Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-04-22 / 8. szám

- Azután nagyon felgyorsultak az események. 1961-ben felvettek a szovjet képzőművészeti szövetségbe. Otthagytam a diliházat, a színháznak készítettem díszleteket, múzeumigazgató is voltam, meg belsőépítész, vagy 50 üzletet terveztem meg, s persze csináltam közben a figurákat. Ez a táj, a környék, az emberek bőven adnak témát. A népviseletek is csodálatosak errefelé. No nem a beregszászi, hanem az, ami a szomszédos falvakban van, a dolhai, a dobronyi. A dobronyit különösen szeretem. Nekem itt vannak a gyökereim, ezekből élek, ezekből táplálkozom. Ezért soha nem is száradok ki. Szórakozás? A munka és a gyerekek. Ahogy öregszem, úgy fiatalodik a kezem alatt az anyag. Kegen nagyon szívesen formáztam nénikéket, ők ráncosabbak, valahogy karakteresebbek. Most azonban ritkán mintázok időseket. Régen magamat akartam tökéletesnek látni, most inkább a világot... Gyakran bemegyek az iskolába, meghívok ide vagy tíz pulyát, leülünk, elmagyarázom nekik a szobrokat, próbálom őket önismeretre tanítani, beszélgetünk és énekelünk is. Sajnos a mai srácokat erre tanítani kell. Nem tudnak énekelni. Én meg szeretnék jó nézőket, jó közönséget nevelni.

H. GY.