Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-04-22 / 8. szám

A

z ifjúság, amióta a világ a világ, kedvelt témája az íróknak, költőknek, bölcselőknek. Megesett, hogy ostorozták őket - jobbára azért, mert mások voltak; - máskor tőlük, a „romlatlanoktól” várták a boldogabb jövőt. Korunk ifjúságának is kijut a hol feddő, hol dicsérő szóból, ám manapság mintha az értük való aggódás lenne a legerőteljesebb.

Dr. Harcsa István szociológus a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetőjeként foglalkozik a fiatalsággal. Maga is fiatal ember, alig léphetett át az ifjúkor felső határán.-A szociológus és statisztikus szerint ki számít napjainkban fiatalnak?- Meglehetősen tág ez a fogalom, hiszen fiatalnak tekintjük a 15 éveseket és a 34 éveseket is. Jelentősen kitolódott az utóbbi évtizedekben a korhatár, aminek az a magyarázata, hogy egyre később adódik lehetőség az önálló egzisztencia megteremtésére. Ezt a jelenséget úgy szoktuk jellemezni, hogy napjaink ifjúsága túlkoros.-A túlkoros ifjúság nem kizárólag hazánkra jellemző. Úgy tudom, hogy például az NSZK-ban és az Egyesült Államokban is egyre nehezebben hagyják el a fiatalok a szülői házat, amíg lehet, halogatják az önálló életkezdést.- Valóban, ám a szülői házhoz való ragaszkodásnak ott egészen más okai vannak, mint nálunk. Amennyire a szakirodalomból számomra kiderült, az említett országokban elsősorban beilleszkedési és pszichológiai természetű problémák játszanak szerepet a túlkoros ifjúság kialakulásában és csak másodsorban anyagi kényszerek.- Úgy véli, nálunk fordítva van ?- Vizsgálatainkból egyértelműen ez derül ki. Nézzük például a keresetek alakulását. A hatvanas, hetvenes években megfigyelhető volt társadalmunkban egyféle kiegyenlítődési folyamat: mérséklődtek például a különbségek a városban és a falun élők, a parasztok és a munkások, valamint az értelmiség jövedelme, életszínvonala között. Szinte észre sem vettük, hogy ezzel egyidejűleg jelentősen növekedtek a nemzedékek közötti jövedelemkülönbségek, s talán mondanom sem kell, hogy a fiatalok hátrányára. Egyetlen kézzel fogható példa: amíg a 35^60 évesek átlagkeresete 1962 és 1977 közötti másfél évtizedben 232 százalékra nőtt, addig a 20-34 éveseké mindössze 206 százalékra.- Mi volt az oka e jelentős jövedelemkülönbség kialakulásának?-Az okok közül csak a fontosabbakat említem. Először is a fiatalok körében csökkent azoknak az aránya, akik jól fizető, de nehéz fizikai munkát vállalnak például a bányászatban, kohászatban. Éppúgy csökkent a fiatalok körében a vezetői beosztást betöltők aránya. Továbbá nézzük meg tüzetesebben a segítő szándékkal hozott népesedéspolitikai intézkedések anyagi következményeit is. A gyermekgondozási segély, a GYES bevezetése és gyors elterjedése után azt hittük, hogy feltétlenül jót cselekszünk a fiatal családokkal. Azt nem igen számolgattuk, hogy milyen anyagi hátránnyal, jövedelemkieséssel jár, ha valaki három vagy hat évre otthon marad gyermeket nevelni. Félreértés ne essék, nem a gyermekgondozási segélyben van a hiba. De a GYES bevezetésével párhuzamosan, például kialakíthattuk volna a nők részmunkaidős foglalkoztatását.-Az önálló egzisztencia megteremtéséhez nélkülözhetetlen az önálló lakás. Hogyan alakult az elmúlt évtizedekben a lakáshelyzet?- Nem kis meglepetéssel állapítottuk meg 1981-ben, egy összehasonlító vizsgálat során, hogy mennyivel kisebb a nyolcvanas évek elején a fiatalok első lakáshoz jutásának esélye, mint a korábbi generációké volt. Nem értettük, hogy ez miképpen fordulhatott elő akkor, amikor nagyszabású állami lakásépítési programjainkat sorjában megvalósítottuk. Az elemzésekből aztán kiderültek a részletek is. Az például, hogy a fiatalok az utóbbi évtizedben egyre kisebb arányban jutnak olcsóbb, azaz állami bér- vagy szolgálati lakáshoz, és csökkenő jövedelmek mellett, saját erőből kell, illetve kellene lakásproblémájukat megoldaniuk. A hetvenes években az épülő lakásoknak még 40 százaléka volt állami bérlakás, napjainban pedig mindössze 11 százaléka. Az is nyilvánvaló, hogy a rohamosan emelkedő lakásárak és a fiatalok keresete közötti olló egyre inkább nyílik.- Ön meglehetősen sötéten látja napjaink ifjúságának anyagi helyzetét, életkörülményeit. Apáik, nagyapáik pedig azt állítják: a mai fiatalok igenis elkényeztetettek. Az idősebbek azzal érvelnek, hogy ők álmodni se mertek volna a maihoz hasonló luxuscikkekről, például saját gépkocsiról. Gyakran felemlítik, hogy ők éheztek, vagy jegyre kapták az élelmiszert.- A korábbi generációk körülményei, anyagi lehetőségei semmiképpen nem képezhetnek viszonyítási alapot a mai fiatalok életkörülményeihez. A régi idők nélkülözéseit kár ilyenkor emlegetni, hiszen csak feszültséget szül a nemzedékek között. Az anyagi körülményeket mindig a jelenhez kell mérnünk. Ami a fiatalok tényleges helyzetét illeti, az nem a szubjektív megítéléstől függ, hanem az objektív feltételektől. Elgondolkodtató például, hogy az« utóbbi években a társadalomnak abban a rétegében, amely létminimum közelében él, egyre magasabb a fiatalok aránya.- Hogyan hatnak az ifjúságra és a társadalomra a szorongató anyagi körülmények?- Élni, lakni a fiataloknak is kell, gyereket is vállalnak, ha nem is anynyi gyereket, amennyi a népesség reprodukálásához elegendő lenne. Ennek egyenes következménye, hogy a két generáció között rendkívül szoros nemzedéki függés alakult ki, ami nem jó senkinek. A fiataloknak azért nem, mert képtelenek, önállóan létezni, lakást vásárolni, a maguk elképzelései szerint élni. De nem jó ez a szülőknek sem, hiszen felnőtt gyermekeik támogatása jelentős többlet erőfeszitéseket követel tőlük. És a társadalomnak sincs hasznára, mivel magában hordozza annak veszélyét, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek - attól függően, kit hogyan tudnak támogatni a szüleik - öröklődnek, s a hátrányok bizonyos rétegeknél halmozottan jelentkeznek.- A közelmúltban olvastam egy szociológus tollából, hogy a mai ifjúság nem akarja felforgatni a világot. Megreformálni sem. Kedvetlenség, apátia, műmámor jellemzi őket. „ Vannak ezek a fiatalok, de mintha nem lennének” -Túlkoros

