 éves, nőtlen, debreceni lakos, gimnáziumot végzett. Édesanyjával és húgával él. Kovács Imre: Hároméves házasok leszünk, megvan a lakásunk is, de gyerekre egyelőre nem gondolunk. Egy fiatal párnak szüksége van néhány évnyi szabad mozgásra. Egyelőre nagyon sok a kiadásunk. A takarékpénztártól is, apósomtól is kaptunk kölcsönt a lakásvásárláshoz, most mindkettőt egyszerre kell törlesztenünk. Ezenfelül bútorra kell takarékoskodnunk, mert hiába szép a lakás, ha a nagyszobában csak virágok vannak, egyéb semmi. Ami a szakmai terveket illeti: öt-hat éven belül szeretnék ledoktorálni, és az angol nyelvvizsga után letenni a németet. Ez hozna valamit a konyhára is, mert a második idegen nyelv után már nyelvpótlék jár. Kubinyi Pál: Szeretném munka mellett, levelező tagozaton elvégezni Győrben az autógépészeti szakot. De legelőször azt kell eldöntenem, hogy szakvizsga után hol dolgozzam: itt, a Biogalban vagy pedig a dohánygyárban. Szívesen maradnék itt, ahol már megszoktam, már csak azért is, mert továbbra is egy műszakban dolgoznék. A dohánygyárban ellenben három műszakos beosztásba kerülnék, viszont ott jóval több lenne a pénz. Nábrádi Györgyné: Ha a férjem leszerel, először is szét kell néznie, hol helyezkedjék el, mert a régi munkahelyén csak havi négyezret keresett. Régebben azt terveztük, hogy az első baba után jöjjön rögtön a második, de mivel a gazdasági helyzet közbeszólt, most inkább várunk vele, amíg elválik: meg tudunk-e élni négyesben, vagy sem. Ami engem illet: most angoltanfolyamra járok, ha ebből meglesz a nyelvvizsgám, németül vagy spanyolul kezdek tanulni. És végül: szeretnék a gyógyszerészdiploma mellé egy közgazdasági jellegű oklevelet szerezni. Ez azonban távlati terv. A legközelebbi: világra hozni egy egészséges, szép babát. GARAMI LÁSZLÓ Nábrádi Györgyné piackutató gyógyszerész, havi fizetése 4880 forint. 27 éves, férjezett, debreceni lakos, a szegedi Orvostudományi Egyetem gyógyszerész karón végzett. Most várja első gyermekét. Kétszobás öröklakásban ól férjével, aki gépészmérnök, jelenleg katona. 25 válasz MINDENNAPOKRÓL, MUNKÁRÓL MEGÉLHETÉSRŐL 11