írja a szerző. Ön hogyan vélekedik erről?- Szerintem is befelé fordulás, visszahúzódás jellemzi őket, s mindez az előzőekben elmondottakból következik. Sokan azt hihetnék, hogy a szoros függő viszony erősíti a generációk közötti érzelmi kapcsolatot. Ez nem egészen így van. Miközben a fiatalok rá vannak utalva szüleikre, és „élvezik” támogatásukat, autonómiára vágynak, és törekszenek is. Ez a törekvés azonban nem áll össze nemzedéki útkereséssé. Az anyagi gondokat adottságnak, örökségnek tekintik és sokan érzik úgy, hogy nem számíthatnak senkire sem. A mai ifjúság tehát a szocializációt biztosító intézményekhez (munkahely, iskola, család) és általában a fennálló értékhez való kötődésében egyaránt meggyengült generáció, és lényegesen nehezebben kezelhető, mint a korábbi nemzedékek voltak.- Ebből adódna, hogy meglehetősen sok fiatal fordul az alkoholhoz, kábítószerhez, és magas a neurotikus fiatalok száma ?- Igen, ez egyféle jelzőrendszer. Én mégsem értek egyet azokkal, akik azt állítják, hogy ezek a jelenségek egy súlyosan beteg társadalom kortünetei. En inkább úgy fogalmaznék, hogy a fiatalok ma úgy érzik magukat, mint amikor valakit nem rá szabott, szűk öltöny viselésére kényszerítenek. Az ember ilyenkor izeg-mozog, feszeng, nem találja a helyét. S hogy mi a megoldás? Az alkoholbetegek gyógyítása és a kábítószeresek elvonókúrája, természetesen csak tüneti kezelés, úgy is mondhatnám: tűzoltás. Persze tűzoltás is kell, de komoly eredményt csak akkor érhetünk el, ha a kiváltó okokat feltárjuk és megszüntetjük.- Ez az ifjúságpolitika dolga lenne?- Kétségtelenül azé is. Napjainkban azonban az ifjúságpolitikáról jobbára csak beszélünk. Igaz, olykorolykor beindul egy-egy látványos ifjúságpolitikai kampány, de ezek csak ideiglenes hatásúaknak bizonyulnak. Legtöbbször amiatt, hogy nem illeszkednek kellőképpen egy, az egész lakosságot átfogó programba. Például a fiatalok lakáshelyzetének megnyugtató, tartós javulását csak akkor várhatjuk, ha majd a lakásépítés, a lakáshoz jutás teljes rendszere kielégítően működik. Az ifjúsági tömegsportakciók igazán csak akkor lesznek népszerűek, ha a - szintén meghirdetett - nemzeti egészségmegőrző program eredményeként az egészséges életmód valóban értékké emelkedik, korosztálytól függetlenül, az iskolában, otthon, a munkahelyen egyaránt.- Végül milyen jövő vár a mai ifjúságra és mit remélhet a következő generáció ?-Jövőjük napjainkon múlik, most dől el. Minden attól függ, hogy képes-e a gazdaság és a társadalom úrrá lenni a nehézségeken. Ha igen, akkor az nyilvánvalóan csakis az ifjúsággal együtt lehetséges. Nem nélkülük, nem a hátuk mögött és nem „felettük”. Amennyiben ez megtörténik, akkor bizonyos értékváltás fog bekövetkezni, oldódnak a feszültségek és megkezdődik a fejlődés is. Azt azonban semmiképpen nem várhatjuk, hogy nyílegyenes vonalban, inkább egy felfelé tartó spirál mentén.

5